HUGO, VICTOR (1802–1855) francia költő, regény- és drámaíró | Kristó Nagy István: Gondolattár

HUGO, VICTOR (1802–1855) francia költő, regény- és drámaíró

– Ember! ne félj! tudja a titkot
a természet és mosolyog.

Megnyugtató látvány Francia költők antológiája. I–II. (Szerk.: Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József.) Európa, Bp. 1962. II. köt. 186. Nemes Nagy Ágnes;

Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.

Írás 1846-ból, 2. – Szabó Lőrinc. Örök barátaink. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1958. II. köt. 544. Szabó Lőrinc;

A gondolatot szent jogként adja az élet.

I. m. 4. Uo. 546.;

A forradalmak, a bosszúállók, mai
gyötrelmek árán is örök jó kútjai.

A forradalmak csak jegyzékei az aljas
rémségeknek, miket húsz rezsim összehalmoz.

Uo. 548.;

…követeltem a nő s a gyermek jogait;
úgy véltem: jobb az agy, ha melegebb a szív…

I. m. 5. 550.;

Szeress! szolgálj! segíts! küzdj! szenvedj! – int a lélek…

…a holnapban élek,
sürgetve az órát, a jobb emberiséget.

I. m. 6. 553.;

Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem!

Stella – Francia költők antológiája. I–II. (Szerk.: Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József.) Európa, Bp. 1962. II. köt. 199. Radnóti Miklós;

Ó, te, Világ köztársasága,
ma még csak fény az éjszakába
holnapra te leszel a nap.

Lux – Uo. 203. Somlyó György;

Boldog, ki elmereng az örök dolgokon…

Boldog, ki elmereng az örök dolgokon – Uo. 207. Szekzárdy-Csengeri József;

…az ifju emberek szemében láng ragyog,
ámde a vén szeme világossággal árad.

Az alvó Bodz – Ip- 218- Nemes Nagy Ágnes;

Nekem nevem sincs már, úgy hívnak, hogy Haza.

Levél egy hölgyhöz, melyet léghajóval küldtem el 1871. január 10-én – Uo. 222. Kosztolányi Dezső;

Iker a nyomor s gyűlölet.
Egyszer az elnyomott még elnyomó lehet.

A letiportakhoz – Uo. 227. Kálnoky László;

A legmagasztosabb
dicsőség sokszor a gyalázatból fakad.

Uo. 228.;

Nem! Az emberiség nem arra van ítélve,
hogy tehetetlenül üljön a sír fagyos
szélén…

A jövendő – Uo. 229. Somlyó György;

Isten létét csak a csillagok hírdetik;
a bölcs jól tudja, hogy Ő e fátyol mögött van,
ezért javallja, hogy keressük csillagokban…

A boncok – Prométheusz tüze. (Szerk.: Kanizsai Nagy Antal.) Móra, Bp., 1961., 123. Kálnoky László;

…néktek, papok, a mennybolt temploma nem kell.
Könyvetek köteles olvasni minden ember…

Uo. 124.;

A férgek hada győz az oroszlánokon.

Uo. 125.;

…az est, fátylát kibontva,
a felmorajló árnyon át
beleírja a csillagokba
a magvető mozdulatát.

A vetés évszaka. Este – Francia költők antológiája. I–II. (Szerk.: Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József.) Európa, Bp. 1962. II. köt. 231. Nemes Nagy Ágnes;

Egyetlen dolgom e földön a szeretet.

Kézen fogva a két kicsit – Uo. 233. Somlyó György;

A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.

A fiatalságnak több tisztelettel tartozunk, mint az öregségnek.

Apáink Napóleonban csak azt az embert látták, aki vállrojttal tüntette ki őket, anyáink Bonapartéban csak azt az embert látták, aki elvette tőlük fiaikat.

Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz.

Drágakövek. Kis anthologia Hugo Victor gondolataiból – Gutenberg, Bp., 1930. 4.;

Be szánalmas látvány, hogy ez a sok ember mind nemzetiszínű szalaggal fonja körül a húsos fazekát!

