A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá.
Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát.
Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: [Péld 8,2]
Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!
Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!
Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be.
Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! [Zsolt 141,5]
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! [Mt 13,12]
A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. [Jób 28,28; Zsolt 111,10; Péld 1,7]
Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. [Péld 3,2. 16; 10,27; 14,27]
Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.
A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.
Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. [Péld 7,12]
Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:
Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. [Péld 20,17 ]
De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.