546DOMOKOS GYÖRGY: KANIZSA 1588. ÉVI, SZATMÁR 1600 KÖRÜL KÉSZÜLT INVENTÁRIUMA
In: Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, XXXV. (1988) 3. 546-551.
A XVI–XVII. század hadtörténetének kutatásában komoly problémát jelent a törökellenes harcokban meghatározó szerepet játszó végvárrendszer erejének megítélése. A rendelkezésre álló levéltári források közül ehhez a legtöbb anyagot az egyes várak fegyverzetét, felszerelését tételesen felsoroló, összegző jegyzékek, a várinventáriumok szolgáltatják. Ezek nyomtatásban történő közzététele már a múlt század végén megkezdődött, ám a folytatás a későbbiekben elmaradt. E hiány pótlásához szeretnék segítséget nyújtani az alább közölt két leltár bemutatásával.
A forráskutatásban mindig gondot okoz az adatok, mértékegységek értelmezése és átszámítása. Fokozottan érvényes ez a fegyverek technikai jellemzőit is tartalmazó inventáriumokra. Ezek többsége ugyan csak a lőfegyverek kaliberét adja meg, ám szép számmal akadnak olyanok is, amelyekben megtaláljuk pl. a löveg súlyát, hosszát is. A pontos értékeléshez azonban szükség lenne a méretek mai mértékegységekre történő átszámítására. Ehhez viszont tudnunk kellene, hogy például a felvételező az ágyú kaliberének megállapításakor milyen típusú (nürnbergi, bécsi, vagy esetleg magyar) fontot használt-e. S ekkor még nem említettem az ágyúk különféle elnevezéséből származó terminológiai nehézségeket.
A problematikus kérdések tisztázásához segítséget nyújthatnak az olyan jellegű inventáriumok, mint amilyen az alábbi kettő. Ezek ugyanis a kaliber, illetve az egyéb méretek írásos közlése mellett rajzban is bemutatják az ágyú kaliberét, valamint a golyó átmérőjét. Ennek alapján lehetőség nyílik, hogy a lövedék átmérője, anyagának fajsúlya ismeretében kiszámítsuk annak pontos súlyát, esetleg következtessünk az ott használatos font értékére.
Mindkét itt közölt inventárium a Magyar Országos Levéltár anyagában található. Az elsőt, a kanizsainak mondott 1588. évi leltárat kivonatos formában már ismertette 547Szendrei János, ám a szatmári összeírásról – ismereteim szerint – eddig sehol sem történt említés. Mindkettő német nyelvű, gót betűs kézírással.
Az 1588. évi jegyzék készítési helyét illetően komoly kétségek merültek fel. Ez egyrészt a bevezető szöveg értelmezéséből fakad, ahol világosan a „von Kanischa” – azaz „Kanizsából” –, és az „empfangen” – azaz „átvenni” – kifejezések szerepelnek. Másrészt elgondolkodtatóak a következő szempontok: 1. valószínűtlen, hogy a frissen korszerűsített Kanizsát csak ilyen csekély tüzérséggel szerelték volna fel; 2. a golyók mennyiségének felsorolása mellett, ami tartós megszállás esetén bizonnyal elégtelen lett volna, a lista egyáltalán nem említi a másik alapvető eszközt, a lőport. Mindebből következik, hogy itt egy, valamely kisebb palánknak Kanizsából, mint főkapitánysági központból átadott felszerelés jegyzékéről van szó.
Ez az inventárium tehát 7 db löveget mutat be, a körülményekhez képest részletesen. Közli az ágyú súlyát, űrméretét, kaliberhosszát, ágyazatának állapotát, valamint megemlíti a lövegen levő címert is, végül részletezi a lövedékek mennyiségét. Külön érdekesség, hogy a kaliberrajzok mellett megtalálható a gyúlyuk rajza is, ám ezek érthetetlenül nagyok. Az első lövegnél pl. csaknem akkora, mint a lövedék maga, ez pedig akkor is nehezen képzelhető el, ha a szövegben erre nézve azt olvashatjuk, hogy „das zindtloch ßer Aus gePrendt”. Itt feltehetően az történt, hogy miután az ágyúkat kívülről porozták fel, így egy lefelé szűkülő, forgáskúpszerű mélyedés jött létre, s ennek alapkörét adja meg az inventárium.
A szatmári összeírás, ellentétben az előzővel, két részből áll. Az első tartalmazza a lövegek tételes felsorolását, a bástyákon történő elhelyezkedés sorrendjében, minek következtében megismerjük az öt bástya nevét is. Itt azonban csak a lövegek kalibere és az ágyúöntő neve szerepel. A második rész szinte szó szerint megismétli az elsőben olvasható szöveget – emiatt tekintettem el közlésétől –, s itt található a kaliberek rajza is. A leltárba vett példányok közül külön is említést érdemel a csak „személynevén” idézett „Jungckhfraw” és a „durndreirn”, valamint az előbbi ágyúfelirata.