A királyok végső érve: a golyó. A népek végső érve: az utca kő.

A forradalmak, mint a farkasok, nem falják fel egymást.

Zsarnokság alatt a rend: élet – lélek nélkül.

Uo. 6.;

– Az életem útja tele volt tövissel.
– Ezért olyan rongyos – a lelkiismerete?

Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.

Uo. 8.;

Vannak szerencsétlen emberek. Kolumbusz Kristóf nem tudja nevét felfedezéséhez fűzni. Guillotin, az orvos nem tudja elválasztani nevét a találmányától.

Szobrok kellenek az emberi városokba. Különben mi volna a különbség város és hangyaboly között?

Forradalmár klasszikus: olyan, mint piros sapka parókán.

Dicsőség, hírvágy, hadseregek, flották, trónok, koronák: nagy gyermekek játékszere.

Ugyan mi hát az emberi bölcsesség, ha annyira hasonlít a bolondsághoz, mihelyt kissé magasabb nézőpontból látjuk?

A nagy emberek századuk hatványkitevői.

A nagy emberrel úgy vagyunk, mint a Nappal. Sohase tűnik fel szebbnek előttünk, mint mikor közel látjuk a földhöz: fölkeltekor és lenyugtakor.

Uo. 10.;

Nem szabad minden dolgot a költészet prizmáján át nézni. A költészet ama szellemes üveglencsék közül való, amelyek megnagyítják a tárgyak képét.

A Gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.

A lángész számára a földön csak egy hely van, ahol menedékjogot élvezhet, és ez – a sír.

Az országoknak megvan a maguk válsága, mint a hegyeknek megvan a maguk tele. Egy túl hangosan mondott szó néha lavinát okoz.

Uo. 12.;

Franciaország mindig divatban van Európában.

Ferdinánd nápolyi király azt mondta, hogy a népek kormányzásához csak három F kell: Festa, Forca, Farina. (Ünnepség, akasztófa, liszt.)

Nagyon jó választási törvény:
(ha majd a nép olvasni tud)

szakasz: Minden francia választó.

szakasz: Minden francia választható.

A család a társadalom kristálya.

Uo. 14.;

Vannak, akiknek megvan az öregségük, de nincs meg az érettségük.

A népszerűség: aprópénzre váltott dicsőség.

Uo. 15.;

A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik.

A párizsi Notre-Dame,1. k. 5. f.– Európa, Bp., 1960. 53. Vázsonyi Endre;

A király csak azt adja oda a népnek, amit a nép kitép a kezéből.

I. m. 3. k. 2. f. – Uo. 119.;

A mértan: az összhang egyik válfaja.

Uo. 124.;

…lehet valaki ragyogó lángész, noha még csak nem is konyít az olyan művészethez, amely kívül esik a szakmáján.

Uo. 134.;

Atyáink Párizsa kőből épült; fiainknak már csak gipsz-Párizsuk lesz.

Uo. 136.;

…az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen … gépezet.

I. m. 4. k. 2. f. – Uo. 146.;

…balul sikerült testben a léleknek is sorvadoznia kell.

I. m. 3. f. – Uo. 151.;

…az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.

I. m. 5. k. 1. f. – Uo. 167.;

A civilizáció mindenütt teokráciával kezdődik és demokráciával végződik.

I. m. 2. f. – Uo. 179.;

…az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna.

Uo. 184.;

A könyvnyomtatás kora előtti időben egyszerű hitszakadásnak számított volna a reformáció; a könyvnyomtatás forradalommá érlelte… Gutenberg fullajtárja volt Luthernek.

Uo. 186.;

…a női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.

I. m. 7. k. 1. f. – Uo. 248.;

…a gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni.

I. m. 8. k. 4. f. – Uo. 133.;

…egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.

I. m. 5. f. – Uo. 340.;

A végletes fájdalom, csakúgy, mint a végletes öröm, oly szertelen érzés, hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben.

