Préd. 12.
Préd. 12.
Préd. 12,1
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! [Préd 11,8-9]
Préd. 12,2
míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után.
Préd. 12,3
Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.
Préd. 12,4
Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó.
Préd. 12,5
Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak.
Préd. 12,6
Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba.
Préd. 12,7
A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. [Zsolt 90,3; Zak 12,1]
Préd. 12,8
Igen nagy hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság!
Préd. 12,9
Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. [1Kir 5,9-14]
Préd. 12,10
Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat.
Préd. 12,11
A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
Préd. 12,12
Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet.
Préd. 12,13
Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! [5Móz 6,2; 10,12]
Préd. 12,14
Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. [Préd 11,9; Róm 2,6; 2Kor 5,10; Jel 20,12 ]
