ÁNYOS PÁL (1756–1784)

Teljes szövegű keresés

ÁNYOS PÁL (1756–1784)
Igazi költő. Jó költő. Máig sincs az őt megillető helyen irodalmi közemlékezetünkben. Szentimentalizmusa miatt a pedáns rendszerezés valahová Kazinczy köréhez kapcsolja, amelyhez személy szerint semmi köze sem volt. Romantikánk történeténél nem szokás emlegetni, holott sok mindenben Kisfaludy Károly, sőt Vörösmarty hangütését előlegzi. A hírhedetten híressé vált „kalapos király” kifejezésért, amelyben II. Józsefet gúnyolja, a nemesi ellenállás jellegzetes alakjának mondják, habár világnézete nemhogy sok lépéssel tartott előbbre a provinciális, magyarkodó nemesurakénál, de legjobb éveiben a felvilágosodás első vonalához tartozott (nemhiába szánta neki Bessenyei a felállítandó tudományos akadémia titkári tisztségét).
És egész élete nem egészen huszonnyolc esztendő. Nem véletlen, hogy költői hagyatékát, a legforradalmibb poétakortárs, Bacsányi János adta ki.
Veszprém megyei középmódú nemesi család fia volt, eredetileg Istvánnak keresztelték. Mivel ifjúkorától fogva tanítani akart, tehát már tizenhat éves fővel úgy dönt, hogy papnak megy. Be is lép a pálosok tanító rendjébe, ott veszi fel a Pál nevet. Középiskoláit rendjének híres pápai gimnáziumában fejezte be, majd egy rövid időre a márianosztrai rendházba kerül, ahol megismerkedik és összebarátkozik a nála néhány évvel idősebb Virág Benedekkel. Az egyébként is versolvasó, korán verseket írogató fiatalember számára ez a barátság nemcsak azért fontos, mert van akivel kibeszélje magát, akivel irodalomról, kultúráról és a világ időszerű kérdéseiről szót értsen, hanem azért is, mert Virág már fiatalkorában is kiválik műveltségével, tájékozottságával és jó ízlésével. Virág Benedek lelkesíti az ókori latin autorok rendszeres megismerésére és a régebbi magyar költők olvasására. Ugyanakkor értő kritikusa a fiatalabb barát költői próbálkozásainak. Amikor egyetemre kerül, szűkebb körben már kezd ismert költővé válni. Az egyetemi évek azután döntő hatásúak. Még Nagyszombatban kezdi, de 1777-ben (tehát huszonegy éves korában) az egyetemmel együtt ő is Budára költözik. Bárha szakja szerint teológus, lelkes szorgalommal hallgatja Dugonics András matematikaóráit. A diákság nagy része tolong ezeken az órákon, hiszen az országos hírű író-tudós – a hivatalos, az egyházi és a tudományos világ számára meghökkentő, nemegyszer felháborító renitensséggel – órái nagy részét magyar nyelven tartja, a számtani és mértani problémákból hirtelen átcsap a történelem és az irodalom területeire. Legalább annyit mesél görög mitológiáról és magyar honfoglalásról, mint a sinustételről. És ugyanebben az időben barátkozik össze azzal a Barcsay Ábrahám nevű ott szolgáló fiatal katonatiszttel, aki Bessenyei legszűkebb felvilágosodott barátai közé tartozik, és az egész „franciás” kör legjobb költője. Az ő révén ismeri meg a francia felvilágosodás modern és forradalmian haladó eszméit. Izgalmas és válságos évek ezek az életében. Egyháza kezd gyanakodva figyelni: a művelt és tehetséges szerzetes-tanárjelölt szabad idejében világi társaságokba jár, világi tárgyú verseket ír, s már nem is a klasszikusok antik formáiban, de nem is Gyöngyösi hagyományos négyes rímeivel, hanem a veszedelmes hírű franciások párrímes alakzatában, majd olyan változatos rímalakzatokban, mint a francia és német költők. És amit ugyan az egyháziak nem tudnak, de a verseket olvasni tudók megsejthetnek – szerelmes lesz. Sajnos, mi sem ismerjük ennek a szerelemnek ténytörténetét. Vajon azért maradt-e reménytelen, mert a költőnek nem volt lelkiereje szakítani egyházi fogadalmával? Vagy azért nem hagyta ott az egész papságot, mert a szerelem amúgy is reménytelen volt? Még azt is gyaníthatjuk, hogy a szeretett leány fiatalon meghalt. Annyi bizonyos, hogy ez a szerelmi bánat felfokozta lelkében a lírikust. Költészete eltelik szomorúsággal, a lélek fájdalmainak olyan árnyalataival, amely példátlan az egész kor hazai költészetében. Kazinczy és köre már programszerűen érzelmes, irodalmi jogokat követel a divatos szentimentalizmusnak, de Ányos mélyebb, közvetlenebb, gazdagabb lelki életű, mint a programszerű szentimentálisok. Kazinczy köréből talán csak az egy Dayka Gábor közelíti meg a személyes bánatoknak ezt a költészetté varázslását. Ányosban azonban több a lázadozás, világnézete közelebb ál) a franciásokéhoz, mint a németesekéhez. Egyben-másban továbblép Barcsayn is. Összevitázik Barcsayval Rousseau értékelésén. Ányos ugyan áhítatosan szereti a természetet, bánatához nemegyszer megfelelő környezet a természet adta magány, de nem ért egyet. a francia filozófus „vissza a természethez” jelszavával. Ő Rousseau másik arculatát kedveli: a társadalom felé fordulót. A magánbánatokkal bajlódó költő egyben a közélet harcosa akar lenni. Számára a világpolitika sem közömbös. Itt persze egyetért Barcsayval, aki híres Kávé c. versében megbélyegzi a gyarmati kizsákmányolást. Ányos túllép ezen, részvétteljes szolidaritást vállal a gyarmatosítóktól agyongyötört, kiszipolyozott „szeretsenek”-kel.
