ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK SZEMÉLYI ÉS VAGYONI BIZTONSÁGÁRÓL Pozsony, 1833. június 15.

Teljes szövegű keresés

57ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK SZEMÉLYI ÉS VAGYONI BIZTONSÁGÁRÓL
Pozsony, 1833. június 15.
A javallott VIII. cikkely1 iránt nékem különös utasításom nincsen; de mivel abban az emberiség legszebb jussai határoztatnak meg, pártolom azt szívem érzése szerint, s pártolni csak akkor szűnhetem meg, ha küldőim egyenes rendelése eltilt. Van egy törvény, mely minden polgári törvények felett örök és változhatlan, melyet a világ kezdetétől ennyi századokon keresztül semmi álokoskodás sarkaiból ki nem forgatott, semmi hatalom és erőszak el nem nyomhatott; egy oly törvény, melynek legkisebb megsértését keserű bosszúállás követte mindenkor; egy oly törvény, melyet az alkotó minden jobb embernek szívébe vésett, mely nélkül polgári alkotmány erősen nem állhat, mely nélkül írott törvény igazságos és boldogító nem lehet, és ez: a természetnek szeghetetlen szent törvénye. Ezen törvény parancsolja, hogy minden embernek személye sérthetetlen legyen, ez öntött minden ember kebelébe önvédlési ösztönt és akaratot; ez adott neki hatalmat arra, hogy sértője ellen gátolva és bosszulva erőszakot használhasson. De polgári társaságban ezen hatalmat az írott törvény sok esetben kivette az egyes polgárok kezeiből, mert a mindenkori önvédelem és bosszúállás a társaság céljaival meg nem férhet; ugyanezen írott törvénynek kötelessége tehát a haza minden lakosának személybeli bátorságát oly lábra állítani, hogy törvényen kívül önkény szerint senki mást ne bánthasson. Hazánkban is gondoskodtak erről törvényeink, de csak a nemesekre nézve; meghatároztatott az, hogy nemest ítélet nélkül bántani nem lehet. De a szegény nemtelen jobbágy felejtve vala mindenkor; őtet a földesúrnak bírósága alá adták törvényeink még ott is, hol a bíró egyszersmind kereső fél vala; őtet törvény nélkül, gyakran meg sem hallgatva, 58oly vétekért büntette indulatos felhevülésében az uradalmi tiszt, mely által önszemélyét vélte sértve lenni, s ekkor az nem annyira büntető bírónak, mint bosszút álló erőszakoskodónak tekinthetett volna. Így eredtek a törvény hiányosságai miatt visszaélések; így gyakorlotta sok földesúr azt, amit rendes társaságban gyakorolni senkinek nem szabad, önügyében a bíróságot, önszemélyének sértése miatt a bosszút. De eltörölték már a tekintetes rendek ezt az ítélő hatalmat; annak eltörlése után tehát a büntető hatalmat előbbi állapotjában hagyni helytelen lenne. Nem lenne nehéz Veszprém vármegye követének2 azon állítását, hogy a magyar parasztnak személybeli bátorsága eddig is elegendő vala, esetek felhozásával megcáfolnom. De hosszas volnék, ha elszámlálnám, hány ártatlant sértett az önkény, hány visszaélés maradott a törvény hiánya miatt büntetlenül. De nincs szükségem efféle fejtegetésekre, mert vagynak bizonyításaim, melyektől a hitelt megtagadni senki sem fogja; bátran hivatkozom azokra, s ezek a tekintetes rendek tapasztalásai. Tegyük kezeinket szíveinkre, és feleljünk nyíltan, ha nálunk a jobbágynak személybeli bátorsága eddig az önkény ellen törvény által védve volt-e? Én tisztelem a hazai konstitúciót3 , de a javallott törvénycikkelyből azon káros következéseket származni nem látom, melyeket Veszprémnek követe jövendöl.4 Itt a személybeli bátorságról vagyon szó, nem a büntetések módjáról; magát a vétkes nemesembert is bizonyos esetekben tüstént befogattatni rendelik törvényeink, s erről a javallatban is tétetik említés; továbbá a személybeli bátorságról s nem az adónak általunk viselendő terhéről szólunk itt. Ez a két tárgy pedig egymástól különböző; noha kéntelen vagyok azt is megjegyezni, hogy küldőim a honi adó5 terhének egy részben leendő elvállalásaival is kívánnak az adózókon segítni; de azért őket a konstitúció ellenségeinek mondatni nem tűröm, s minden ilyes következtetésnek ellene mondok. Mivel tehát a javallott cikkely a jobbágyok személybeli bátorságát eszközli, a tekintetes rendeket annak elfogadására kérem. Nem úgy kérem én ezt, mint kegyelmet vagy ajándékot, hanem úgy sürgetem, mint igazságot, melyet az emberiség jussainak sértése nélkül meg sem lehet tagadni; nem új engedményt kívánok én, hanem azon jusst, mely a természet törvénye szerint jobbágyainkat is illeti, s melyet a földesurak gyakran visszaélésekkel súlyosítva bitorlottak, kívánom én visszaállíttatni; kívánom nyolcszázados konstitúciónknak nyolcszázados igazságtalanságát enyhíteni. A haza ügyének nevében óhajtom ezeket; mert a közboldogság ott általános nem lehet, a nemzet virágzása nem képzelhető, ahol még a személybeli bátorság is csak privilégium, s ahol azt a kisebb rész csak kizárólag gyakorolja.
deak-001-002-001-0011 59Az úrbéri törvényjavaslatok 8. cikkelye, mely a jobbágy személy- és vagyonbiztonságát kimondva végleg mentesíteni kívánta a parasztságot a földesúri önkénytől.
deak-001-002-001-0022 Rohonczy János (1775–1842), Veszprém megye alispánja és országgyűlési követe.
deak-001-002-001-0033 Alkotmányt.
deak-001-002-001-0044 Rohonczy az alkotmány felforgatásának ítélte a törvényjavaslatot, szerinte így fognak rá tekinteni majd az unokák is.
deak-001-002-001-0055 A nemesi vármegye intézményei működésének fedezésére szolgáló, a megye által kivetett háziadó.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 1. köt. 472–474. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 16–18. p.
deak-001-002-001-0011 59Az úrbéri törvényjavaslatok 8. cikkelye, mely a jobbágy személy- és vagyonbiztonságát kimondva végleg mentesíteni kívánta a parasztságot a földesúri önkénytől.
deak-001-002-001-0022 Rohonczy János (1775–1842), Veszprém megye alispánja és országgyűlési követe.
deak-001-002-001-0033 Alkotmányt.
deak-001-002-001-0044 Rohonczy az alkotmány felforgatásának ítélte a törvényjavaslatot, szerinte így fognak rá tekinteni majd az unokák is.
deak-001-002-001-0055 A nemesi vármegye intézményei működésének fedezésére szolgáló, a megye által kivetett háziadó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT