Jel. 6.
Jel. 6.
Jel. 6,1
És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: „Jöjj!”
Jel. 6,2
És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. [Zak 1,8; 6,3. 6]
Jel. 6,3
Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: „Jöjj!”
Jel. 6,4
És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. [Zak 6,2]
Jel. 6,5
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: „Jöjj!” És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. [Zak 6,2. 6]
Jel. 6,6
És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: „Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd”.
Jel. 6,7
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: „Jöjj!”
Jel. 6,8
És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. [Ez 14,21]
Jel. 6,9
És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.
Jel. 6,10
És hatalmas hangon kiáltották: „Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?”
Jel. 6,11
Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.
Jel. 6,12
És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, [Jel 11,13; 16,18; Ézs 13,10; Jóel 2,10; 3,4; 4,15; Mt 24,29; Mk 13,24-25; Lk 21,25]
Jel. 6,13
és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; [Ézs 34,4; Jel 16,20]
Jel. 6,14
az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Jel. 6,15
A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, [Ézs 2,19. 21]
Jel. 6,16
és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, [Hós 10,8; Lk 23,30]
Jel. 6,17
mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” [Jóel 2,11; Mal 3,2]
