SZENCI MOLNÁR ALBERT (1574–1634)

Teljes szövegű keresés

SZENCI MOLNÁR ALBERT (1574–1634)
Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. Igaz, a nyelvtudományban múlhatatlan emlékű nevet biztosított magának. Pedagógusként és a kálvini teológia szakembereként a világhírű professzorok közé küzdötte fel magát. De mint költő: Balassi után és Bacsányi előtt senki se közelíti meg nyelvi és formai nagyságát, eredetiségét. Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben. Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt. tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestsellerlistán.
Módos polgárcsalád gyermeke volt: apja, nagyapja, talán még több elődje is malomtulajdonos (vagyis: molnár) volt a Pozsony vidéki Szenc városkában. Nyilván arra szánták, hogy ö is folytassa az öröklött mesterséget, hanem amikor úgy tízéves korában már nagyon is kitűnt, hogy éles esze, mohó tudásszomja, mindent felszívó és megtartó memóriája többre termett annál, hogy az inas, legény, mester céhbeli útján legjobb esetben atyamester vagy főcéhmester legyen belőle, akkor kívánsága szerint elküldték tanulni.
A helyi alsó iskolákat két év alatt játszva elvégezte. Akkor azonban apja pénzügyi zavarokkal küzdött, egyelőre nem állt módjukban távolabbi híres főiskolákba küldeni a tudósjelölt kamasz fiút, tehát a közeli Győrbe ment, hátha az ottani professzoroktól többet tudhat meg a latin nyelv rejtelmeiből is, Kálvin teológiájáról is, esetleg az ókori és a hazai históriáról is. A kálvinista szellemet és a magyar múlt szeretetét, különösen .Mátyás király tiszteletét már magába szívta otthon, a családi körben, a szenci polgárok reneszánsz és reformáció illette világában.
Győr azonban hamarosan kevésnek bizonyult neki. Nyakába vette hát a világot, és hol gyalogosan, hol szekerekre kéredzkedve eljutott Göncre, ahol a nagy hírű és nagy tudású Károli Gáspár – amint ezt jól tudták a keresztyén világban – sokévi szorgos bajlódással befejezte végre a teljes magyar nyelvű bibliafordítást. A diákfiú beállt a nagy prédikátor-műfordító mellé tudósinasnak és nyomdászinasnak. Ott dolgozott mellette a vizsolyi nyomdában: a magyar Szent Biblia szedése, korrigálása és kinyomtatása közben tanulta ki a könyvnyomtató mesterséget. Közben megfordult Debrecenben is, a kálvinizmus magyarországi fővárosában, majd a Biblia megjelenése után egy ideig nevelősködött Kassán, hogy legyen egy kis pénze, amellyel elindulhasson a tudományok külföldi tűzfészkei felé. Ettől kezdve többet élt Németországban, Itáliában, Svájcban, Csehországban, Hollandiában – egy kis ideig még Angliában is –, mint itthon. S habár örökös pénzügyi zavarok között élt, nőttön-nőtt a tudása. Egyetemről egyetemre vándorolt, hol tanult, hol tanított, hol akadt ösztöndíja, hol nyomdához szegődött korrektornak, hogy megélhessen, olykor fejedelmek segítették, máskor polgárok adtak neki kegyelemkenyeret. A tudósvilág azonban egyre szélesebb körökben tisztelte. Járt Genfben, ahol Kálvin barátja, harcostársa és utóda, Theodor Béza fogadta az immár ismert hittudóst. Összebarátkozott a kor kiváló német költőtudósával, Martin Opitzcal, aki nagyra becsülte benne az éles eszű nyelvészt, Prágában Keplernek, a csillagászok csillagászának vendége volt, aki tisztelte benne az óriási humanista műveltséget. Maga Rudolf császár is fogadta a kálvinista professzort, holott a Habsburg-császárok ugyancsak nem szerették a protestánsokat, de hát Szenci Molnár Albert latin–magyar, magyar–latin szótáráról még Pázmány Péternek is az volt a véleménye, hogy remekmű, és nélkülözhetetlen az iskolai oktatásban. Ezt az első valóban használható és a XIX. század derekáig legjobb szótárt alig egy fél év alatt csinálta. Irtózatos munkaereje volt, nagyon gyorsan és lankadatlanságában is elképesztő alapossággal dolgozott világéletében. És ha a katolikus császár is megbecsüléssel fogadta, elképzelhető, hogy milyen szeretettel várta a kálvinista fejedelem, Bethlen Gábor. Bethlen vele akarta