I. m. 9. k. 4. f. – Uo. 376.;

…a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

…mennél elvakultabb … a szenvedély, annál időtállóbb. És akkor a legszívósabb, amikor legkevesebb benne az értelem.

Uo. 377.;

…az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.

I. m. 5. f. – Uo. 388.;

…ha az ember a köznépből való … akkor mindig nyomja valami a szívét.

I. m. 10. k. 5. f. – Uo. 459.;

…még a leghitetlenebb emberrel is megesik az élet némely pillanatában, hogy hivőjévé válik annak a vallásnak, amelynek éppen legközelebb van a temploma.

I. m. 11. k. I. f. – Uo. 467.;

Némelykor szerencsének, némelykor meg cselfogásnak köszönhető a nagy vállalkozások szerencsés kimenetele.

Uo. 469.;

Ha a lélek csupa homály, magától tenyészik benne a bűn. Nem a bűn elkövetője, hanem a homály terjesztője a hibás.

A nyomorultak. I. r. I. k. 4. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1956. I. köt. 22. Lányi Viktor és Révay József;

Lehet valaki némileg közönyös a halálbüntetés kérdésében … ameddig nem látott saját szemével nyaktilót. De ha egyszer szemtől szembe kerül vele, a találkozás oly megrázó, hogy dönteni kell: állást foglalni mellette vagy ellene.

Uo. 25.;

…a nők könnyebben megértik a férfit, mint ez önmagát.

I. m. 9. f. – Uo. 44.;

Mondhatnak akármit, a francia forradalom az emberi nem leghatalmasabb lépése Krisztus eljövetele óta. Tökéletlen lépés, igaz, de fenséges.

I. m. 10. f. – Uo. 50.;

A legkiválóbb elméknek is vannak bálványai, és néha kínszenvedést okoz nekik a logika tiszteletlensége.

Uo. 53.;

Igen, a haladás erőszakosságait forradalomnak nevezik. Amikor aztán véget érnek, elismerik, hogy az emberiséget kemény lökések érték ugyan, de viszont előbbre jutott.

Uo. 54.;

Minden pályának megvannak a törtetői, akik a révbe jutottak uszályába szegődnek.

I. m. 12. f. – Uo. 61.;

Szomorú társadalomban élünk. Sikert mindenáron: ezt a tanítást csöpögteti belénk a ránk nehezedő romlottság.

Uo. 63.;

A szerénység és a kacérság végzetes tanácsadó; az egyik duzzog, a másik hízeleg.

I. m. 3. k. 2. f. – Uo. 137.;

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.

Uo. 138.;

A szójáték a szárnyaló szellem ürüléke.

I. m. 7. f. – Uo. 151.;

A virág legyen illatos, a nő eszes.

…a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem…

Uo. 154.;

Vannak emberek, akik nem tudnak szeretni úgy, hogy más irányban ne gyűlölködjenek.

I. m. 4. k. 3. f. – Uo. 174.;

…a könyv hideg, de biztos barát.

I. m. 5. k. 3. f. – Uo. 183.;

A gályák gályarabokat termelnek.

I. m. 7. k. 11. f. – Uo. 309.;

Csak a barbár népek szoktak hirtelen fejlődésnek indulni egy-egy győzelem után… A civilizált népek … nem lendülnek fel és nem süllyednek le egy-egy hadvezér hadiszerencséje vagy kudarca miatt.

I. m. 2. r. I. k. 16. f. – Uo. 386.;

A szimmetria az unalom, az unalom pedig a gyásznak az alapja. A kétségbeesés ásítása.

I. m. 4. k. I. f. – Uo. 483.;

A demokráciának az a nagyszerűsége, hogy semmit sem tagad, és hogy semmit sem tagad meg az emberségből. Az Ember jogához közel, legalábbis mellette, ott van a Lélek joga.

I. m. 7. k. 5. f. – Uo. 576.;

Az ember sokkal inkább állításból él, mint kenyérből.

I. m. 6. f. – Uo. 578.;

A gamin a foglalata Párizsnak, és Párizs foglalata a világnak.

