MACAULAY, THOMAS BABINGTON (1800–1859) angol esszéíró
MACAULAY, THOMAS BABINGTON (1800–1859) angol esszéíró
Akadnak emberek, akik, miközben bizonygatják, hogy ők bámulják az elmúlt korok nagy neveit és eseményeit, csupán azért hajolnak vissza ezekhez, hogy mentséget leljenek a jelen vétkeire.
Milton. Esszék. (Vál.: Sükösd Mihály.) – Gondolat, Bp., 1961. 8. Sükösd Mihály;
…a magunk részéről nem értjük e gyakori kitételt: derék ember, csak rossz király. Éppily könnyen megalkothatnánk a „derék ember, csak gonosz apa” vagy a „derék ember, csak hitszegő barát” fogalmát.
Uo. 14.;
…a szabadság végső, érett gyümölcse a bölcsesség, mérsékletesség és könyörület. Közvetlen következménye viszont gyakran borzalmas bűn, tobzódó tévelygés, kétkedés a legnyilvánvalóbb, vakhit a leghomályosabb dolgokban. Ellenfelei. éppen e válságos időszakban szeretik közszemlére állítani a szabadságot… Ha az efféle nyomorult álokoskodás diadalt aratna, soha és sehol szerte a világon nem épülne jó ház, nem alakulna jó kormányzat.
Uo. 17.;
A bűnöket, melyeket az új keletű szabadság fakaszt, egyetlen varázsszer tüntetheti el csupán – s e varázsszer a szabadság.
Uo. 18.;
Az igazság és szabadság ragyogása eleinte talán elkábítja és megtéveszti a szolgaság házában félig megvakult nemzeteket. De csak hadd szoktassák szemüket a fényhez – hamarost elviselik.
…számos politikus magától értetődő javaslatként hangoztatja: a nép csak akkor legyen szabad, ha már élni tud szabadságával. E magvas megállapítás méltó az anekdotabeli bolondhoz, aki tudvalevőleg elhatározta: csak akkor megy vízbe, ha már megtanult úszni.
Ha az embereknek addig kéne várni a szabadságra, amíg a rabszolgaság bölccsé és nemessé nem formálta őket, bizonnyal örök időkig várhatnának.
Uo. 19.;
A mi társadalmunkban egy nő azzal veszíti el helyét, amit egy férfinál nemegyszer bámulatos érdemnek, de a legrosszabb esetben is megbocsátható tévedésnek könyvelnek el.
Machiavelli – Uo. 62.;
Csak az, aki megfigyeli, hogy az emberek érzéseit és nézeteit mily erősen befolyásolják a körülmények, aki megfigyeli, miképp válnak a bűnök erénnyé, a paradoxonok axiómává, csak az olvassa helyesen a történelmet, mert megtanulja elhatárolni az emberi természetben az alkalmit és átmenetit a lényegestől és maradandótól.
Uo. 63.;
Hogy vajon a tizedelés helyes módja-e a katonai ítélkezésnek, nem tudjuk, de határozottan tiltakozunk ezen elvnek a történelemfilozófiába való bevezetése ellen.
Uo. 66.;
Minden, a világban járatos ember tudja, hogy nincs haszontalanabb dolog az általános maximáknál.
Uo. 68.;
A kifejezés homályossága gyakran fogalomzavarból ered…
Uo. 72.;
A történelem magával hozza tanulságait. Korunk bizonnyal eredményes volt a kiválók elriasztásában s a jelentéktelenek megvigasztalásában.
Byron – Uo. 85. Sükösd Mihály;
Mintha a közvélemény cáfolhatatlan bizonyosságnak tekintené, hogy szabatosság és teremtőerő valamiképpen összeférhetetlen, ellentétes egymással.
Uo. 86.;
Mulatságos lenne lajstromba foglalni azt a sok badar szabályt, amit gyarló kritikusok agyaltak ki a költők megregulázására.
Uo. 89.;
A jellemvonások ügyes megválogatásával és találó felnagyításával minden emberi lény gondolkodásmódját és természetét olyannak rajzolhatjuk, mintha az csupa riasztó ellentétből állna.
Uo. 109.;
A költőknek javára szolgálna, ha utánoznák a hollandusok eljárását, akik tudvalevően kiirtották a Fűszer-szigetek értékes fáinak nagy részét, hogy a megmaradtak értéke növekedjék.
Uo. 113.;
A közösségnek érdeke – így mondja a törvénykezés elve –, hogy határa legyen a perlekedéseknek. S bizonyos, hogy ez az elv legalább ugyanilyen mértékben alkalmazható az államok nagy közösségére…
Nagy Frigyes – Uo. 256. Szigeti József;
Amilyenek a miniszterek, olyanok nemzeteik.
Uo. 261.;
Még csak belenyugszunk valahogy, hogy egy feslett ember vagy zsarnok uralma alatt éljünk, de hogy egy minden lében kanál uralkodjék felettünk, ez több, mint amennyit az emberi természet elviselhet.
Uo. 276.
