És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. [Ézs 65,17; 66,22; 2Pt 3,13]
És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. [Jel 3,12; Ézs 52,1; 61,10]
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; [Ez 37,27; 3Móz 26,11. 12]
és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” [Ézs 25,8; 35,10; 65,19]
A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!”
És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. [Ézs 55,1]
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. [2Sám 7,14; Zsolt 89,27-28 ]
De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.
És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”.
Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. [Ez 40,2]
Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz,
fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: [Ez 48,30-35]
keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu.
A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: [Ez 40,3]
a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. [Ézs 54,11-12]
A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd;
az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.
Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: [Ézs 60,19-20]
a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. [Ézs 60,3]
Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. [Ézs 60,11]
A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket,
tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. [Ézs 52,1; Ez 44,9]