I. m. 3. r. I. k. 10. f. – – Uo. 655.;

Nézzetek bele a népbe, és felvillan előttetek az igazság.

I. m. 12. f. – Uo. 661.;

A szemérmeteskedésnek az a tulajdonsága, hogy annál több őrszemet állít, minél kevesebb veszedelem fenyegeti a várat.

I. m. 2. k. 8. f. – Uo. 676.;

Elviselhetetlen érzés két hitvallás közt ingadozni, a között, amiből még nem lépett ki az ember, és a között, amibe még nem lépett be; az efféle bizonytalanság csak a denevérlelkeknek van kedvére.

I. m. 4. k. 6. f. – Uo. 753.;

…sokkal biztosabban meg tudnánk ítélni egy embert az ábrándjai, mint a gondolatai alapján.

I. m. 5. k. 5. f. – Uo. 774.;

…a polgárság egész egyszerűen a nép elégedett része. A polgár az az ember, akinek most már van ideje arra, hogy üldögéljen. Csakhogy egy szék nem kaszt.

I. m. 4. r. I. k. 2. f. – Uo. II. köt. 15.;

A forradalmak nem véletlenül, hanem szükségszerűen robbannak ki. A forradalom megtérés az alakoskodásból a valóságba.

I. m. 4. f. – Uo. 26.;

Az egyenlőség az igazságossággal kezdődik.

Uo. 28.;

Nem kell se zsarnokság, se rémuralom. Mi enyhe lejtőn akarunk előrehaladni.

I. m. 5. f. – Uo. 26.;

…nincs nagyobb veszedelem, mint abbahagyni a munkát; leszokik róla az ember. Leszokni róla könnyű, újra megszokni nehéz.

I. m. 2. k. 1. f. – Uo. 51.;

Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt”. Pedig bizony így szeretnek egymásba az emberek, és csakis így. Ami még hozzájön, az mind járulék, és csak később következik.

I. m. 3. k. 6. f. – Uo. 92.;

A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint kisfiúk zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

…fiatalembernél az igaz szerelem legelső tünete a bátortalanság, leánynál a vakmerőség.

Uo. 93.;

Gazembernek lenni nem kényelmes. Sokkal könnyebb tisztességes embernek lenni.

I. m. 4. k. 2. f. – Uo. 121.;

Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani.

I. m. 5. k. 4. f. – Uo. 131.;

A nyomor bizonyos fokán kísérteties közöny szállja meg az embereket.

I. m. 6. k. 1. f. – Uo. 144.;

…az argó irodalmi tünet és társadalmi termék egyszersmind.

I. m. 7. k. 1. f. – Uo. 183.;

Rettenetes, ha a gyűlölet a vizsgálóbíró.

A forradalom védőoltás a parasztlázadás ellen.

A forradalmi érzék erkölcsi érzék. A jogérzet kifejlődése kifejleszti a kötelességérzetet. Mindenkire érvényes törvény a szabadság, amely Robespierre nagyszerű meghatározása szerint ott végződik, ahol mások szabadsága kezdődik.

I. m. 3. f. – Uo. 200.;

A haladás becsületes; a tiszta eszmény nem tűr zsebmetszőket.

Uo. 201.;

A társadalmi tüdővésznek nyomor a neve.

…a munka nem lehet törvény, ha nem jog is egyszersmind.

I. m. 4. f. – Uo. 202.;

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.

I. m. 8. k. 2. f. – Uo. 213.;

…az első szerelemben a lelket jóval a test előtt vesszük el, később a testet ragadjuk el a lélek előtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor.

I. m. 6. f. – Uo. 226.;

A gyanú olyan, mint a ráncok az arcon. A viruló ifjúságnak nincsenek ráncai.

I. m. 9. k. 2. f. – Uo. 247.;

Minden kérdésben, amely a népfenség hatáskörébe tartozik, az egész háborúja a töredék ellen felkelés, a töredék támadása az egész ellen zendülés:

I. m. 10. k. 2. f. – Uo. 259.;

A zsarnokoknak volt némi szerepük a gondolkodók munkájában. A láncra vert szó rettenetes szó.

