HAYEK, FRIEDRICH AUGUST VON (1899–1992, osztrák származású brit közgazdász)
HAYEK, FRIEDRICH AUGUST VON (1899–1992, osztrák származású brit közgazdász)
… a versengő piaci rendet alátámasztó, spontán módon létrehozott erkölcsi tradíciók követésével (s ezek olyan tradíciók, amelyek nem elégítik ki a szocialisták nagy része által elfogadott racionális szabályokat vagy normákat) nagyobb tudást és gazdagságot tudunk létrehozni és összegyűjteni, mint amit valaha is meg lehetne szerezni vagy hasznosítani egy központi irányítású gazdaságban, melynek hívei azt állítják, hogy az szigorúan az „ésszel” összhangban működik.
… a terv nélkül létrejött rend messze meghaladhatja az emberek által tudatosan összehozott terveket.
… értékeinket és intézményeinket nem egyszerűen a megelőző okok határozzák meg, hanem azok valamely struktúra vagy minta öntudatlan önszerveződésének folyamatában alakulnak ki.
A vadember nincs egyedül, és ösztönei kollektivisták. A „mindenki háborúja mindenki ellen” sohasem létezett.
Az emberiség úgy érte el a civilizációt, hogy szabályokat fejlesztett ki, és megtanulta azokat követni (először a területi törzsekben, majd szélesebb kiterjedésben), mely szabályok gyakran megtiltották neki azt, amit ösztönei megkívántak volna, és már nem függött az események közös értelmezésétől.
… az állatból emberré válás folyamatában a döntő változás a velünk született reakciók kulturálisan meghatározott korlátozásának tudható be.
… a civilizáció történetének fő témája az emberek által ösztönösen szeretett és a fejlődésüket lehetővé tevő tanult viselkedési szabályok közötti konfliktus.
… azok a csoportok jutottak többre, amelyek történetesen oly módon változtatták meg a szabályokat, ami lehetővé tette számukra a jobb alkalmazkodást.
Az elme nem irányító, hanem a kulturális evolúció terméke, és inkább az utánzáson, mint a belátáson vagy az értelmen alapszik
A viselkedés megtanulása a belátásnak, értelemnek és megértésnek inkább a forrása, mint az eredménye.
… mivel a kulturális tulajdonságok átadása és elterjesztése tanulás révén történik, a kulturális evolúció összehasonlíthatatlanul gyorsabb, mint a biológiai.
… minden evolúció, akár kulturális, akár biológiai, nem más, mint az előre nem látható eseményekhez, az esetleges, előre nem jelezhető körülményekhez való folyamatos adaptáció folyamata.
… a civilizáció terjedhet, de nem valószínű, hogy túl sokat fejlődhet olyan kormány irányítása alatt, amely a napi ügyek irányítását átveszi polgáraitól.
… a moralisták oda lyukadnak ki, hogy hízelegnek a viszonylag sikerteleneknek, és arra ösztönzik az embereket, hogy primitív vágyaikat elégítsék ki.
… a szabadság mint politikai intézmény nem úgy jött létre, hogy az emberek „küzdöttek” volna „a szabadságért” abban az értelemben, hogy meg akartak volna szabadulni a korlátoktól, hanem úgy, hogy küzdöttek az ismert és biztonságos egyéni birtok védelméért.
… a nagyobb sokszínűség nagyobb rendet teremt.
… az ösztön és az önhitt ész nem fér össze egy olyan renddel, amely határozottan nem ösztönös és nem racionális jellegű.
Miközben az igaz, hogy például a hagyományos erkölcsök racionálisan nem igazolhatók, ez igaz bármilyen lehetséges erkölcsi kódexről, …
Az evolúció nem lehet igazságos.
Mindenki törvény szerinti szabadsága nem kívánja meg, hogy mindenki tulajdonossá váljon, hanem azt, hogy sokan legyenek tulajdonosok.
… a valóságban csak úgy tudjuk az ismeretlen rendezését létrehozni, ha azt idézzük elő, hogy rendezze önmagát.
… sok dolog csak úgy állítható elő, hogyha egymástól igencsak távol lévő helyekről származó anyagokat rakunk össze. Ezeknek az anyagoknak a relatív értéke nem az azokat alkotó egyedi anyagi elemek attributumaitól függ, hanem attól, hogy ezek a relatív mennyiségek a kívánt helyszínen együtt álljanak rendelkezésre.
Az érték jelzi, hogy egy tárgynak vagy cselekedetnek milyen potenciális képessége van emberi szükségletek kielégítésére …
… a pénz egyszerre jelenik meg mint a szabadság legerősebb, és mint az elnyomás legaljasabb eszköze.
… a piacgazdaság nagy valószínűség szerint sokkal jobban tudná kifejleszteni potenciálját, ha eltörölnék a pénz kormányzati monopóliumát.
A nyereség megvetése tudatlanságnak köszönhető.
… a nyelv nemcsak bölcsességet, hanem olyasfajta butaságokat is közvetít, amelyektől igen nehéz megszabadulni.
A szocializmus „társadalma” a rend animista értelmezéseinek legkésőbbi formája, amit a történelemben a különféle vallások képviseltek („istenükkel”).
… a „szociális” szó tényleges és tényszerű normatívjelentései állandóan váltakoznak, és ami első látásra leírásnak tűnik, az észrevehetetlenül előírássá változik.
Az emberiség nem érhette volna el jelenlegi nagy számát, sem nem tudná fenntartani azt anélkül az egyenlőtlenség nélkül, amelyet semmiféle tudatos erkölcsi ítélet nem határozott meg, de nem is egyeztethető össze vele.
Egy nép tőkeállományának nagysága, együtt annak felhalmozott tradícióival és az információ szerzésének és kommunikálásának gyakorlatával, határozza meg, hogy az a nép milyen nagy számú népességet tud eltartani.
… a kevésbé fejlett népeknek maguknak kell eldönteniük, egyénileg, hogy vajon az anyagi kényelem és a fejlett kultúra megéri-e a szükséges áldozatokat? Természetesen nem szabad őket erőszakosan modernizálni; azonban az elszigetelés politikája révén nem szabad megakadályozni sem, hogy keressék a modernizálás lehetőségeit.
A népességnövekedés története valószínűleg végéhez közeledik, de legalábbis egy új szinthez. Mert a gyors ütemű népességnövekedés sohasem a fejlett piacgazdaságokban következett be, hanem mindig csak a perifériákon, a fejlődő gazdaságokban, azokban a szegény országokban, amelyeknek nincs termékeny földjük, sem berendezéseik ahhoz, hogy fenntartsák magukat, de akiknek „a tőkések” új túlélési lehetőségeket ajánlottak.
… a kereskedelmi erkölcsök hatásai nem azokat sújtják legkeményebben és legláthatóbban, akik már megtanulták gyakorolni ezeket egy viszonylag fejlettebb formában, hanem az újonnan jövőket, akiknek még meg kell tanulniuk ezekkel bánni.
A legtöbb egyén, aki ma a proletariátus részét képezi, nem tudott volna életben maradni, ha mások nem bocsátottak volna rendelkezésére eszközöket az életben maradáshoz. Bár ezek az emberek lehet, hogy kizsákmányolva érzik magukat, és a politikusok fel is kelthetik és manipulálhatják ezeket az érzéseket, hogy hatalomra jussanak, a nyugati proletariátus nagy része és a fejlődő világ millióinak nagy része a fejlett országok által létrehozott lehetőségeknek köszönhetik létüket. .
Még ha korlátozzuk is magunkat a közönséges szóhasználatra, kiderül, hogy a „jó” szó általában arra utal, amiről a tradíció azt mondja nekünk, hogy meg kellene tennünk anélkül, hogy tudnánk miért …
Az élet csak addig létezik, ameddig gondoskodik saját folytatásáról. Akármiért élnek is az emberek, manapság legtöbbjük a piaci rend miatt él.
… tetszik vagy nem tetszik, bizonyos viselkedési módok fennmaradását és a belőlük származó civilizációt legalább részben olyan hiteknek köszönhetjük, amelyek nem igazak – vagy nem igazolhatók, illetve nem kipróbálhatók – olyan értelemben, mint ahogyan tudományos állítások azok, és amelyek semmiképpen sem racionális érvelés eredményei.
Az elmúlt kétezer évben a vallásalapítók közül sokan ellenezték a tulajdont és a családot. De csak azok a vallások maradtak fenn, amelyek támoga tjak a tulajdont és a családot. Így aztán a kommunizmus kilátásai, ami ugye egyszerre tulajdonellenes és családellenes (és persze vallásellenes is), nem igazán ígéretesek.
A sokszorozódásra leginkább azok az elemek választódnak ki, amelyek képesek bonyolultabb struktúrákat alkotni, és amelyek tagjainak növekedése még több ilyen struktúra kialakulásához vezet. Ha egy ilyen modell megjelenik, az épp annyira a világrend határozott alkotórészévé válik, mint bármilyen anyagi tárgy.
A puszta lét nem ad jogot vagy erkölcsi igényt senkinek sem valaki mással szemben.
… egy követelő egyszerű kívánsága aligha hoz létre kötelezettséget mások számára. Csak a hosszú gyakorlat révén létrehozott elvárások hívhatnak életre kötelezettségeket a közösség tagjai számára, amelyben ezek az elvárások léteznek, ami még egy ok arra, hogy miért kell óvatosan eljárnunk az elvárások életre hívásában, hogy ne vállaljunk magunkra olyan kötelezettséget, amit nem tudunk teljesíteni.
A fiatalok azt tükrözik, amit tanítanak nekik.
… az emberi agy valószínűleg a legsikerültebb struktúra, amely képessé tesz egy fajt arra, hogy túlnőjön minden máson erejében és nagyságában.
A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései. Bp., 1992. Pásztor Eszter.
