THACKERAY, WILLIAM MAKEPEACE (1811–1863) angol regényíró
A hiúság vására nem erkölcsös hely, nem is vidám, csak nagyon zajos.
Hiúság vására. A függöny előtt. Európa, Bp., 1962. Vas István;
A világ csak tükör, mely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza.
Isten szakállas teremtményei éppen olyan mohók a dicséretre, éppen olyan válogatósak ruházatukban, éppen olyan büszkék személyes előnyeikre, éppen annyira tudatában vannak hódítási képességüknek, akár a legkacérabb nő a világon.
Ha egy nő elég csinos, és nem határozottan púpos, ahhoz megy férjhez, akihez akar.
Milyen elbűvölően tud egyeztetni és békíteni a pénz!
Azoknak az embereknek, akik senkivel sem törődnek, az a sorsuk, hogy nekik se legyen egy barátjuk sem.
Ha az emberek csak okos házasságot kötnének, micsoda fennakadás állna be a népesség szaporodásában!
Mindenkit dicsérni kell – ki kell mondani bókjainkat az emberek szemébe, de a hátuk mögött is, ha van valószínűsége annak, hogy visszajut hozzájuk.
Fogadkozás, szerelem, ígéret, hála: milyen furcsa elolvasni kis idő múlva. Törvényt kellene hozni … hogy minden írást el kell pusztítani kurta és megszabott idő után, kivéve a kereskedők nyugtázott számláit.
Ha … tudnók, mit gondolnak rólunk bizalmas barátaink és kedves rokonaink … akkor örömmel hagynók itt ezt a világot, és olyan lelkiállapotban és rémületben élnénk, mely teljesen elviselhetetlen.
Mindig szilárdnak lenni a maga igazában, mindig előretörni, sohasem kételkedni – nem ezek-e azok a nagy képességek, amelyekkel a butaság megszerzi vezető szerepét a világban?
…mint a régi legendákban mondják, mielőtt valaki maga megy a pokolba, előbb egy egész sereg más lelket küld oda.
Ha a kényelmes jólét nem is teszi tisztességessé az embert, legalább megtartja a tisztesség útján.
…a megbánás a legkevésbé hatékony az ember összes erkölcsi érzése között. Bánkódunk, ha felfedeztetéstől félünk, vagy a szégyenre és büntetésre gondolunk, de a helytelen cselekedet biztos tudata kevés embert tesz boldogtalanná.
Akik méltatlanul bánnak a nőkkel, azok kapják tőlük a legtöbb gyöngédséget – a nők … azokkal a legkomiszabbak, akik a legalázatosabban viselkednek velük.
Mit tudnak a férfiak a nők vértanúságáról? Beleőrülnénk, ha csak századrészét kellene elviselnünk azoknak a szenvedéseknek, amiket sok nő szelíden tűr el.
Kell hogy osztályok legyenek, kell hogy legyenek gazdagok és szegények … nagyon igaz, de gondoljuk csak el, milyen rejtélyes és kiszámíthatatlan az életnek az a sorsjátéka, mely az egyiknek bíbort és finom vásznat juttat, a másiknak rongyokat lök oda ruházatul és kutyákat vigasztalásul.
Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk e világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?
Aki alantasan imád alantas dolgokat: sznob.
Sznobok könyve. 2. f. – Európa, Bp., 1963. 21. Illés László;
Semmiféle szatíra erejével sem lehet megváltoztatni az emberek és a sznobok természetét, mint ahogy bármennyi csíkot húzunk is a szamár hátára, azzal még nem lehet zebrává varázsolni.
I m. Befejező megjegyzések a sznobokról – Uo. 284.;
Azt a társadalmat, amely műveltnek magasztalja magát, és semmibe se veszi a művészetet és az irodalmat: sznob társadalomnak tartom. Te, aki lenézed szomszédodat: sznob vagy; te, aki megfeledkezel barátaidról, hogy alantasan koslass a magas rangúak után: sznob vagy; te, aki szégyelled szegénységedet, és pirulsz foglalkozásod miatt: sznob vagy; mint ahogy ti is, akik családfátokkal kérkedtek, vagy büszkék vagytok gazdagságtokra.