Uo. 261.;

…ha az ember látja a rongyos emberi sorsot … a széttépett emberiséget … a mindenfelől kiáltó nyomorúságot – akkor élek a gyanúperrel, hogy Isten nem gazdag.

I. m. 12. k. 2. f. – Uo. 304.;

Eljön az óra, mikor már nem elég a tiltakozás; a bölcselkedést a cselekvésnek kell felváltania, az erőszak valósítja meg azt, amit az eszme elindított.

I. m. 13. k. 3. f. – Uo. 341.;

Van-e valaki, aki ne vette volna észre önmagán a lélek ama különös képességét, hogy a legviharosabb, a legszélsőségesebb helyzetekben is csaknem higgadtan tud okoskodni? Éppen ebben rejlik mindenütt jelenvalósággal bonyolított egységének csodája.

Uo. 343.;

…nagy század a XIX. század, de a XX., az boldog lesz. Akkor már semmi sem hasonlít majd a régi történelemre.

I. m. 5. r. 1. k. 5. f. – Uo. 412.;

A haladás az ember létformája… A népek folyamatos élete.

…az egyénnek megvan a maga külön érdeke, és nem hitszegés, ha kitart érdeke mellett és megvédelmezi; a jelennek bizonyos mértékű önzése megbocsátható, a pillanatnyi létnek van magához való joga, és nem köteles szünet nélkül föláldozni magát a jövőért.

I. m. 20. f. – Uo. 460.;

A szennycsatornák történetében az emberek története tükröződik.

I. m. 2. k. 2. f. – Uo. 486.;

Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak.

A tenger munkásai. A csatorna szigetvilága – Európa, Bp., 1961. 43. Lontay László;

Ami vad, az fenséges.

Uo. 46.;

…a kötelességteljesítés nem más, mint beletörődések sorozata. Az ember szembenéz a halállal, szembenéz az élettel, aztán beletörődik.

I. m. 1. r. 1. k. 3. f. – Uo. 57.;

Aki gondolkozik, az akar, aki álmodozik, az más akarata szerint él.

I. m. 6. f. – Uo. 67.;

A hiszékeny ember ösztönösen hallgat; a rémület elnémít: akit megfélemlítettek, keveset beszél; mintha a rémület rászólna: csitt!

A nyugtalan lelkiismeret még az ördögöt is megkövetné.

I. m. 5. k. 4. f. – Uo. 130.;

Gyűlöljük azt, akinek a szemébe hazudunk.

I. m. 3. r. 1. k. 1. f. – Uo. 326.;

A kétségbeesés lépcsőfokai felfelé vezetnek.

I. m. 3. r. 1. k. 1. f. – Uo. 326.;

A nép szimata finom és találó. A közvélemény ösztöne kitűnően összeállítja az igazságot a részletekből, apró darabkákból.

Uo. 329.;

Van-e nagyobb kínszenvedés, mint a nőtől megtagadni szalagját? Megtagadni az ékességet attól, aki a kedvedért szép! Ó jaj, fakult ruhák viselésére ítélni egy nőt?!

Uo. 331.;

A megrendülés mindig új, a szó mindig kopott, ezért nem lehet a megrendülést kifejezni.

I. m. 2. f. – Uo. 354.;

A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató.

I. m. 3. k. 2. f. – Uo. 354.;

Az ember ráhagyja magát arra, aki mentő kezet nyújt felé.

Uo. 357.;

Aki a sír szélén érzi magát, könnyen beletörődik minden kitérőbe.

Uo. 358.;

A kíváncsiság a női merészség egyik formája.

Kilencvenhárom, I. r. 1. k. 1. f. – Európa, Bp. 1973. 9. Aranyossi Pál;

Aki pap volt, az is marad.