megteremteni az erdélyi egyetemet. Bethlen azonban meghalt, Molnár Albert pedig újra visszafordult Németországba. Ahányszor hazajött, mindig hamar vissza is ment. Mondogatta, hogy nem tud visszaszokni a hazai környezetbe. Igaz, német felesége volt, aki itt idegennek érezte magát. A magyar tudós tehát külföldön, javarészt német környezetben végezte el mindazt a munkát, amellyel múlhatatlan nyomokat hagyott az egész magyar közműveltségen. Hiszen ő teremtette meg az első tudományos magyar nyelvtant. Ő dolgozta át és adta ki újra azt a Károli-féle Bibliát, amelynek első kinyomtatásánál inaskodott és segédkezett. Amit azóta is Károli Gáspár mondataiként ismerünk, az a Szenci Molnár Albert kezével átsimított szöveg. Idővel lefordította magyarra a református teológia legfőbb könyvét, Kálvin Institutióját. Volt olykor prédikátor is. Ehhez azonban semmi kedve nem volt, mindig továbblépett tanítani vagy fordítani vagy nyomdában korrigálni. A teológiának tudósa volt, de alkatilag nem volt pap. Tanítófajta volt. Németországban úgyszólván minden egyetem magyar diákjait ismerte, segített nekik, és akit lehetett, rábeszélt, hogy hazatérvén írjon új, korszerű tankönyveket. Az ő szelleme érvényesült a következő évtizedek magyar protestáns iskoláinak szellemében és tananyagában.
És e folyton munkás élet folyamán készítette el zsoltároskönyvét. Theodor Béza és Clément Marot francia zsoltárfodításai voltak példaképei. De jobban tudott németül és latinul, mint franciául, tehát segítségül használta a francia szövegek német és latin fordításait is, mindig úgy, hogy sorról sorra egybevetette a francia eredetik ritmikájával. Ezek a Béza–Marot-féle fordítások francia dallamokra készültek. Szenci Molnár meg tudta valósítani, hogy a magyar szövegek jól énekelhetők legyenek a francia dallamokra. Így került általa a francia dallamkincs a magyar református templomokba. De így valósultak meg magyarul a francia versformák. Minthogy a változatos dallamok hol jambusokat, hol trocheusokat követeltek, Molnár Albert megtalálta ezeknek a lejtéseknek magyar lehetőségeit. És a francia minták alapján olyan rímképleteket használt, amelyek mindaddig merőben ismeretlenek voltak minálunk. Akárcsak Sylvester János disztichonjainak, úgy Molnár Albert jambusainak és trocheusainak is csak Ráday Gedeontól kezdve, vagyis csak a XVIII. század végső negyedében kezdődött az újrafolytatása. A formabőség pedig káprázatos. A 150 zsoltár mintegy 130 különféle versformában szólal meg. Ezt a teljesítményt pedig Csokonaiig senki sem tudta még csak meg se közelíteni.
Szenci Molnár Albert a zsoltároskönyv előszavában bírálat tárgyává tette az addigi magyar verses fordításokat, kitűnő irodalmi érzékkel mutatva sutaságaikra, és az is biztonságos ízlésére vall, hogy csupán Balassi Bálint zsoltárfordításában fedezi fel és ismeri el az igazi költőiséget. De Balassival együtt az összes többi csak előfutár volt, hiszen társadalmi szükséglet lett akkorra a teljes magyar zsoltároskönyv. A fordító nem költői, hanem teológiai hevülettel végezte el ezt a munkát. De valójában kitűnő költő volt, talán egészen Csokonaiig a magyar költészet legnagyobb formaművésze és költői nyelvalkotó géniusza. És tegyük még hozzá, hogy nem csak kortársa, hanem tanúságtevője is volt annak a veszedelmes kornak. Élete nagy részében napról napra naplót vezetett. A kor egyik fő forrásműve ez a feljegyzéstömeg.
Végül is itthon halt meg. Németországban érte a harmincéves háború. Átélte Heidelberg ostromát és elestét. Tilly generális spanyol zsoldosai kifosztották és meg is kínozták a tudóst. Örült, hogy életét és övéinek életét mentve menekülhetett. Előbb Hollandiába, majd megjárva Angliát, mégis hazavezetett az útja. Ettől kezdve viszonylagos nyugalomban élt. Világtekintély volt, de végső éveiben is azt írja, hogy a gondtalan élet sose adatott meg neki. Hatvanéves korában Kolozsvárott halt meg egy pestisjárvány áldozataként.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages