6 TÜZES SZERSZÁMOK
6 TÜZES SZERSZÁMOK
A tüzes szerszám (Feuerwerk, instrumentum ignitum) elnevezés főként a 16., de még a 17. században is magába foglalta a robbanó és gyújtó hatású hadi eszközök teljes skáláját. E hadiszerszámok nélkülözhetetlennek bizonyultak a korabeli várharcokban, mivel a tűzfegyverek mellett egyedül ezek voltak képesek a tömegrohamok lendületének megtörésére, azok visszaverésére.
A tüzes szerszámok elnevezéseit ugyan megőrizték az inventáriumok, ám szerkezetükről a legritkább esetben adnak információt. Ha mondanak is erről valamit, az inkább csak tovább bonyolítja a helyzetet. Csak a tüzérségi szakmunkák szertüzérkedéssel foglalkozó részei adnak felvilágosítást róluk. Minthogy azonban sokuk pillanatnyi ötlet, vagy a harc szorító kényszere hatására jött létre, jelentős részüknél eleve nem sok remény maradt arra, hogy puszta nevüknél többet tudjunk meg róluk.594
594 Takáts, 1908b. 52., Iványi, 1928. 426-429. ismét sok nevet, de kevés magyarázatot hoz.
A tüzes szerszámokkal kapcsolatban mindenekelőtt néhány általános jelenséget kell megemlítenem. Az egyik azok mennyiségére vonatkozik. A 121 inventárium közül ugyanis, amelyben tüzes szerszámok fordulnak elő, mindössze 15-ben találunk ezernél több kész eszközt. A legnagyobb készletről az 1690-es egri leltárban olvashatunk, de számuk itt sem éri el a nyolcezret.595 Mellettük persze számos esetben írtak össze félkész, vagy töltetlen eszközöket is, amelyekből viszonylag gyorsan további sok száz darabot lehetett előállítani.596 Ennek ellenére azonban a tárolt készletek még mindig nem tűnnek túlságosan nagynak, főként egy hosszabb ostrom kivédésére, még akkor sem, ha figyelembe vesszük az adott erősségek feladatát a védelmi rendszerben.
595 Döntő többségük kézigránát. Eger, 1690. 86r.
596 29 ilyen eset fordult elő az összeírásokban, és ebből 19-szer a töltetlen eszközök száma meghaladja a készekét, olykor sokszorosan.
A tüzes szerszámok – leszámítva a tüzes nyilakat –, alapvetően kézi erővel hajított hadi szerszámok, s ennél fogva hatótávolságuk, még ha a falak tetejéről dobják is, meglehetősen korlátozott, néhányszor tíz méter.597 Márpedig, miként azt Kelenik József hangsúlyozta, a védőknek minden eszközzel meg kellett akadályozni, hogy a rohamozók elérjék őket, mert ez esetben érvényre juttathatták számbeli fölényüket. Kelenik e megállapítását elsőként a kézi lőfegyverekkel kapcsolatban tette, de kiterjesztette azt a tüzes szerszámokra is,598 mint amelyeknek az adott dobótávolságon belül már döntő szerep jutott. Mindezek ellenére egyetlen olyan eszközről (hajítóbot, parittya) sem szólnak a leltárak, amely e távolság növelésében segített volna. Talán ennek tudható be a sokféle nyeles, botra, rúdra, dárdára, lándzsára szerelt robbanóeszköz jelenléte a leltárakban, mivel ezekkel messzebbre lehetett dobni az eszközt, noha, mint látni fogjuk, számuk így sem túl nagy. Ugyanakkor Kalmár János könyvében szerepel a tüzes szerszámok vetésére szolgáló vetőgép és lapát.599
597 L. pl.: „kezböl haito tüzes Darda nyolcz.” Huszt, 1674. 4r. „Hagygalni ualo tüzes Bott No. 125.” Sempte, 1626. 4v. „Circuli igniti siue pilae, quae tempore necessitatis ad arcendos hostes eicj solent 32.” Trencsén, 1564. 1v.
598 Kelenik, 1991/4. 43. A 2002 áprilisában megrendezett egri végvári konferencián tartott előadásában emelte ki a tüzes szerszámok ebbeli szerepét.
599 Kalmár, 1971. 183. 86. kép., 186. 95. kép.
Bár többször jeleztem, hogy nyelvi problémákkal, terjedelmi okok miatt, itt nem óhajtok foglalkozni, de meg kell jegyeznem, hogy talán a tüzes szerszámok elnevezései körül figyelhető meg az egyik legnagyobb zűrzavar. Ez egyrészt nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy jelen dolgozatban térben és időben egymástól távoli leltárak anyaga került együvé, másrészt pedig a sok helyben kitalált és összeállított eszköz elnevezése a nem létező egységes terminológia miatt igencsak esetleges volt, nem beszélve a nyelvi-fordítási problémákról. Épp ezért szerencsésebbnek tartom szerkezeti csoportok alapján vizsgálni ezen hadieszközöket, annál is inkább, mert azok tértől és időtől függetlenül alkalmazhatónak tűnnek. Négy ilyen fajtát vélek a leltárak alapján felfedezni: az első a már említett, botra, rúdra, dárdára, lándzsára szerelt, a második a valamiféle edénybe, golyóba, zsákba töltött, a harmadik a koszorú-, gyűrű és karika formájú robbanóeszköz, és végül a negyedik a tüzes nyíl-félék csoportja.600
600 Kalmár egész másként sorolta be ezen eszközöket, elkülönítve a védelemre, támadásra és világításra szolgáló tüzes szerszámokat. Kalmár, 1971. 183. Eltekintve attól, hogy mindössze egyetlen esetben írtak össze kifejezetten világítóeszközt (Szatmár, 1660. 395v.), a leltárakban nem találtam ilyen jellegű disztinkciót, és Kalmár sem mondja meg, mire alapozta véleményét. Hatásmechanizmusát tekintve ugyanis mindegyik eszköz alkalmas védelemre és támadásra egyaránt, talán csak a „Var Giwytho Zygoniooss Nil” kivétel ezalól. Sümeg, 1588. 32v.