I. m. II. r. 1. k. 2. f. – Uo. 101.;

Párizs az a város, ahol a népek szíve dobog. Ez volt a plebejus tömegek olvasztótégelye.

Uo. 105.;

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

I. m. 3. f. – Uo. 110.;

…minden forradalmár … riadtan megáll, ha megérzi talpa alatt a föld vonaglását, amelyet valamikor felülről ő idézett elő.

I. m. 2. k.- 3. f. – Uo. 131.;

A nemesekkel is úgy vagyunk, mint a papokkal. Ha jóravaló, akkor egészen jóravaló, a nemesség se más, csak előítélet.

Uo. 105.;

Minden valóban nagyszerű szent irtózatot kelt.

I. m. 3. k. 1. f. – Uo. 141.;

A legnemesebb boroknak is van seprőjük.

Uo. 155.;

Ahová egyszer a tragédia betette a lábát, ott a borzalom és a szánalom tanyázik.

Uo. 158.;

A forradalom annak az immanens jelenségnek egyik formája, amely minden oldalról sarkall bennünket, és amit úgy hívunk, hogy szükségszerűség.

A forradalmak fölött ott ragyog a jog és igazság, mint vihar fölött a csillagos ég.

Uo. 165.;

A sötétség segíti a sötétséget.

I. m. III. r. 1. k. 1. f. – Uo. 175.;

A részleteszmék gyűlölik a nagy általános eszméket, ezért harc a haladás.

I. m. 6. f. – Uo. 190.;

Mi egy nagy generális? Egy hadsereg vezetője; de a nagy vezér egyúttal egy eszme vezére is…

I. m. 2. k. 5. f. – Uo. 214.;

Egy nagyúr, ha bajban van, ismer téged; de ha elmúlnak felőle a bajok, nem ismer többé.

I. m. 6. f. – Uo. 217.

Nem ítélhetünk meg egy dolgot, ha nem ismerjük.

Uo. 218.;

…az anyákban van valami, ami alatta marad és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit.

A rögeszme vagy őrülethez, vagy hőstetthez vezet.

Uo. 219.

Egy asszony gyűlölete … tíz férfi gyűlöletével fölér.

I. m. 7. f. – Uo. 222.;

A forradalom elpusztítja a … zsarnokságot azokban, akik a zsarnokságot képviselik.

Uo. 224.;

A forradalomnak … elszánt emberekre van szüksége. A remegő kezű segédeket elkergeti magától. Csak a kérlelhetetlen munkatársához van bizalma.

…nem mindenki oroszlán, aki az akar lenni.

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség – ezek a béke és a harmónia dogmái. Miért kell ezeket olyan félelmetes köntösbe öltöztetni?

Uo. 225.;

A váratlan, ez a gőgös hatalom … mint bábukkal játszik az emberekkel…

I. m. 6. k. 2. f. – Uo. 328.;

Micsoda csatatér az emberi lélek! Kényre-kedvre ki vagyunk szolgáltatva gondolatainknak…

Uo. 330.;

Az irgalom néha felér a bűnnel.

I. m. 7. k. 3. f. – Uo. 353.;

Az eszme is éltet. Gondolkozni: ez annyi, mint táplálkozni.

I. m. 5. f. – Uo. 360.;

A lehetséges mindig megvalósul.

Minden évszázadnak megvan a maga munkája. A miénk a polgárságé. A következő az emberiségé. Ma a jog kérdése, holnap a bér kérdése.

Az ember nem azért él, hogy bér nélkül dolgozzék… A bér az érvényesített jog.

Uo. 362.;

…inkább az értelmes poklot választom, mint a hülye paradicsomot.

Uo. 363.;

A társadalom: átszellemült természet. Mindent akarok, ami hiányzik a kaptárból, a hangyabolyból: az emlékműveket, a művészetet, a költészetet, a hősöket, a szellemóriásokat.

Örök terheket cipelni: nem ez az emberi törvény.

Nem akarok csúszó-mászó embert! … Változzék a föld férge élő virággá, és keljen szárnyra.

Uo. 364.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem