KARDOS TIBOR: A HUMANISTA IRODALOM
KARDOS TIBOR:
A HUMANISTA IRODALOM
A HUMANISTA IRODALOM
Már utolsó Anjou-uralkodóink, Nagy Lajos és Mária idejében, újszerű művelődési jelenségek tűnnek föl a királyi udvarban. Ezek a jelenségek mind gyakoribbak s Mária királynő férje, a későbbi Zsigmond császár uralkodása idején állandósulnak. Végül a nagy renaissance-fejedelem, Mátyás király korában nemcsak gazdag szellemi életté nőnek, hanem hatalmas erővel kezdenek kisugározni a társadalomban s a környező országok felé, északnak és nyugatnak is. Ezt a magyar királyi udvarból kiinduló új irodalmi és művelődési irányt joggal nevezhetjük magyar humanizmusnak, mert eszményei megfeleltek az Itáliában föléledő „humanitas“-eszmének. Ez eszme szerint egyedül az irodalmi tanulmányok és pedig elsősorban a latin és görög nép irodalmára és történetére vonatkozó tanulmányok képesek az embert emberré tenni. A magyar humanizmus irodalma – akárcsak az olaszé – latin nyelvű volt és egyrészt a művelt egyháziak nyelvét klasszikus irodalmi alkotásokon megszűrve a nemzet közkincsévé tette, másrészt gazdag jogi, politikai, történeti irodalmat s költészetet sarjasztott. Jórészt ez a latin irodalom lett az alapja a XVI. század folyamán meginduló nemzeti nyelvű irodalomnak. A magyar humanizmus így irodalmunk egyik leggazdagabb forrása.
A humanizmus korát általában renaissance-nak, újjászületésnek nevezik. Valóban, a kor lényegét csupán e két fogalom egymásra vonatkoztatása fejezi ki. Renaissance-nak azt az egykorú meggyőződést nevezzük, mely szerint minden emberi tevékenység s maga az ember is valami hatalmas változáson megy keresztül, mintegy újjászületik s hogy ezt elérhesse, erőért ősi forrásokhoz kell visszamennie: a természettel vetélkedő festőnek és szobrásznak a természethez, a csillagásznak a tapasztalathoz, a gondolkodónak az értelemhez, minden hivőnek a misztikus erejű szeretethez; ami pedig különösképpen a humanizmust illeti: írónak a klasszikus irodalomhoz, itáliai embernek Róma fenséges korához, a pún háborúk köztársaságához vagy Augustus birodalmához. Az így merített erő lendítette előre azt a kort, mely Petrarcát, Machiavellit, Leonardót, Michelangelót, Columbust, Kopernikust s annyi szellemi ragyogást adott a világnak. Lehet-e magyar renaissance-ról is beszélni? Volt-e ősforrás, melyből a magyar humanizmus erőt meríthetett? – És egyáltalán előhívott-e a nemzet mélyéből olyan nagyságokat, akik méltóvá tették a magyar mozgalmat a humanizmus és a renaissance nevére? Hiszen az antik történelemben és irodalomban nem ismerhetett az Ázsia határáról előretörő magyarság önmaga multjára, állami létének és műveltségének elfeledett forrásaira.
A tudós. XV. századi fametszet.
A magyarság műveltjei megadták a választ ezekre a kérdésekre. A magyar nemzet hazája jogán merít a latin forrásból, mert Magyarország – legalább is a Dunántúl és Erdély – mint Pannonia és Dácia, egykor a római birodalomhoz tartozott. A pannoniai latin művelődés föltámasztását igazolták a régi római emlékek, romok, föliratok, sírok, a Pannonia és Dácia népeire vonatkozó irodalmi emlékek. Mindez azonban nem elég, ez csupán földrajzi folytonosság és nem népi. Ezért Mátyás király kisebbik kancelláriájának lelkes tudósai a hún-magyar rokonság hagyományához fordulva, Attila birodalmára s a rovásírásra hivatkoztak, mint az ősi nagyság bizonyítékaira. Tehát nem hiányzottak az újjászületés magyarországi hitregéi; és nem hiányzottak nagyjai sem. Országos jelentőségű renaissance-egyéniségek sokan voltak, s ez már magában véve elég lenne. De vannak, akikre az ország határán túl is fölfigyeltek, akik egész Európához szólottak. Ez a kor emelte föl a Hunyadi-családot. Az apa az egész kereszténység „condottiere“-je – a fiú az európai politikai renaissance egyik legnagyobb egyénisége a XV. században. Mátyás király tanítványával, Bakócz Tamással a magyarság elért a pápai trón közeléig, az „élet kapujába“. S ha a szellem embereit tekintjük: Janus Pannonius európai híre oly nagy, hogy magyar költők között azóta is csak Petőfié vetekedhetik vele. A tudós Zsámboky Jánost ismeri a nagy európai „irodalmi köztársaság“, emblémái Shakespearere is hatottak; Dudith Andrásban a XVI. század egyik legkiválóbb elméjét tisztelik.
Írószoba a XV. század végén. Egykorú fametszet.
A magyar nyelvű Evangelium Tatrosban, 1466-ban készült másolatának zárószavai.*
(München, Állami Könyvtár.)
* A hasonmás olvasása: E könö meguegeztetet Nemeti görgn[e]c hensel emre fianac keze miat Moldouaba[n] Tathros varosaban Vr zületeten[e]c Ezer negzaz hatua[n] hatod eztendeiebe[n]. Lásd még a 425. laphoz tett megjegyzést.
Ha valamely szellemi mozgalom ennyire mély meggyőződésből táplálkozik, [A Délvidék szerepe] következményeiben ennyire átalakítja a nemzet szellemi arculatát s ennyire igaz emberi értékeket hoz létre, akkor nem hiányozhatnak a mozgalom előfeltételei sem. A városi kereskedői réteg Magyarországon korántsem volt olyan számottevő tényező, mint a humanizmus hazájában. De amint Itáliában Szent Ferencnek és társainak vallásos mozgalma hatalmas érzelmi újjászületést indított el, mely végigrezgett az egész középkori társadalmon, éppen úgy nálunk is az Anjouk által olyannyira pártfogolt délvidéki ferences térítések s az ugyanitt kirobbant valdens-, majd huszitamozgalmak, melyeket a ferences harmadrendbe igyekeztek levezetni, hatalmasan fölszították a népi érzésvilágot és individualizmust. Nem véletlen, hogy a magyar humanizmus legkiválóbb alakjai, a Hunyadiak, Vitéz János és Janus Pannonius éppen Délvidékről származtak. És kell-e jellemzőbb tény, mint hogy e vallásos mozgalmak propagandája hozta létre a magyar irodalom első igazi termékeit, Assisi Szent Ferenc életét, a bibliai részek és a zsoltárok fordítását. A délvidéki konventekben lakó, de tökéletes szegénységet valló térítő ferencesek a XIV. század utolsó negyedében készült Szent Ferenc-életrajzzal, mesterük példájával akartak hatni laikus testvéreikre, híveikre, ellenfeleikre és a hitetlenekre. Ugyancsak a Délvidéken írták huszitává lett klerikusok híveik használatára (1415 és 1438 között) a Müncheni-kódexben megőrzött evangélium-fordítást és az Apor-kódex zsoltárait. A Bécsi kódexben fönnmaradt ószövetségi könyvek fordítása már Moldvában történhetett a kamancsi gyülekezet kimenekülése után (1438). Mindez nem zárja ki, hogy a fordítás egyes részei már korábban ne keletkezhettek volna, természetesen ugyanott a délvidéki missziós területen. Hiszen például a segnai püspökség területén 1243 óta szabad volt a szlávnak, mint egyházi nyelvnek használata. S az előbb említett Szent Ferenc-életrajznak a „Tükör“-nek fordítása ugyancsak az 1430 körül írt Jókai-kódexben maradt fönn, jóllehet maga a fordítás félszázaddal korábbi.
Vitéz János leghitelesebb arcképe a modenai Tribrachus Gáspár költeményeit tartalmazó, az érseknek ajánlott kódexből. Háromszoros nagyításban.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* E kódexet a szerző valamely észak-itáliai miniatorral festette ki. Látta-e ez Vitézt (aki többször járt Olaszországban) vagy hiteles arcképét, kérdéses; a kis képmás, amelyet LVX PANNONIE (Magyarország világossága) felírással a kézirat címlapjának díszes keretébe illesztett, nem eléggé egyéni ahhoz, hogy tartózkodás nélkül megbízhassunk benne. Másfelől tagadhatatlan, hogy a miniált arckép és az érsek esztergomi síremlékének feje között van némi hasonlatosság, aminek mérlegelésénél tekintetbe kell vennünk a két képmás közötti legalább tíz évnyi korkülönbséget. Csak mellékesen említjük meg, hogy az a Vitéz János nevével jelölt ötödéletnagyságban készült kis mellszobor, amelyet régen a M. Nemzeti múzeumban kiállítottak, Jankovich Miklós részére készült hamisítvány.
Vitéz János aláírása. 1453 január 20.
(Bécs, Állami Levéltár.)
)
Vitéz János Plautus-kódexének címlapja saját és Janus Pannonius állítólagos képmásával.*
(Bécsi Nemzeti Könyvtár.)
Egyszerűségében is előkelő szépségű kódex. Szürke alaptónusú kerete felső-itáliai művész munkája. Az alsó szélén levő két parányi arckép közül a baloldali bizonyosan Vitéz Jánost akarja ábrázolni: a másikat sokáig Janus Pannoniusnak tartották, de minden alap nélkül.
A laikus mozgalmak hullámai természetszerűleg a városi polgárságot is elérték, a humanizmus azonban a vezető történeti osztályhoz, a főnemességhez és még inkább a középkor legjelentősebb szellemi rétegéhez, az egyházhoz fűződik. A magyarság ekkori történeti osztálya, a nemesség, az Anjouk föltűnően meleg pártfogása alatt kialakította világias, fényűző kultúráját, mely már Nagy Lajos nápolyi és velencei hadjáratai alkalmával kapcsolatba jutott a városiasabb olasz életstílussal. Még jobban előkészítette a humanizmust az ugyancsak Anjou-pártolásra föllendült egyházi műveltség. Az egyházi műveltség legmagasabbrendű intézményét, az egyetemet, Nagy Lajos ismerteti meg először a magyarsággal. A pécsi egyetemen tartott beszédek gyüjteménye világosan tükrözi azt az egyházias jellegű humanizmust, amely a XIV. században mintegy bevezette az új irodalmat. E humanizmus hívei együtt olvasták a kereszténység első századainak klasszikus műveltségű egyházatyáit, Ambrosiust, Augustinust, Hieronymust, Lactantiust a római irodalom legnagyobbjaival, Ciceroval, Sallustiussal, Horatiussal, Vergiliussal [Anjou-kori olasz kapcsolatok] és Senecával. E humanizmusba hajló skolasztikát Itáliából hozhatták az ottani nagyműveltségű kolostorokkal állandó kapcsolatban álló magyar domonkosok, ágostonrendiek és karthauziak.
)
Vitéz János által javított kézirat utolsó oldala sajátkezű bejegyzésével 1462-ből. (Victorinus, Commentarium super Rhetoricis Ciceronis.)*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
A nagytudású Vitéz a birtokába jutott, néha elég felületesen másolt kéziratokat maga javította végig s nem egy kódexének utolsó lapján feljegyezte, mikor fejezte be mendáló munkájá. Itt bemutatto sajátkezű bejegyzése így olvasandó: Deo gra[tia]s. Eme[n]daui q[ua]ntu[m] fieri potuit [et] finiui Cibinii. 27. Septe[m]br[is] 1462° Jo[annes]. A kódex utóbb a Corvinába jutott.
A magyar humanizmus kezdetei olasz művelődési központokhoz kapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok dinasztikus, politikai és gazdasági jellegűek voltak. Nápolyhoz a származás fűzte a magyar Anjoukat, akik a guelf-párti Firenzének védelmezői, Padovának és Genovának szövetségesei voltak s Velencével küzdöttek. Nápoly szerepe Nagy Lajos uralkodásának első éveiben lesz észrevehetőbb; olyan átmeneti kultúrát közvetített, amelyben bőven föllelhetők a provencei lovagi elemek. A nápolyi kultúrát a magyar udvarban Róbert nápolyi király könyvtára jelképezte, amelyet Nagy Lajos Nápoly elfoglalásakor orvosának és bizalmas hívének, Conversino da Ravennának ajándékozott s melynek egy része Magyarországra jutott. A nápolyi művelődés legerőteljesebben a jogi életre hatott, de példát adott az ott tapasztalt művészpártolás is, továbbá a spirituális ferencrendiek befolyása a nápolyi Anjou-házra. Viszont az újabb nápolyi nemzedék körében terjedő szabados életfölfogás és az evvel párhuzamos humanizmus nem lehetett rokonszenves Nagy Lajos előtt, már csak az aversai tragédia miatt sem.
Apród János küküllei főesperes Nagy Lajosról szóló énekének kezdete a magyar Krónika 1488. évi nyomtatott kiadásában.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* Az aláírásban sajnálatos sajtóhibából áll az énekének kitétel művének helyett. Apród János elbeszélését csak Turóczi Krónikája őrizte meg; ennek első brünni kiadásából közöljük az első oldal egyharmadára kisebbített képét.
A magyar krónika Budán, 1473-ban nyomtatott kiadásának első oldala. A nyomdásznak Karai László préposthoz intézett ajánlása.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* A hasonmás az eredetinek kb. felére van kisebbítve.
Sokkal folytonosabb a humanizmus szülőhazájának, Firenzének kapcsolata a magyar udvarral és kancelláriával. Az Anjou-ház bankárjai firenzei guelfek voltak, akik értettek hozzá, hogyan biztosítsák és terjesszék ki gazdasági befolyásukat mind jobban és jobban Nápolyban éppen úgy, [Firenze és Velence hatása] mint Magyarországon. A gyors meggazdagodás reményében egész kolóniájuk telepedett itt le. A firenzei köztársaság ügyes-bajos dolgait mintegy félszáz, ragyogó humanista-stílusban írott levéllel Petrarca barátja, Coluccio Salutati, a firenzei kancellár képviselte Nagy Lajos előtt. Tulajdonképpen a kancellár teremtette meg a firenzei humanista életet. Az irodalmi összejövetelek lelke volt s levelezésének gazdag hálózatával mindenfelé terjesztette a humanizmus kincsét. A magyar udvarral váltott levelei ugyanezt tették; a vezetése alatt álló irodalmi társaság több kiváló tagja személyesen is megfordult Budán követségben. Sőt fönnmaradt egy novella is, melyet egyik beszélgetésük alkalmával éppen Nagy Lajosról adtak elő. Midőn Mária királyné után Luxemburgi Zsigmond jut a magyar trónra, a firenzei kapcsolatok egyre erősödnek, egyre nagyobb a firenzei kultúra művészi és szellemi befolyása. A kapcsolatok végül a firenzei neoplatonizmus átültetésében tetőpontjukat érik el.
A Hess András által 1473-ban Budán nyomtatott magyar krónika zárósorai.
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Coluccio Salutati levelezésének hatását az a testület fogta föl Magyarországon, amely mindenütt a humanizmus első tűzhelye: a kancellária. A kancelláriának azonban sokkal élénkebb, gyakoribb, az ország érdekeit mélyebben érintő tárgyalásai voltak a szomszédos adriai ellenféllel, Velencével. A humanizmus pedig a velencei kancelláriában is utat tört magának, mióta a köztársaság dogeja és kancellárja Petrarca baráti köréből került ki. Andrea Dandolo doge a pragmatikus, okmányokon alapuló velencei történetírást virágoztatta föl, Benintendi de Ravagnani kancellár mint történetíró hasonló utakon járt, de amellett a kancelláriában irodalmi kört gyüjtött maga köré. Nagy Lajos királyhoz 1358-ban intézett beszéde a legrégibb olyan magyar vonatkozású humanista emlék, amelynek szerves folytatását nyomon követhetjük. A beszéd Velence és Magyarország állandó surlódásának, háborúskodásának és gyakori béketárgyalásainak egyik mozzanatát rögzíti meg és ugyanabból a skolasztikus háttérből emelkedik ki, amelyben a humanizmus igazi televényét kell látnunk. Ilyen tárgyalások és követségek során maga Benintendi hétszer fordult meg a magyar királynál, humanista körének tagjai pedig fölváltva minduntalan. Jelenlegi tudásunk szerint az első humanista munkát is, mely magyar uralkodó fölszólítására készült, a velencei kancellária egyik titkára, Lorenzo de’ Monacis, tehát ugyancsak velencei írta. Ennek a műnek a keletkezésekor érdekesen fonódik össze Firenze és Velence szerepe. Durazzói Kis Károly megöletése idején a firenzei kancellár remekbe készült leveleket intéz a budai udvarba a trónkövetelő védelmében. Coluccio Salutati vádjaira és támadásaira a királynő megbízásából Lorenzo de’ Monacis válaszol, a klasszikus hősköltemények mintájára írt hexameteres epikus költeményben beszélve el Kis Károly tragédiáját. Lorenzo de’ Monacis idősebb jóbarátja, a velencei kulturális kör legkiválóbb humanistája, Giovanni Conversino da Ravenna ugyancsak foglalkozik magyar dolgokkal. Emlékirataiban hét magyartárgyú történetet mond el s mintegy Galeotto Marzio ősének tekinthető. Ragaszkodott a magyar uralkodócsaládhoz, hiszen Budán született; Nagy Lajos kedves orvosának volt a fia. Magyar földön hivatalt is töltött be, a Horváti-lázadás idején ugyanis a raguzai kancelláriában találjuk. A velencei humanizmus és irodalmi élet hatása észlelhető a korabeli magyar történetíráson is. Nagy Lajos életírója, Apród János küküllei főesperes éppen úgy, mint az ugyanegy korú minorita krónikatöredék szerzője rendszeresen fölhasznált okleveleket és misszilis leveleket, de oly nagy mértékben, mint ahogy ez csak a közeli és Budával gyakori érintkezésben álló velencei kancelláriában tapasztalható. Egyéb szempontból is fontos határvonalat húz Apród János életrajza. Bár történetszemlélete, mint általános elvből, a Gondviselésből magyarázza a történeti változásokat, mégis a tapasztalati tényekből kiindulva, eljut ahhoz a renaissance elvhez, hogy az uralom forrása és biztosítéka a fegyveres erő. Előszava fejlett irodalmi életet tükröz.
Díszlap Mátyás királynak Attavante degli Attavanti által 1487–1492 között festett breviáriumából.*
(Városi Múzeum, Boroszló.)
* A kézirat a Corvina legszebb darabjai közé tartozik. Tartalmazza Flavius Philostratos II. századbeli görög bölcsész néhány művét: Heroica, Icona, Vitae sophistarum, Epistolae, amelyeket Mátyás király számára Antonio Bonfini fordított latinra. A két fényes címlapon kívül (az elsőt a 468. lapon mutatjuk be) hat fejezetnyitó díszlap van a kötetben; közülük egyiket színes hasonmásunk eredeti nagyságban adja vissza. A kötet miniatúráját korábban Attavantenak tulajdonították; a Corvina történetének alapos kutatója, Hoffmann Edith, leghíresebb tanítványa, Giovanni Boccardi művére ismert benne. Az sem lehetetlen azonban, hogy a kódex a budai királyi könyvmásoló- és festőműhelyben készült, amire stiláris okok mellett az is mutat, hogy kötése budai munka.
Az egyházi humanizmus, Velence és Firenze együttes hatása alatt a magyar kancellária stílusa döntő átalakuláson ment keresztül. Dagályos, klasszikus kifejezésekkel keveredő, periodikus az új stílus, amely természetesen átmenet a középkori prózából és ritmikus mondatvégből a szabadon áradó szónokias humanista levélstílushoz. Az átmeneti stílustörekvések emléke kancelláriánk egyik ismeretlen tagjának rövid munkája Remete Szent Pál ereklyéinek történetéről és Velencéből való áthozataláról. Amint Küküllei munkájában egyes kitételekben, itt is észrevehető a velencei történetírás ismerete. A kis munkát friss, minden szépség iránt fogékony szellem hatja át. Ilyen kancelláriai törekvések mellett teljesen érthető, ha Zsigmond király egyik kancelláriai embere, Paolo da Pavia útján meg akarta nyerni Giovanni da Ravennát a maga számára. S bár az öreg humanista kora és betegeskedése miatt nem fogadhatta el a meghívást, Zsigmond nem nyugodott addig, amíg kancelláriáját humanista módra teljesen át nem szervezte.
[Zsigmond humanista kancelláriája] A humanista mozgalom végleges meggyökereztetése Magyarországon Giovanni da Ravenna tanítványának, az isztriai származású Pier Paolo Vergerionak nevéhez fűződik. Zsigmond a konstanzi zsinatról hozza magával, – mint ahogy egy másik zsinat, a bázeli veti majd Közép-Európába Enea Silvio Piccolominit. Egész sor olasz nevet ismerünk, köztük kiváló humanistákét, akik hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon tartózkodva hozzájárultak a kancellária teljes átalakulásához. Ilyenek voltak Ognibene da Scuola, Antonio Loschi, Ambrogio Traversari s az olasz-dalmát jegyzőknek és irnokoknak egész sora. A konstanzi zsinat a skolasztikus humanizmus folytonosságába kapcsolódott s ezt az irányt képviselte nálunk Vergerio, a Magyarországon hosszabb időt töltött Branda Castiglione, Ambrogio Traversari s a várnai csatából jól ismert Giuliano Cesarini. A magyarországi firenzeiek kolóniájából emelkedik ki Ozorai Pipo (Filippo Scolari), Zsigmond kedvelt hadvezére és Andrea Scolari nagyváradi püspök, akiknek mecénási tevékenysége utat nyit a firenzei művészetnek.
Zsigmond király egykorú arcképe.
(Bécs, Műtörténeti Múzeum.)
Zsigmond király és császár egyéniségében az Anjouk és a Luxemburgok tudománypártoló hagyománya egyesül. A német-római császárság, mely a humanizmustól új fényt kölcsönöz, Európa középpontjává avatja Budát. Zsigmond Budája gazdag szintézise a mindinkább bomló lovagi életformának és a terjedő humanizmusnak. Udvarában egész Európa lovagjai, uralkodói és tudósai megfordulnak. Színházias ünnepélyek, vallásos demonstrációk s udvari botrányok kavarognak. A király a padovai Salone mintájára építteti a „friss“ palota hatalmas lovagtermét, de palotájába római régiségeket gyüjt. Világias és fölszabadult életében gyakoriak a kiegyensúlyozatlanságból magyarázható végletek, de egyéniségének színe meglehetősen egységes, mint ahogy szellemben is vajmi kevés különbség van Zsigmond olvasmányai, Guido da Columna lovagregényének, a „Historia Trojana“-nak, s az Antonio Beccadelli által neki ajánlott humanista műnek, a „Hermafroditus“-nak szabadossága között.
Janus Pannonius Elegiáinak Bécsben, 1514-ben megjelent első kiadása.
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
A humanizmus Zsigmond egyénisége révén inkább divatos megnyilvánulásokban nyert, semmint mélységben. De a kancelláriában továbbfejlődött a humanizmus töretlen magyar vonala. Ennek a kancelláriának legnagyobb neveltje Vitéz János s vele egészen párhuzamos egyéniség az olasz condottierek iskolájában nevelkedett Hunyadi János. Mindkettejük meg tudta őrizni Nagy Lajos korának erkölcsi komolyságát. Hunyadi mindvégig megtartotta a lovag benső vonásait s Vitéz János az egyházatyák humanista tanítványa maradt. Ők alakították ki a magyar humanizmust és annak jellemző gyakorlati irányát. Itt jóideig nem ismerik a csupán szónoklásból, írásból, vagy tanításból élő humanista típusát.
Vitéz János egyénisége a Mátyást megelőző korszakban minden tekintetben a legnagyobb jelentőségű. Emelkedése öt uralkodó: Zsigmond, Albert, I. Ulászló, V. László és Mátyás alatt ment végbe. Barátja Hunyadi Jánosnak s nevelője gyermekeinek. Már a várnai csata előtt egész irodalmi kör gyűlött köréje, amelyben Pier Paolo Vergerion kívül a görög származású Podokataro s a lengyel Szánoki Gergely élték a humanista tudósok akadémiai életét. Mint esztergomi érsek, ugyanezt az életmódot vitte fényes udvarába. Ő az első komoly könyvgyüjtőnk is, aki segédeszköznek teremtette meg könyvtárát, maga javította a szövegeket s állandóan használta a munkákat. A kancelláriában az ő levelei szolgáltak mintául. Már 1445-ben fölmerült a gondolat, hogy egybe kellene szedni levelezését. S 1451-ben [Vitéz János és Janus Pannonius] Ivanich Pál, volt kancelláriai jegyző készítette el a munkát és magyarázó jegyzeteket írt hozzá. A gyüjtemény minden bizonnyal nótáriusok, kancelláriai tisztviselők oktatására szolgált. Vitéz János prológusaiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy őt az új latinság eszménye vezette, írásainak stílusa mégis középkori szavakkal kevert, és még sokat megőrzött az átmeneti stílus dagályából. Egészében az egyházatyák stílusára és humanista szellemére emlékeztet.
Janus Pannonius Epigrammáinak Krakkóban, 1518-ban megjelent első kiadása.
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Vitéz János egyik legnagyobb irodalomtörténeti jelentőségű tette Janus Pannonius „fölfedezése“. A nagy humanista költő unokaöccse volt és ő küldte ki Ferrarába tanulni. Itt, az Esték székvárosában Vergerio egyik jóbarátja, Guarino da Verona tanított; Vergerio ugyanis valamikor Guarinoval együtt hallgatta Giovanni da Ravenna előadásait. A ferrarai tanítómester nevelésének eredménye, hogy Janus Pannoniusban a magyarság legnagyobb humanista költőjét tisztelheti. Vitéz és Janus Pannonius befolyása lépten-nyomon fölfedezhető Mátyás király kulturális törekvésein egészen az 1471-i összeesküvésig. Addig úgyszólván hatalmas triumvirátus intézi az ország szellemi irányítását: Mátyás a fejedelem, Janus Pannonius a költő és kancellár s végül Vitéz, a tapasztalt államférfi, mindkettőjük mentora.
Janus Pannonius jelentőségét csak akkor tudjuk fölmérni, ha összehasonlítjuk magyar kortársaival. Ekkor bontakozik ki igazán korát évszázadokkal megelőző lángelméje. Ferrarában, a zsibongó diákhad közepett, az Esték fényes udvarának szomszédságában megízlelte az itáliai városi élet kifinomult örömeit ezeknek hátrányai nélkül. Beccadelli és Martialis modorában írott erotikus és szatirikus költeményei a diákélet apróságait elevenítik meg. Fölidézik a diákság leggyakoribb típusait, a mindíg tanulót, a nagyevőt, az erőszakost. Több versében a csodagyerek és költő pózában szenveleg. Itt is, ott is fölvillan azonban egy-egy ragyogó ötlet vagy mélyebb gondolat, mely a tökéletes költői formában akadálytalanul és könnyedén jut kifejezésre. Padovába tanulmányait befejezni ment s itt írt művei már egyre komolyabbnak mutatják. Panegirikus költeményei közül szép részletekben bővelkednek azok, amelyekkel tanítómestere, Guarino da Verona és jótevője, Jacopo Antonio Marcello velencei hadvezér iránti háláját akarta leróni.
Vitéz János esztergomi érsek síremléke az esztergomi főszékesegyházban. 1472.*
* Vitéz János egykori díszes tumbájának két, darabokban előkerült töredékét a bazilika nyugati hajójának romjai alul 1763-ban ásták ki s összeragasztva s apróbb részleteiben kiegészítve 1825-ben illesztették be a főszékesegyház sírboltjának egyik falába. A keskenyebb, előviteli kereszttel és címerrel díszített darab a síremlék egyik hosszanti oldalául, az itt bemutatott pedig fedőlapjául szolgálhatott. Miután a feliratokat a helyszínén lemásolni nem volt módunkban, meg kell elégednünk azzal, hogy Török János, Magyarország prímása (Pest 1859) c. munkája nyomán közöljük. E szerint az alakos kőlapkörirata ez: IMMORTALE ˙ DECVS ˙ SVI ˙ GENERIS ˙ ET ˙ OMNIS ˙ GLORIA ˙ DOCTRINE ˙ RELIGIONIS ˙ HONOS ˙ IOHAN[N]ES ˙ IACET ˙ HIC ˙ PATRIE ˙ PATER ˙ OPTIMVS ˙ ILLE ˙ CVI ˙ CAPVT ˙ ORNABAT ˙ STRIGONIENSIS ˙ APEX ˙ OBIIT ˙ SEXTO ˙ IDVS ˙ AVGVSTI ˙ ANNO. A címeres kő felírása az előbbinek kiegészítése: Revere[n]dissim[us] ˙ ˙ d[om]inus ˙ Joh[ann]es ˙ zredna ˙ dio[e]cesis ˙ zag[ra]bien[sis] . archiep[iscopu]s ˙ st[ri]gonien[sis] ˙ primas ˙ et ap[osto]lice ˙ sedis ˙ legat[us] ˙ nat[us] ˙ excel[l]ens ˙ doctrina ˙ ingenio ˙ preclar[us] ˙ religione ˙ pius ˙ obiit ˙ sexto ˙ yd[us] ˙ aug[us]ti ˙ anno ˙ 1472 ˙ cuius ˙ anime ˙ misereatur ˙ deus.
Magyarországi küldetését már Itáliában megfogalmazta magának. Tudta, hogy föladata: átvinni a Múzsákat a Duna partjai mellé. Ez bizonyos megrázkódtatásokkal járt. Tíz-tizenegyévi itáliai tartózkodása alatt kis gyermekből emberré nőtt, hazája eltávolodott tőle s mintegy eszmévé fínomult. Most, hogy szokásaiban olaszként, műveltségében humanistaként az enyhe klíma alól visszatért, egyszeriben elébetárult a valóság. Városi élet volt itt is: Buda aránylag népes, európai viszonylatban is fényes város volt, gazdag birodalom székhelye s Janust a királyi kegy azonnal a legmagasabbra emelte. Mégis egyedül érezte magát. A gyönge egészségű költőnek kemény volt a magyar éghajlat, szokatlan a gyakorlati és katonai élet. Keserű hangulatából nem hiányzik az ovidiusi póz sem, mely az elveszett „Várost“ siratja. Mégis Magyarországon elmélyült s itthon írt versei halhatatlanok. Búcsúja Nagyváradtól, a mandulafáról s az almafáról írott költeményei, anyja halálára írt, kedves lovászának emlékére szerzett elégiái s az áradásról szóló: mind mélyen átélt költemények, amelyek egészen meglepő gondolatokat vetnek fölszínre. Janus Pannonius éppen úgy eljut a malthusianismus gondolatához, midőn a túlságosan megterhelt almafáról ír, mint a messianizmuséhoz az áradásról szerzett költeményben. Először mondja ki: hátha a magyarság az egész emberiség bűneiért szenved. Vele kezdődik a magyar hazafias líra, noha Mátyás király győzelmeit inkább udvari költő módjára dicsőíti.
Janus ott igazán nemzeti költő, ahol békés természetének megfelelően békét és háborítatlan boldogságot könyörög nemzetének, szabadulást a török rablásaitól, jó termést, nyugalmat. Különösen Marshoz intézett himnusza és az üstököshöz szóló óda megrázó erejű. Szépség dolgában alig lehet különbséget tenni kevés, de gyöngyszerűen fájdalmas magyarországi elégiája között, mégis azokban kapja meg leginkább az olvasót, melyekben testi nyomorúságait, betegségét és szenvedését panaszolja, amikor az álomhoz könyörög enyhülésért vagy a lelkéhez fordul, izgatott, gyötrődő beszéddel. Janus Pannonius érzékeny, meghasonlott, de gondolatokban, színekben gazdag, modern lélek. Ha az elveszett „Annales“ valahonnan előkerülne, Janusnak, mint nemzeti költőnek jelentősége talán emelkedne, de egyénisége ismert vonásaihoz nem sokat tenne hozzá. Nyomán költő-iskola keletkezett; Garázda Péter és Megyericsei János eszményképüknek tekintették. Mátyás király pedig Váradi Pétert már igen korán, 1483 táján megbízta Janus epigrammáinak összegyüjtésével. De nemcsak a kortárs s az utána következő nemzedék élcsoportja érezte mintaképnek: ő lett az egész magyar humanizmus legfőbb tekintélye és a magyar humanizmust Európa számára évszázadokon keresztül az ő egyénisége képviseli.
Bársonykötés zománcos címerű aranyozott ezüstcsatokkal, Mátyás király könyvtárából.
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Janus Pannonius verseit és Veronai Guarinusnak hozzá írott leveleit tartalmazó kézirat a XV. századból.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* Ferrarai ízlésű címlapdíszítéssel. A keret alján volt címert kivakarták. Jelzete: Cod. Lat. 387.
Hitbeli kételyei lecsillapítására elsőnek foglalkozott a kor új vallásfilozófiájával, a neoplatonizmussal és barátját, Marsilius Ficinust megelőzve fogott bele Plotinos fordításába. A budai platonista kör megalakulását mintegy előkészítette. Tevékenyen résztvett a pozsonyi egyetem alapításában és a Corvina előfeltételeinek megteremtésében is. A fölállítandó új egyetemhez 1465. évi itáliai követsége folyamán óhajtotta elnyerni a pápai hozzájárulást s egyszersmind az egyetem mellett fölállítandó könyvtár állományáról is igyekezett gondoskodni. Az egyetemet azonban Vitéz János kancellársága alá helyezték, Pozsonyban állították föl és így Janusnak a megrendelt könyvek tekintélyes részét hamarosan át kellett adni. Mátyás király könyvtáralapítása minden bizonnyal új birodalmi politikájával függött össze. Most, amidőn Zsigmond császár örökébe lépett, magára is kötelezőnek érezte a XIV. század legnagyobb könyvgyüjtőinek, a Luxemburgoknak hagyományát. Alkalmasint néhány példány birtokába került azok közül a könyvek közül, amelyek Zsigmond kora óta uralkodóról uralkodóra szálltak. A könyvtárépület csillagvizsgáló szobájának mennyezetét az égbolt díszítette, a csillagoknak azt az állását rögzítve meg, amelynél cseh királlyá választották. A könyvtáralapítás divatozott [Mátyás király könyvtára] az olasz fejedelmeknél és humanistáknál is. Aragóniai Alfonso, akire Mátyás fejedelemtársaival együtt mint eszményképre figyelt, hatalmas könyvtárat gyüjtött egybe s Magyarországon is volt egy már teljesen humanista jellegű könyvtár, Vitéz Jánosé, melynek kódexei nagyrészt firenzei eredetűek voltak.
A Magyarországon őrzött legdíszesebb Corvin-kódex első címlapja. (Philostratus, Heroica.) Attavantes vagy tanítványa, Boccardi műve.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* Lásd a mellékletek között a színes hasonmáshoz adott jegyzetet.
)
Díszlap a Philostratus Corvin-kódexból.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Mátyás brevariuma a Corvina legdíszesebb darabjai közé tartozott. másolását Martinus Faventinus Presbyter végeztes 1487-ben készült el vele. Kifestéséhez Attavantet szerződtették. A művész, bár Mátyás halála után még két évig dolgozott rajta, nem fejezet be munkáját. A kötetben a számos kezdőbetűn, kisebb miniatúrákon kívül kilenc nagy díszlap van. A másodikon levő féloldal nagyságú képen az udvaruk által környezett mátyás és Beatrix Szent Pál beszédét hallgatják. Mátyás arca idealizált; Beatrixé, valószínűleg érem után festve, arcképszerű. A kézirat nem jutott el Magyarországra. A vatikáni könyvtár számára XIV. Benedek pápa szerezte meg (1740–1758), aki címerét több helyen Mátyásé fölé festette. Jelenlegi jelzete: Urbin. 112.
A Corvina megalapításában Mátyás király bőkezűen és gondosan járt el. Új könyvtára számára külföldön, főként Firenzében fényes kódexeket készíttetett. Ügynököket küldött, akik a másolást irányították, a kéziratokat fölkutatták. Majd pedig könyvfestő- és könyvkötőműhelyt állított föl a Corvina mellett. A Corvina-kéziratok túlnyomó része a híres firenzei könyvkereskedő, Vespasiano da Bisticci műhelyéből került ki, illusztrálásukat pedig a legkiválóbb olasz könyvfestők végezték. A kéziratok lapjait hol Attavante mértéktartó kis festményei, hol Boccardi naív, a Flora testvérpár drámai vagy Chierico játékos képei díszítik. Északolasz, nápolyi kéziratok sem hiányoztak a könyvtárból, sőt Mátyás kész könyvtárrészeket is besorolt a Corvinába. Ide jutott Vitéz könyveinek egy része is. Galeotto Marzio valószínű közvetítésével pedig a bolognai Manfredini-család könyvtárát szerezte meg az uralkodó. A Corvina szervezésében nagy szerepe volt Taddeo Ugolettinek és Bartolomeo Fonzionak. Az anyag összeállítása az udvar érdeklődési köre szerint történt. A minden humanista könyvtárban meglévő irodalmi közkincsen kívül jellemző a budai könyvtárra egyrészt a természettudományos érdeklődés, másrészt az egyházatyák és platonista iratok föltűnően nagy száma. A könyvtárépület két terme mellett nem hiába állott a csillagvizsgáló, ahol Mátyás sokat tartózkodott. Az orvosi könyvek nagy számát már az is megmagyarázná, hogy a király élete utolsó évtizedében sokat betegeskedett. Orvostudomány és csillagászat, geográfia és időjárás-elmélet azonban a legszorosabb kapcsolatban állottak és egymásra vonatkozó tudományoknak tekinthetők. Az egyházatyák iratai iránti érdeklődésből és abból, hogy a humanista és platonista tanulmányokban főként egyháziak vettek részt, nyilvánvaló: a Hunyadi János és Vitéz János által megteremtett humanizmus élt tovább és nyilvánult meg az újabb jelenségekben.
A magyar humanizmusnak ezt a vonását megerősítette a királyi udvarban keletkezett, már említett platonista kör. A renaissance-ban Platon körül hatalmas vita keletkezett és a Mediciek pártfogásával Firenzében platonista akadémia alakult. Ennek a filozófiai mozgalomnak minden jelentősebb mozzanata eljutott a magyar műveltek körébe. 1476 végén vagy 1477 elején pedig eljött Magyarországra Platon városából Francesco Bandini és itt platonizáló kör alakításához kezdett. Erre, mint Marsilius Ficinusnak egyik legbizalmasabb barátja és tanítványa hivatott volt. Az újplatonista törekvések már a Corvina könyveinek kiválogatásában is hathatósan érvényesültek. Ficinus sietett minden munkáját megküldeni, ajánlásaival magyarországi barátait, Báthory Miklóst, Váradi Pétert és a királyt tisztelte meg. A budai udvar az Alpokon innen hamarosan legelső fókusza lett a firenzei platonizmusnak. Platonista műveket olvastak föl, magyaráztak, vitatkoztak róluk, Platon tiszteletére és emlékezetére symposionokat tartottak. A kör élete annyira eleven volt, hogy Callimachus Experiens lengyel kancellár a budai kör mintájára szervezett Krakkóban ilyen filozofáló társaságot. A platonizmust a szépség vallásának nevezik s a renaissance-ember jellemző vallási megnyilatkozásának tartják. A neoplatonisták által hirdetett pythagorasi aranylánc mint egyazon kinyilatkoztatás fokozatos érvényesítőit foglalta sorba a történeti vallások alapítóit és a filozófusokat. Szükségképpen eltérítette a neoplatonizmus híveit az igazi kereszténységtől, de megmentette a durva materializmustól. A neoplatonisták emlékeztették az embert, hogy lelke az égi hazából szállott alá és oda fog visszatérni, hangsúlyozták az ember isteni eredetét és mindezt olyan időben, amidőn erre nagyon is szükség volt.
Marsilius Ficinus, Commentarius in Platonis Convivium de amore című műve Janus Pannoniusnak ajánlott példánya.*
(Bécsi Nemzeti Könyvtár.)
* A kódex utóbb Dóczi Orbán püspök birtokába jutott, aki címerét az első lapra festette.
A platonista-kör tagjai nem csupán a könyvtár helyiségeiben jöttek össze. Talán sokkal inkább a királyi asztal mellett borozgatva vagy valamelyik nyaralóban, vagy a nyaraló kertjében sétálva beszélgettek. A könyvtár mégis állandó bensőséges életnek volt a színhelye és külső képe alapján a benne folyt életet is megeleveníthetjük. Mátyás a várkápolnától balra helyezte el; két egymásbanyíló, középen oszlop által tartott teremből állott. Az egyik teremben a latin, a másikban a görög kéziratok voltak. Az ajtók és a színes üvegablakok oszlopcsarnokra nyíltak a Duna felé. Az előcsarnokban művészi kútból tiszta víz csörgedezett. A kutat Verocchio készítette, fölírását pedig az elegáns költő, Angelo Poliziano. A könyvtár nagyobbik terméhez csatlakozott egy apszisszerű kerek szoba, a csillagvizsgálóterem. Ha innen kitekintett valaki, átláthatott a Nyulak szigetére és a pesti partra.
A könyvek lapjukkal feküdtek a polcokon, a portól függönyökkel védve. A szekrények alsó fele fiókos volt s azokban is kéziratokat helyeztek el. Mivel a háromszoros polcokon a kéziratok nem álltak, hanem feküdtek, a kéziratok száma sem lehetett túlságosan nagy. A ma meglévő (164) és lappangó, de följegyzésekből megállapítható kötetek (150) száma meghaladja a háromszázat, úgy, hogy nem becsüljük föl túlságosan a Corvinát, ha mintegy 350 kötetre gondolunk. Ilyen nagyértékű kódexekből álló könyvtárat felügyelet nélkül hagyni nem lehetett. Galeotto Marzio, majd Taddeo Ugoletti őrizte. Ez is mutatja, hogy a Corvina mennyire szívbéli alkotása volt Mátyás királynak, mert az egyik könyvtárőr bizalmas társalkodója volt, a másik pedig János herceg nevelője. A termekben háromlábú olvasószékek és olvasóállványok voltak. Az udvar értelmisége kedve szerint használhatta a könyvtárat, hiszen ez a király dicsőségére szolgált. Az egyik terem vörösmárvány oszlopának fölírása szerint „A győzhetetlen Mátyás király a szellem gyönyörűségére emeltette ezt a nemes alkotást“. Valóban többről volt itt szó, mint a hatalmi tudat szellemi kifejezéséről. Nemcsak azért építtette a könyvtárat, hogy messze földön dicsőséget érjen el, hogy olyan fejedelmek bámulják és kövessék példáját, mint Guido di Montefeltro urbinoi herceg vagy a nagy Lorenzo de’ Medici, hanem azért is, mert a szellem gyönyörűségére akart hajlékot emelni. A fölirat tiszta renaissance értelme szerint a nemes öröm megbecsülése által ez a hajlék a Duna mentén az Alpokon innen az első. Fényes udvarok és vigasságok nem voltak ritkák ezen a vidéken, de az élet örömét ennyire nemessé még nem tette senki.
A budai királyi könyvfestő-műhelyben 1481 körül díszített Corvin-kódex. (Trapezunti György Rhetoricorum libri című műve.)
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Bőrkötés a Corvinából, Vergilius műveit tartalmazó kéziraton.
(Bécsi Nemzeti Könyvtár.)
Csaknem egykorú följegyzés szerint a könyvtár mellett könyvdíszítő-műhely is állott fönn. A budai királyi könyvfestő műhelyben körülbelül harmincan foglalkoztak kéziratok másolásával és festésével. Amennyire e műhely fönnmaradt emlékeiből következtetni lehet, stílusa kiválasztó jellegű. De mégsem vezetett tarka-barkaságra, hogy különféle külföldi kódexekből válogatták ki a nekik tetsző elemeket. Stílusukat gyönge figurális rajz, de művészi díszítések jellemezték. Mátyás király életének utolsó éveiben pedig egy erőteljes művészegyéniség, Francesco Cattaneo hatása alatt a műhely stílusa milánói modorban fejlődött. A könyvmásoló- és festőműhely mellett könyvkötőműhely volt. A kódexeket színes selymekbe és bársonyokba kötötték, de még inkább bőrbe. Ezek a remekbekészült aranymetszésű bőrkötések egészen keleties jellegűek. A kéziratmásolás, díszítés és kötés mellett azonban nem szabad megfeledkezni a könyvnyomtatásról [A budai nyomda] sem. A kisebbik kancellária vezetője, Karai László 1471-ben Rómából elhozza Hess (Huss?) Andrást és segítségével megalapítja az első magyarországi nyomdát. A nyomda vezetője humanista műveltségű egyházi ember volt, erről tanúskodnak nyomtatványai is: a kisebbik kancellária érdeklődési körébe illő Budai Krónika és két görögből való fordítás (Basilius és Xenophon), melyet Leonardo Bruni fordítása alapján nyomtatott ki egy kötetben. A nyomda 1480 táján Hess halála miatt vagy egyéb okból megszűnt, de kiadói tevékenységét a budai könyvkereskedők külföldi nyomdák segítségével pótolták.
Naldus Naldius könyve Mátyás király könyvtáráról. A Mátyásnak átnyujtott kódex Attavantes által festett címlapja.*
(Thorn, gimnáziumi könyvtár.)
* A firenzei humanista, Naldus Naldius Mátyás könyvtárának Itáliát betöltő hírén fellelkesedve, latin költeményben dicsőítette a könyvbarát magyar királyt. Munkáját a legkiválóbb itáliai miniátor által díszített kéziratban nyujtotta át az uralkodónak. A kódex a török háborúk révén jutott a messze északi városba.
Vörösmárvány oszlopfő Mátyás király egyik könyvtárhelyiségéből, 1470 körül.*
(Magyar Nemzeti Múzeum.)
* A főhelyiség középső oszlopának feje, Belnay György 1799-i feljegyzése szerint, kevéssel azelőtt, az akkori városháza (ma I. ker. elöljáróság) körül bukkant napfényre. Először az egyetem régiséggyüjteményébe vitték, innen a Magyar Nemzeti Múzeumba jutott. Valószínű, hogy a díszes kőfaragvány egy ideig a Nagy Boldogasszony-templomában szenteltvíz-tartóúl szolgált; erre mutat, hogy felső lapja medenceszerűen ki van vájva. A szalagokra vésett, s a követ négy oldalon környező fölírás így szól: MATHIAS ˙ PRINCEPS ˙ INVICTVS ˙ INGENII ˙ VOLVPTATI ˙ OPVS ˙ HOC ˙ CONDIDIT ˙ GENEROSVM.
Mátyás királynak, Beatrix királynénak és híveiknek művelődési törekvéseiben új életstílus és halhatatlanságvágy jutott kifejezésre. Ugyanez az életstílus, a megörökítésnek ugyanilyen mohó vágya nyilvánul meg azokban a történeti munkákban, melyeket az ő kedvére vagy éppen fölszólítására írtak udvari tudósai. Galeotto Marzio a király kiváló, bölcs és tréfás szavairól meg tetteiről írott könyvecskéjét János hercegnek ajánlotta ugyan, de nyilván az apa hiúságára számított. A benne elmondott történetek még akkor is jellemzőek Mátyásra és a budai életre, ha kivesszük belőle a sablont, amely minden korabeli életre mértékadó s ha különválasztjuk azokat a történetkéket, melyeket nem nélkülözhetett a korabeli fejedelem. Galeotto Marzio könyvecskéjében Mátyás mint éleseszű, szellemes, minden iránt érdeklődő ember tréfál, vitatkozik előttünk. Szívesen vitázik tudósaival és ha van rá ideje, olvas. De azt is megtudjuk, hogy a hadtudományi irodalmat rendszeresen áttanulmányozta és vonzódott az okkult jelenségek és a jövő kutatásának kérdései felé is. Becsesek Galeottonak azok az adatai, melyek a magyar énekelt költészetre vonatkoznak, hogy Mátyás király lakomáin lantosok magyar hősi dalokat énekeltek, s hogy Báthory Miklós, váci püspök asztala mellől sem hiányzott a lant. Galeotto adatai a legmegbízhatóbb bizonyítékai a XV. századi magyar epikus daloknak, mert a „Szabács viadala“ kétes hitelességű és „Gergely deák éneke Both Jánosról“ az egyetlen valóságos emlék a magyar költészet e virágzó műfajából. Galeotto szerint szerelmi dal is föl-fölhangzott a lantosok ajkán: részben olasz lantos költészetre, részben magyar virágénekekre kell gondolnunk, melyeknek első fönnmaradt töredékei éppen ebből a korból valók.
Galeotto Marzio egykorú emlékérme.*
(Magyar Nemzeti Múzeum.)
* Az érdekes arcképes érmet másfélszeres nagyításban adjuk. Körirata, előlap: ORATOR ˙ GALEOTTVS ˙ MARTIUS ˙ POETA ˙ CLARVS ˙ MATHEMATICVS ˙ ET [CETERA]; hátlap: NASCENTES ˙ MORIMVR ˙ FINIS ˙ Q[VE] ˙ AB ˙ ORIGINE ˙ PENDET. A középen levő könyvespolc körül: SVPERATA ˙ TELLVS ˙ SIDERA ˙ DONAT.
)
Bonfinius, Symposion de virginitate című munkájának címlapja.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
Bonifinius Itáliából jövet ezzel a Beatrix királynénak ajánlott munkájával köszöntött be 1485-ben a magyar királyi udvarba. Szerény kiállítása dacára ez volt az uralkodónőnek átnyújtott példány, kezdőbetűjében Beatrix (hasonlóságra nem sok igényt tartó) képmásával. A kötet hamar visszakerült Itáliába: a rajta levő feljegyzés szerint Zsámboki János 15 aranyon vásárolta meg Nápolyban a XVI. század közepén.
Galeotto közvetlen hangú könyvecskéjénél sokkal nagyobb jelentőségű a magyar renaissance eszmei világát illetően Antonio Bonfini történetírói működése. Magyarországi tevékenysége arra a korszakra esik, midőn Beatrix királyné jelenléte egyre tágabb teret adott olasz humanistáknak, arra a korra, melynek legmegkapóbb jele a Corvina-kéziratok egy részében feltűnő új sigla, „Mathias Augustus“ (M. A.). Ez a Bécs elfoglalását követő „császári“ korszak ideje, midőn Mátyás minden vágya és erőfeszítése a császári cím megszerzésére és uralkodóház alapítására irányult. Bonfini műve anyagát és alapeszméjét a kisebbik kancellária érdemes tagjának, Thuróczi Jánosnak krónikájából merítette. Mátyás király korában a kisebbik kancellária bírói tevékenységet folytatott és már élesen elkülönült a diplomáciai ügyekkel foglalkozó nagyobbik kancelláriától. Az előbbi szellemben magyarabb maradt, mert állandóan érintkezett a történeti osztállyal, de a humanizmus szelleme éppen úgy elterjedt benne, mint a nagyobbikban. A diplomáciai ügyekkel foglalkozó hivatal irataiban inkább a magyar machiavellizmus körvonalai bontakoznak ki, a kisebbik kancellária meg a magyar renaissance eszmei forrását adja. Történeti érdeklődése még fokozódott Karai László utódja, Drági Tamás idején. Drági Tamás hozta létre az 1486-i törvénykönyvet, az első magyar kodifikációt és ő ösztönözte Thuróczit is művének megírására. Thuróczi ítélőmester krónikája már humanista írásmű. Történetfölfogásának alapja: a magyarság ősének, a hún birodalmat alapító Attilának kora a „második Attila“, azaz Mátyás király által visszatért. A mű előszavából kiderült, hogy Drági Tamásék sokat vitatkoztak a hún birodalom nagyságáról és elveszett kultúrájáról. Thuróczi történetszemlélete a magyar művelt közvéleményben lassanként kialakuló meggyőződés kifejezésének tekinthető. Bonfini is azt írja, hogy Mátyás király a magyarok ősei, a húnok történetének megírásával bízta meg. Az itt időző Callimachus Experiens lengyel kancellár annyira hatalmába kerül az Attila–Mátyás párhuzamnak, hogy hazatérte [A magyar humanizmus hatása] után „Attila“ címen röpiratot írt Mátyás ellen. Bonfini csak Mátyás halála után fejezte be művét. Alkotása mintájául szolgált a XVI., sőt XVII. sz. magyar történetíróinak. Heltai Gáspár magyarra fordított belőle, elbeszélései pedig históriás énekekbe kerültek. Bonfini munkáját igyekeztek folytatni az erdélyi historikusok éppen úgy, mint a császári udvarban élő magyar írók. Népszerűségének varázsa színes jelenetekben gazdag, ragyogó beszédektől ékes irodalmiságából és klasszikusan csiszolt nyelvezetéből magyarázható. Szellemben talán legméltóbb folytatói Brutus Mihály az erdélyi történetírásban és Istvánffy Miklós a magyarországiban.
Humanista tudós munka közben. Olasz fametszet 1503-ból.
Feger Tibold budai könyvárus ajánlólevele Mátyás királyhoz a Thuróczi-krónika 1488. évi augsburgi kiadásában. Kicsinyítve.*
(Országos Széchenyi Könyvtár.)
* A Krónikából két pergamentre nyomott és igen díszesen kifestett olyan példány ismeretes, amelyekben ez az ajánlólevél arannyal van nyomva. Ez tudtunkkal a legrégibb könyv, amelynél aranynyomást alkalmaztak.
Eléggé elterjedt fölfogás, hogy Mátyás király halálával minden alkotása összeomlott. Birodalma valóban széthullott, de szellemi alkotásai tovább éltek és tovább fejlődtek. Midőn meghalt, püspökei, országnagyjai már szétvitték az új kultúrát mindmegannyi mecénásként a maguk kis királyságaiba. Kimutatható, hogy a Hunyadi-birodalom egykori országaiban, Morvaországban, Sziléziában a Mátyás környezetéből odakerült püspökök honosították meg az új szellemi áramlatot. Ugyanígy terjedt a magyar humanizmus észak felé is. Nemcsak a többször említett lengyel kancellárra kell gondolnunk, hanem főként arra az alkalomra, mikor Zsigmond lengyel herceg II. Ulászlónál vendégségben élt Budán. Lengyelországba visszatérve uralkodónak, renaissance ihletet és művészeket vitt magával és e magyar közvetítésnek döntő szerepe volt abban, hogy Zsigmond lett a legnagyobb renaissance fejedelem Lengyelországban. Igaz: a Corvina is széthullott, de amerre csak elkerült, mindenütt humanizmust és magasabb életstílust terjesztett. II. Ulászló és II. Lajos alatt az udvar sem volt többé olyan fényes, mint Mátyás idején. Ha a magyar király címének volt még vonzóereje pénzben szűkölködő, de kéziratban gazdag humanisták előtt, az minden bizonnyal Mátyás király emlékének köszönhető. A kancellária pedig megmaradt és átvette az udvar szerepét. Jelentősége még emelkedett azáltal, hogy a cseh kancellária is ideköltözött. Olyan humanisták kerültek így Budára, mint a csehek Janus Pannoniusa, Hassensteini Lobkowitz Bohuszláv, azután Schlechta János, Olmützi Ágoston, Neideck György. Megfordult körükben Cuspinianus, Miksa császár humanistája és Celtis Konrád, aki megalapította a „Dunai Tudós Társaságot“ s ezáltal a középeurópai humanistákat közös szervezetbe fogta össze. Körükben, ha nem is annyira élénken, mint Mátyás korában, Platon kultusza is továbbélt. A királyi udvar életén megfigyelhető, hogy a humanizmusnak eddigi kizárólag olasz tájékozódása meglazult. Ennek a művelődésnek új európai szószólója akadt Rotterdami Erasmus személyében. A nagy németalföldi tudós baráti köre behálózta egész Európát és természetes, hogy Magyarországon tartozkodó barátai, Piso Jakab, Ursinus Velius, Kassai Antal hamarosan új híveket szereztek neki a Jagellók királyi udvarában és környezetében.