Ányos tehát egyre gyanúsabbá válik rendjének vezetői előtt. Nyilván arról is tudnak, hogy Bessenyeiék fontos szerepet szánnak neki a tervezett tudományos akadémiában (amely azonban még sokáig, csaknem fél évszázadig nem valósulhat meg). Helyesebbnek látják, ha a már szélesebb körökben is ismert, becsült költőt elvonják a világi társaságok lehetőségeitől is. Amikor befejezi az egyetemet, messze minden városi és világi élettől, a felsőelefánti kolostorba küldik áhítatos remeteéletet élni. Az élet közepéből egyszerre belezuhan a semmibe. Nincs, akivel megoszthatná gondolatait: mintha visszaráncigálták volna a középkorba. Még tanítani sincs ott lehetőség. Ez a szerzetesmagány, ez a csak imádkozás, ez a merő elzártság minden korszerű eszmétől már végképpen idegen a számára. De nincs ereje változtatni életén, mert egyszerre rátör a titokzatos betegség. Az orvosok később is tanácstalanul állnak tünetei előtt. Utólag, a panaszokból a szakemberek úgy gyanították, hogy gyomor- vagy bélrákja lehetett. A testi szenvedések egyre jobban megkínozzák.
Mindig is lassan, túl gondosan fogalmazott. Most a legtöbbször kedve sincs az íráshoz. De amikor a remeteségbe is elérkezik II. József reformjainak híre ebből – egyházi szűrőn át kapva a híreket – csak az egyházra és nemzetre sértőt veszi tudomásul. És felháborodottan megírja Kalapos király című verses politikai röpiratát. (Azért „kalapos” király, mert nem koronáztatta meg magát, tehát nem „koronás” király.) Ez a verses publicisztika rendkívül népszerűvé válik a nemesi ellenállás körében, II. Józsefen rajta is ragad a „kalapos király” jelző.
1782-ben (huszonhat éves korában) végre megengedik, hogy tanítson, a rend székesfehérvári gimnáziumába kerül, ahol újra összetalálkozik Virág Benedekkel. Lelkes jókedvvel kezd a neki való oktatómunkának, tanítványai és tanártársai szeretik, nagyra becsülik. Betegsége azonban egyre jobban kínozza. Az orvosok operációt kísérelnek meg, de nem ismerve a betegség természetét, állapota még súlyosabb lesz. Már haldokolva vitték Veszprémbe, hogy az ottani orvosok talán segíthetnek rajta, de még fájdalmait sem tudták enyhíteni. Nem volt még huszonnyolc éves, amikor meghalt.
Korai vége a felvilágosodás kori magyar irodalom legnagyobb vesztesége. Ha egészséges, ha tovább élhet, benne egyesülhetett volna a szentimentalizmus érzelmi gazdagsága a, franciások egyre forradalmibb szellemével. Szemléletes fogalmazásával, nyelvi merészségével, képalkotó képzeletével elébe játszhatott volna a fél évszázaddal későbbi romantikának. Formagazdagságával, változatos versformáival mintha már Csokonait készítené elő. Az a játék a nyolcas és hetes sorok keresztrímes és párrímes változataival, amely majd oly jellemző lesz Kisfaludy Sándorra, Ányos költészetében már megjelenik (és mennyivel jobb költő Ányos, mint Kisfaludy Sándor!).
Holott az egész életmű: mintegy negyven lírai költemény, nem egészen félszáz verses levél és a Kalapos király, ez a verses-politikai vitairat.
Életében is elismert költő volt, noha csak elszórtan jelentek meg itt-ott művei. Ő maga gondolt az eljövendő verseskönyvre, elő is készítette, de se módja, később pedig betegsége folytán már ereje sem volt a megvalósításhoz. De a leghaladóbbak, a franciások a maguk ügyének tudták ezt a kis terjedelmében is gazdag költészetet. Könyvét Bacsányi rendezte sajtó alá.
Az utókor azután sommásan odasorolta a szentimentálisok, a németesek közé, és mint ilyet felejtette el.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages