ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A SZÓLÁSSZABADSÁGRÓL Pozsony, 1835. július 1.
ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A SZÓLÁSSZABADSÁGRÓL
Pozsony, 1835. július 1.
Pozsony, 1835. július 1.
Különböző kérdés az, miként kell a fennálló törvényeket, ha nem lennének célirányosak, megváltozatni, attól, hogy miként kell az élő törvények sértését orvosolni. Azt mondják, homályosan áll ezen állapot, mert nem tudunk törvényt mutatni, amely világosan kimondaná, hogy korlátlan szabad szólani. Ez az okoskodás fonák tanítása a státus-tudomány1 elveinek, mert a szabad szólás oly kétségtelen s elidegeníthetetlen jussa minden embernek, melyet úgy, mint a gondolkodás szabadságát, a természetből nyerve viszi magával a társaságba, s csak akkor és annyiban lehet annak tilalmáról szólani, ha és amennyiben pozitívus törvények által megkorlátoltatott. A kérdést tehát megfordítva, felszólítok akárkit, mutasson nekem törvényt, hogy gyűlésbeni beszédért hűtelenségi vád alá vétetni szabad? Ilyes törvényt senki sem képes mutatni, s míg ily törvény nem alkottatik, a kormánynak kérdéses tette valóságos sérelem. De azt mondják, vannak e tárgyban homályos, vannak a jelen időre többé nem alkalmatos törvények. Ha ez igaz lenne is, mégis tagadom, hogy azokat megtörni vagy önkényesen magyarázni a kormánynak jussa lehetne. Törvényhozás útján kell a hiányon segíteni, mert mi törvény s nem önkény alatt akarunk élni. Ha tehát csak azt akarják némelyek a felírásban kitenni, hogy ha hiányosaknak vélné is a kormány az illető törvényeket, azoknak megigazítása a nemzettel közös törvényhozás körébe tartozik, ezt nem ellenzem. De arra soha reá nem állok, hogy azon törvényeket mi magunk homályosoknak nyilatkoztassuk. Én igen világosoknak látom azokat, a homályt tagadom, s a nemzet nevében kanonizálni2 sohasem fogom. De különös oldalról is támadtatik meg az a felírás, melyet a szabad szólás eránt a főrendekhez küldöttünk (mert ez és nem az izenet fog őfelségéhez fölküldetni). Egy szóval nincs abban említve, hogy zabolátlankodni szabad; nincs ott a felségsértésről szó; hanem csak az az elv van kimondva, hogy a gyűlésbeni beszédekre, ha túlhágnak a törvény engedte határokon, széksértés büntetése 114lévén rendelve, hűtelenségi keresetnek az 1723:9.3 esetein kívül helye nem lehet. Egyébiránt az, hogy gyűlésben mondott beszédért nincs jussa a kormánynak notae actiót4 rendelni, már bőven meg van mutatva. Én egész Európa ítéletét felhíva, megmutatom, hogy nemcsak jussa, de politikai oka sincs a kormánynak így bánni ezen diétával, mint ahogy bánik. Ezen tézis bizonyítására tehát végigfutja jelen országgyűlésünk munkálódásait. Megemlíti, mint emlegeté a kormány dicséretes szándékkal a nép javát, s első helyre tevé propozícióiban5 az urbáriomot, melyből a követek küldőire csak áldozat s nem haszon háromolhaték. A nemzetnek szíve-lelke csüggött a kereskedési munka felvételén, szívszakadva várta a nemzeti jólét bédugult forrásinak felnyitását. És mégis kész volt haszon helyett áldozatra; lemondott az 1825-i végzésről,6 s az úrbért elsőnek elfogadá. Sőt még abban is megegyezett, hogy az annyira óhajtott commerciale7 második se legyen, hanem negyedik helyre vettessék. Kívánta a kormány, vegyen részt a nemesség az országgyűlési költségekben. Kívánsága igazságos volt, de szokatlan s érdekinkkel ellenkező. Mi azonban elfogadtuk s nem részben, hanem egészen fogadtuk el. Az úrbér felterjeszteték. Sok tekintetben nincs azzal a szónok megelégedve. De ha megfontolja, kiknek képét viselők a követek, egész Európa előtt nyugodt lélekkel állítja: adtunk engedményeket, s talán annyit szólottunk a nép mellett, hogy tisztán arisztokráciai elemekből összealkotott törvényhozó testről hasonlót a história nehezen mutat. Mi kilenc hónapokig várakoztunk a királyi válaszra. Egy szebb jövendőnek, hazánk egykori boldogságának reményét kötöttük morális engedményinkhez. A kormány kívánta, mondjunk le reményink teljesülése eszköziről. A többség bízott a kormány tiszta szándékiban, s a hő kebellel pártolt ügyről kész volt lemondani. Ellenben az adózó fundus8 gyarapítására, biztosítására több áldozatokat kívánt a kormány; mi adtunk, s legnagyobb készséggel tán épp azok adtak, kik, mivel őszintén kimondják amit igaznak vallanak, zabolátlan indulat s anarchiára való törekvés vádjával illettetnek. Igenis adtunk, s név szerint a legelő tárgyában készek valánk vagyonunk nagy részét a kormánynak, nem akarom mondani önkényére, de legalább hatalmára bízni, csakhogy a népen segítve legyen. Ellenben ismételve sürgetett előleges sérelminkre, hazánknak vérző sebeire s azon kívánatinkra, melyekhez nemzetiségünket, szívünk legdrágább kincsét csatoltuk, s melyet egy nemzettől sem tagadott még meg kormánya, harmadfél évek óta9 egy enyhítő gyógyszer, egy nyugtató, vigasztaló szó után hasztalan rimánkodunk. Érdemlett hát e diéta bizodalmatlanságot a kormánytól? Megérdemlette, hogy anarchiára törekvés vádjával gyaláztassék? Megérdemlette-e, hogy éltető életerében megsebesíttessék? Isten és világ előtt bátran elmondhatjuk: 115nem volt hazánkban diéta, mely ennyire engedékeny lett volna a kormány szándékai eránt. Nem roppantul fájhat-e tehát, hogy utolsó kincsétől, a szólás szabadságától is meg akarják fosztani? Ítéljen közöttünk a nemzet, ítéljen a história. Ami magát a szavazatra tett kérdést illeti, a közbenjárás10 talán hamarébb megszüntetné a sérelmes két actiót; de oly áldozat kívántatik érette, melyet mi nem nyújthatunk. Minekünk meg kell mondanunk, hogy a szó szabadsága nem puszta szó, hanem nemzeti juss, melyet oda nem ajándékozhatunk, és meg kell mondanunk, hogy mi őrjei, nem pedig tulajdonosai lévén ezen jussnak, azt küldőink nyilvános engedelme nélkül fel nem áldozhatjuk. Ha a nemzet nem gondol kincsével, ha kész azt feláldozni, elvesztegetni, ám lássa. Ő a tulajdonos; de mi, jussainak választott őrjei, azt, ami hűségünkre bízatott, el nem pazarolhatjuk. Én tehát az elvnek fenntartása mellett mindenre kész lennék, de úgy látszik, hogy ezzel a közbenjárás nem csak sikeretlennek, sőt lehetetlennek tartatik, és így felírásra szavazok.
deak-001-002-020-0011 Államtudomány.
deak-001-002-020-0022 Törvényesíteni.
deak-001-002-020-0033 Az 1723:9. tc. a hűtlenségi bűnt (felségsértést) magukban foglaló eseteket veszi számba, nevezi meg.
deak-001-002-020-0044 Hűtlenségi, felségsértési pert.
deak-001-002-020-0055 A királyi előterjesztésbe.
deak-001-002-020-0066 Amelynek értelmében a kereskedelmi munkálatot kellett volna az első helyen tárgyalni.
deak-001-002-020-0077 Kereskedelmi munkálat.
deak-001-002-020-0088 Telek.
deak-001-002-020-0099 Három és fél év óta.
deak-001-002-020-01010 Az alsótáblán helyet foglaló követek véleménye megoszlott abban a kérdésben, hogy a sérelmek orvoslását milyen úton követeljék. Némelyek József nádor közbenjárását kérték, míg mások – így Deák is – újabb sérelmi feliratot kívántak intézni az uralkodóhoz. A szavazáskor a felirat mellett döntöttek.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 4. köt. 547–549. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 172–174. p.
deak-001-002-020-0011 Államtudomány.
deak-001-002-020-0022 Törvényesíteni.
deak-001-002-020-0033 Az 1723:9. tc. a hűtlenségi bűnt (felségsértést) magukban foglaló eseteket veszi számba, nevezi meg.
deak-001-002-020-0044 Hűtlenségi, felségsértési pert.
deak-001-002-020-0055 A királyi előterjesztésbe.
deak-001-002-020-0066 Amelynek értelmében a kereskedelmi munkálatot kellett volna az első helyen tárgyalni.
deak-001-002-020-0077 Kereskedelmi munkálat.
deak-001-002-020-0088 Telek.
deak-001-002-020-0099 Három és fél év óta.
deak-001-002-020-01010 Az alsótáblán helyet foglaló követek véleménye megoszlott abban a kérdésben, hogy a sérelmek orvoslását milyen úton követeljék. Némelyek József nádor közbenjárását kérték, míg mások – így Deák is – újabb sérelmi feliratot kívántak intézni az uralkodóhoz. A szavazáskor a felirat mellett döntöttek.