Rotterdami Erazmus egykori miniatürképe ifj. Holbein Jánostól.*
(Nyilvános Képtár, Bázel.)
* Az aláírásban egykori sajtóhiba egykorú helyett.
Megnyerték Erasmusnak nem csupán II. Lajost és a királynét, de az udvar tagjai közül Henckel Jánost, a királyné gyóntatóját s a három Thurzó-testvért (Thurzó Jánost, Thurzó Szaniszlót és Thurzó Eleket), a középeurópai humanizmus kiváló mecénásait. Már ekkor megismerkedhetett Erasmus tanaival Brodarics István, Mohács történetírója, Oláh Miklós, aki később elkísérte Németalföldre az országavesztett Mária királynét és még közelebbi kapcsolatba került Erasmusszal, továbbá Verancsics Antal, a Mohács utáni humanista nemzedék későbbi nagy pártfogója.
Egy lap Kinizsiné Magyar Benigna második imakönyvéből, 1513.*
(Magyar Tudományos Akadémia könyvtára.)
* Az itt eredeti nagyságban bemutatott kéziratot, úgy, mint Kinizsiné korábbi imakönyvét, a nagyvázsonyi páloszárdában írta egyik szerzetes, aki nevét csak F[rater] M. betűkkel jelölte. 196 pergamentre írt oldalból áll és több díszes, aranyos kezdőbetűvel van ellátva. Az irodalom, felfedezője után, Czech-kódex néven ismeri.
Ebben az időben emelkedik különös jelentőségre a hazai egyetemek híján egyre nagyobb tömegben külföldre özönlő magyar ifjúság iskoláztatása. [Magyarok külföldi egyetemeken] A krakkói és bécsi egyetem már kitárta kapuit a humanizmus előtt, de a magyar diákság mint a középkor századaiban is, leginkább a két olasz egyetemi központot, Bolognát és Padovát kereste föl. Az Itáliából hazatérő magyar diákok hozták magukkal nemcsak Janus Pannonius egyre erősödő kultuszát, hanem a humanizmus fejlődésének minden újabb és újabb mozzanatát is. Az olasz egyetemekről hozták magukkal azokat az antik és olasz tárgyú széphistóriákat, amelyek a klasszikus humanista világot szélesebb körben ismertté tették Magyarországon. Az olasz humanizmus újabb fejlődése a nemzeti nyelvű irodalomhoz tért vissza ekkor s ez a körülmény a magyar diákokat a protestáns egyetemek hatásával együtt ösztönözte. Ezek a protestáns egyetemek is befogadták a humanizmus szellemét, de eszményük nem annyira Erasmus, mint Melanchton, Sturmius. A magyar ifjak közül sokan végiglátogatták Európa minden nevesebb főiskoláját Krakkótól Párizsig, Strassburgtól Padováig, úgy hogy műveltségük teljesen európai. A külföldi egyetemi központok mintegy magyar művelődési centrumok is; Krakkó, Bécs, Wittenberg, Padova, Bologna magyar vagy magyartárgyú nyomtatványok keletkezési helye. Egy-egy magyar „bursa“ egész nemzedékek kiröpítő fészke. Ugyanakkor idehaza nemcsak egyházi iskoláinkban terjed el az új irány, hanem egyidejűleg el is világiasodik a humanizmus. Zsigmond császár kora óta állandóan erősödött ez a fejlődés. Eleinte főúri mecénások és írástudó diákok voltak a típusai, mignem lassanként ezek mellett kifejlődik egy harmadik, mely mindkettőt magában hordja: és ez az írást meg nem vető főúri költők, történetírók, tudósok típusa. A mohácsi vész ebben a fejlődésben nem jelent szakadékot. A magyar állam megsemmisült ugyan, de nem semmisült meg a nemzet. A magyar birodalom összeomlott, de a magyar nyelv irodalmi öntudatra ébredt és áttörve minden akadályt, virtuális országként egybefoglalta a szétszakított részeket.
Kinizsiné Magyar Benigna második imakönyvének zárószavai, 1543.
(Magyar Tudományos Akadémia könyvtára.)
A Mohács előtti kancellária tagjai a külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat, hogy azután közülök kerüljenek ki az ország főméltóságai is. Az 1486-i törvénykönyv folytatásaként a kancellária utolsó nagy teljesítménye a nemzeti katasztrófa előtt a magyar jogélet szabályainak Corpusa, Werbőczi István „Tripartitum“-a. A kancelláriában nevelődött föl a Mohács utáni Magyarország humanista nemzedéke. S amint a XV. században az uralkodók változásainak közepette Pier Paolo Vergerio barátja: Vitéz János testesítette meg a hagyományt, ugyanígy a XVI. században Erasmus barátja: Oláh Miklós képviselte a humanizmus folytonosságát. Legalább is a királyi Magyarországon. Oláh Miklós híveihez tartoznak a XVI. század nagy magyar humanistái: Verancsics Antal, Dudith András, Zsámboki János, Istvánffy Miklós. Ők természetesen mindvégig a Habsburg-jogar alatt egyesítendő Magyarország hívei. Ugyanekkor azonban Erdélyben a Zápolyaiak [A humanizmus Mohács után] teremtenek dinasztiát a Hunyadiak példájára. Erdély első nagy államférfia, Fráter György is Hunyadi várából hozta emlékeit. A Zápolyaiak magyar királysága a valóság nyomása alatt lassan átalakult a szűkebb erdélyi gondolattá. Fráter György még ingadozott, de János Zsigmond idején már egyre erőteljesebben bontakozott ki az erdélyi gondolat. E gondolat nagy alkotójának Forgách Ferencet, a „magyar Tacitust“ kell tekintenünk. Őt a Padovában végzett erdélyi történészek és politikusok egész sora követte, az úgynevezett „tudományos iskola“: Kovacsóczy Farkas, Berzeviczy Márton, Gyulai Pál, Báthory István, majd később Szamosközy István egészen Bethlen Farkasig. Mind a két kancelláriát azonban, a keletit éppen úgy, mint a nyugatit egy és ugyanaz a gondolat lelkesíti, hatja át, tartja életben, ugyanaz a gondolat, amely minden humanista műveltségű magyaréval közös volt s ez Mátyás király birodalmának eszménye. Az ő nagysága, ereje, fényes kultúrája kitörölhetetlenül benne élt nemcsak a művelt magyarság tudatában, hanem a népében is. Mátyás király humanizmusa olyan erős írói öntudatot teremtett, olyan áldozatkész mecénásokat és művelt irodalmi közönséget nevelt föl, melyeknek összességéből kibontakozhatott a XVI. század magyar irodalmi és nyelvi öntudata. Ugyanekkor a reformáció vallásos propagandája felújította a XV. századi laikus mozgalmak irodalmának természetes formáit. A magyar „Quattrocento“ megnemesítette epikus költészetünket és a magyar virágéneket is új elemekkel gazdagította az udvari lantos költészet által. A humanizmusnak az a jelentősége, hogy a magyar irodalom és nyelv öntudatra ébresztésével, történeti legenda, jogi és történeti corpus létrehozásával összetartó erőt adott Mohács után és megmentette a nemzetet a szellemi pusztulástól, amely minden pusztulás között a legnagyobb.
){kind=link}