Péld. 12.
Péld. 12.
Péld. 12,1
Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. [Péld 13,1. 18]
Péld. 12,2
A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja.
Péld. 12,3
Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan.
Péld. 12,4
A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. [Péld 31,10-31]
Péld. 12,5
Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak.
Péld. 12,6
A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük.
Péld. 12,7
Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. [Péld 10,25]
Péld. 12,8
Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik.
Péld. 12,9
Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere.
Péld. 12,10
Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.
Péld. 12,11
Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. [Péld 28,19]
Péld. 12,12
A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek.
Péld. 12,13
A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.
Péld. 12,14
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. [Péld 13,2; 18,20]
Péld. 12,15
A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.
Péld. 12,16
A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.
Péld. 12,17
Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. [Péld 14,5]
Péld. 12,18
Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. [Zsolt 55,22; 57,5; 64,4]
Péld. 12,19
Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.
Péld. 12,20
Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm.
Péld. 12,21
Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele.
Péld. 12,22
Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli.
Péld. 12,23
Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. [Péld 13,16; 15,2]
Péld. 12,24
A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. [Péld 6,6; 10,4; 19,15]
Péld. 12,25
Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.
Péld. 12,26
Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.
Péld. 12,27
A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.
Péld. 12,28
Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.
