ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK ÖRÖKVÁLTSÁGÁRÓL Pozsony, 1834. november 10.

Teljes szövegű keresés

ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A JOBBÁGYOK ÖRÖKVÁLTSÁGÁRÓL
Pozsony, 1834. november 10.
Fájdalmas érzéssel értem én is e jelen királyi válasz tartalmából, hogy őfelsége az [úrbéri V. tc. 2. §-ában]1 általunk javasolt örökös megváltásokat ezen törvényben kijelentetni nem akarván, legforróbb óhajtásunkat semmivé tette.2 Közel félszázados reménység és várakozás után végre csakugyan összehívta 88fejedelmünk a nemzet képviselőit, hogy belső elrendelkezésünk hiányait orvosolva, boldogító törvényeket alkossanak. Nyugtató bizodalommal csüggöttek rajtunk a nemzet minden osztályai, kezeinkbe tették küldőink a haza közügyét, és különösen kezeinkbe tették sorsát azon népnek, melynek itt szólani nem szabad, de mely a hazának súlyos közterheit viselve, tőlünk várja leginkább boldogítását. Elhoztuk mi magunkkal a nemzet közóhajtásait, és ha nemcsak papiroson, hanem kebleinkben is elhoztuk azokat, mélyen kell éreznünk, mily édes kötelesség, a nemzet bizodalmának megfelelve, teljesíteni a haza reményeit. Midőn e jelen országgyűlés kezdetén a rendszeres munkálatok soráról tanácskozánk, és nemcsak az ország rendeinek többsége, hanem fejedelmünk is mindég csak a népet és ismét a népet emlegetve, sürgette az úrbérnek első helyen felvételét,3 akkor azt hittem én is, hogy ezen nemzeti közvárakozásnak valódi sikerrel megfelelni s az adózó népnek állandó boldogságára intézett törekedéseink célját elérni nehéz talán nem lesz: most azonban, múltat és [jelent] fontolóra véve, nem titkolhatom aggodalmamat a kétes jövendő fölött. Kettős volt e munkában a jobbágyok eránt törvényhozói kötelességünk: engedmények által tüstént segíteni szükségeiken, és a jövendőre is figyelmezve, önérzésöket is az emberiség méltóságára emelni, és kifejteni a kebleikben szunnyadó hatalmas erőt: az iparkodásnak leginkább szabadság és tulajdon által nevekedhető varázserejét. E kettős kötelességen alapult az országos rendeknek úrbéri munkája, s e kettős kötelességnek teljesítését vártuk a törvényhozásnak másik részétől is. De fájdalom, a királyi válasz közvárakozásinknak éppen meg nem felel. Mert tőlünk egyrészről új és ismét új engedményeket kíván, másrészről a népet emelő [és boldogító] azon csekély szabadságot is, melyet megadni készek valánk, megtagadja, vagy legalább el nem fogadja, és így minden engedmények, melyeket a tekintetes rendek nemzeti kifejlődésünk édes reményében nemesebb célokbul adtanak, általa nyomorult alamizsnává vagynak lealacsonyítva. Ugyanazon kormány, mely az adózó népnek sorsát oly gyakran emlegette, rajta mindazáltal önhasznának feláldoztával csak ritkán segített; ugyanazon kormány, mely jelen válaszában tőlünk ismét áldozatokat sürget, de hazánknak vérző sebeit többszöri keserű panaszaink után sem orvosolja; most is, úgy látszik, csak azt akarja, hogy engedményink által jobbágyaink a királyi kincstárt gyarapító közterheket könnyebben viseljék, de hogy ezen nép az ipar[kodás]nak és mívelődésnek magasb fokára emelkedve, feltalálja önkeblében tulajdon erejének [és szorgalmának] gazdagon kamatozó tőkéjét, erre teljességgel nem hajlandó. Pedig, ha mindenkor csak alamizsnát adunk, s a népnek szorgalmát célarányos törvények által nem ébresztgetjük, kötelességünket 89csak félig, sőt talán félig sem teljesítettük. Mert tekintsünk bár vissza századokon keresztül [alkotott] törvényeink sorára, tapasztalni fogjuk, hogy a törvényhozásnak ismételt engedményei sem voltak képesek népünket az ínségtől megóvni, előre látható tehát, hogy az engedmények véghatárát még el nem értük; előre látható, hogy a szegény elmellőzött népnek sorsa jövendőben is áldozatokat fog kívánni, ha csak törvény által módot nem nyújtunk, hogy a kérdés alatti szakasz értelmében, a földesurak kára nélkül, sőt azoknak önkényes megegyezésével alku szerint magának valamivel több szabadságot s biztosabb tulajdont szerezhessen. De [nemcsak a jobbágyok sorsát rosszabbítaná, nemcsak azok szabadságát korlátolná ezen örökös megváltások eltiltása, hanem] ezenfelül még a földesurak tulajdonosi jussát is tetemesen sértené ezen örökös megváltások tilalma, mert az úrbéri IV. cikkelyben azt állítani, hogy a földnek tulajdona egyenesen a földesurat illeti, s hogy minden
deak-001-002-014-0011 A szögletes zárójelben olvasható szövegrészek az Országgyűlési Tudósítások Barta István által használt változatában nem szerepelnek, ezeket Kónyi Manó közölte egy másik példány alapján.
deak-001-002-014-0022 Az uralkodó 1834. augusztus 28-án kelt válasza – az országgyűlés 1833. november 19-i feliratára – elutasította az örökváltságot.
deak-001-002-014-0033 Az országgyűlés kezdetén az alsótáblán helyet foglaló követek többsége a kereskedelmi munkálatot, míg a királyi előterjesztés az úrbéri munkálatot kívánta első helyen tárgyaltatni, végül az utóbbi érvényesült.
jobbágyi adózás a földesúrnak kétségtelen sajátja, és megtagadni tőle azon jusst, hogy ezen sajátját alku szerint jobbágyainak [szabadon és örökös szerződés mellett] általadhassa, [valóban] annyit tesz, mint a tulajdonnak [minden józan értelmét keserűn kigúnyolni, s a tulajdonos] szabadságát szükség nélkül, sőt a közjónak kárával semmivé tenni. Nem azért gyűltünk pedig össze, hogy a hasznos szabadságot korlátozzuk, hanem hogy szabadságot terjesztve, védve s erősítve, polgártársainkat boldogítsuk. Nem is új és szokatlan intézkedést akarunk mi ezen V. cikkely által behozni, hanem biztosító törvényben csak azt kívánjuk nyilván kijelenteni, ami hazánkban eddig is, mind földesurat, mind jobbágyot boldogítva divatozott. Nézzük el bár országunk minden vidékein az örökösen megváltott községeket, tapasztalni fogjuk, hogy azok a jobbágyi tartozásokért örökös megváltás fejében földesuraiknak sokkal nagyobb sommákat tettek le, mint amennyit bármely vevő azokért fizethetett volna, és mégis rövid időn terheikből kitisztulván, most már szorgalomra, vagyonra, míveltségre szomszédjaikat sokkal felülmúlják, s kettőztetett iparkodás által tehetősek, szabadok és boldogok. Nyert tehát a földesúr, [mert vagyonát oly áron adta el, amilyent azért egyébkint nem kaphatott volna,] nyertek a jobbágyok, de nyert a közjó is, mert ugyanazon föld a megváltás óta számosabb, vagyonosabb, míveltebb s elégedettebb polgárokat táplál. Nem említem sok más példák között, hogy Nyíregyházának örök megváltás által felszabadult lakosi a Nyírnek homokos földén mily derék s naponként nevekedő várost emeltenek;4 azt azonban el nem hallgathatom, hogy megyénkben is a Murának és Drávának partjain néhány községek5 örökös megváltás által felszabadulva, gondosan mívelt, kies termőkertté varázsolták határaikat; nálok a jobb földnek holdja most is 2-300 pengőforinton 90árultatik, holott a közel vidékeken még a közterhet nem viselő nemesi birtoknak ára sem halad meg holdanként 40-50 pengőforintokat; nálok a népesedés, faluk nagysága csinossága, s a lakosok vagyonossága folyvást nevekedik, nálok csak gondos iparkodást s az ebből származott jólét kedvesen meglepő képét láthatni; szóval, ki ezen községeket közelebbről ismeri, hacsak a nemzet kifejlődése eránt minden érzés kebléből ki nem aludt, lehetetlen nem óhajtania, hogy bár hazánkban minél több ily boldog helységek támadjanak. Pedig kérdezzük bár a szomszéd vidéknek szegényebb lakósitól, hogy azon megváltott községek mi által lettek virágzókká, sóhajtva fogják válaszolni: azért, mert szabadok, s a szabadság által boldogok. Van igenis a népnek szívében is egy édes ösztön, mely bár századokig szunnyadott, de örökre kialudni nem fog, s ezen édes ösztön: a törvényes szabadság vágya s érzete. Nem lehet ezt gátló törvényekkel elfojtani, mert féktelen rohanása, gátokat rontva, kártékony lehet. De hatalmunkban áll azt hasznos törvények által a legnemesebb célra, hazánk nagyságának emelésére s a nemzeti szorgalom és erő kifejtésére vezérleni. Ily hasznos [és célirányos] törvény a kérdés alatt lévő szakasz. Azt tehát félrevetni részemről a nemzet elleni véteknek tartanám. De mik is lehetnének okaink, hogy ezen intézkedést, melyet a földesurak önhaszna tanácsol, a népnek boldogsága sürgetve kíván, törvényeink pedig nem tiltanak, s melyből eddig is csak áldás és boldogság eredett, most egyszerre félrevessük? [Abból, amit az elöl ülő6 felhozott, hogy tudniillik nálunk a nemtelenek örök jussal nemesi tulajdont nem szerezhetnek, a jobbágyi adózások örök megváltásának eltiltását következtetni helytelen következtetés volna; mert ha nem említem is azt, hogy az inkapacitás7 már magában
deak-001-002-014-0044 Nyíregyháza mezőváros a Dessewffyekkel 1803-ban, a Károlyiakkal pedig 1824-ben kötött örökváltság-szerződést, és 320 000, illetve 720 000 Ft ellenében váltotta meg szabadságát.
deak-001-002-014-0055 Festetics György gróf (1755–1819), a keszthelyi Georgikon alapítója, 1793–1796 között kilenc, csáktornyai uradalmába tartozó muraközi községgel kötött örökváltság-szerződést. Vö. Barta István: Korai örökváltság-szerződések. Agrártörténeti Szemle, 1961. 3. évf. 1. sz. 94–106. p.
deak-001-002-014-0066 Az alsótábla országos ülésén elnöklő személynök. Somssich Pongrác (1788–1849) 1833 júniusától töltötte be e hivatalt.
deak-001-002-014-0077 Birtokképtelenség, a birtoklás képességének (jogának) hiánya.
igazságtalan, és semmi világos törvényen nem alapul, csak azt jegyzem meg, hogy az általunk javaslott törvény még az inkapacitásnak most fennálló gyakorlati magyarázatával sem ellenkezik, mert ezen magyarázat a nem bírhatást csak a valóságos nemesi tulajdonra terjeszti ki, olyan szerződéseket pedig, melyek mellett a jobbágyok magokat tartozásaiktól örökre megváltják ugyan, de a földesúri hatalom és törvényhatóság nyilván fenntartatik, csak úrbéri örökös szerződéseknek kell tekinteni, és az ilyen birtokot valóságos nemesi birtoknak mondani senki sem fogja. Vagy] talán az ősiség törvényeinek erőltetett magyarázatából kívánunk a nemzet boldogságának új akadályokat összerakni? Szegény nemzet! A sors átka, úgy látszik, csakugyan azt akarta, hogy a magyar soha virágzó, soha igazán boldog ne legyen; mert íme századokig küzdött e nemzet külső s belső ellenségeinek minden szabadságot eltipró büszke hatalmával, vért és életet pazarolva küzdött századokig a szabadságért, és miután elmúltak harcai, most, midőn a béke csendes ölében 91egyes polgárok boldogságából kellene kifejlődni a nemzet nagyságának, íme most a nemzet osztályai között minden kölcsönös bizodalmat elzáró fal gyanánt mi magunk állítunk fel egy irtóztató rémképet, reáfűzzük a leroskadt feudalizmusnak hajdan csillogó rongyait, elszigeteljük általa hazánkat Európa
mívelődésétől, félrevetjük miatta még azt is, amit öntapasztalásunk boldogítónak bizonyít, és mi, kik büszkén szabadoknak hirdetjük magunkat, nyomorult rabjai vagyunk azon rémképnek, mely a nemzeti nagyság kifejlődését első bimbójában elfojtja, s ez a rémkép: a rosszul értett, rosszul magyarázott aviticitás8 . Igazságtalanok volnánk elődeink eránt, ha még azt is állítanánk, hogy ők az ősiség törvényei által a népet magoktul és szabadságtól végképpen el akarták szigetelni; hibáznánk, ha talán azt hinnénk, hogy a jobbágyoknak magokat földesuraik megegyezésével örökre megváltani hajdan szabad nem volt. Szerették őseink is szabadokká tenni azokat, kik a legyőzött nép közül magokat tehetséggel és mívelődéssel kiemelték; sok földesúr hajdan is felmentette jobbágyait,9 sok község örökre megváltotta magát a jobbágyi adózások alól, s így származtak a szabad községek, melyek közül némelyek utóbb királyi kiváltságokat nyertek, és szabad királyi városainknak nem csekély része ilyen szabad községekből emeltetett mostani állására. Több törvényeink említik a szabad és kiváltságos községeket; de egy sincs, mely a földesurat korlátolná, hogy jobbágyait tartozásaiktól örökre felmentse; van ugyan törvényünk, mely korlátot vet a királyi városok szaporodásának, nehogy a negyedik status10 a többit számra meghaladja, [s ez az 1687:17. tc.]11 ; de úgy hiszem, szólani fogunk egykor még arról is, ha ezen törvény helyes és igazságos-e? Az örökös megváltások által felszabadult községek szaporítását azonban sem ez, sem más törvény nem tilalmazza; mert hiszen ezeket a negyedik statushoz számlálni senki sem fogja. [Sem a régi, sem az újabb időkben nem ritkák tehát az ilyen örökös megváltások, s kívánságunk sem az ősiség törvényével, sem őseink szokásaival nem ellenkezik.] Azt sem lehet ellenünk sikeresen felhozni, hogy ezen intézkedés által a pazarlásra s az örökösök kijátszására út nyittatnék, mert azonfelül, hogy az efféle kijátszásokra tilalom mellett is módot találni nem nehéz, meg kell azt is jegyeznem, miképpen a királyi válasz sem ellenzi, hogy a jobbágyi tartozások eránt esztendőnként fizetendő bármely csekély summában12 megalkudni szabad, s így aki örököseit károsítani óhajtja, tíz-, húszezer forintot érő jobbágyi adózásokért esztendőnként fizetendő 10-20 forintokban is megalkudhat, s a törvénynek korlátoló rendelését kijátssza. Sőt ha javallatunk elfogadtatik, sok jólelkű birtokos, kit talán vétke nélkül számos adósságok 92terhelnek, jobbágyai felszabadításával megmenekszik terheitől, s kuriális birtokát13 meg is tarthatja, melyet különben a vevőnek kénye szerint olcsón lesz kénytelen eladni. Kérdem pedig, e két eset közül melyik fogja mind a tékozlást, mind az örökösök károsítását inkább előmozdítani? [Az olyan rendelkezés, mely a jólelkű birtokost ok nélkül gátolja tulajdona használatában, a rosszlelkűnek pedig nyilván utat és alkalmat nyújt a törvény korlátoló határozatának kikerülésére, csakugyan már magában helytelen és igazságtalan.] Végre azon ellenvetésre, hogy e törvény nem az úrbéri munkába való, röviden azt jegyzem meg, hogy itt oly örökös megváltásokról van szó, melyekben a földesúri [hatalom és] törvényhatóság nyilván fenntartatott, az úr s jobbágy közti viszonyok tehát meg nem szűnnek, pedig minden, mi ezen viszonyokat illeti, egyenesen az úrbéri munkába tartozik, s ha itt határoztuk meg a jobbágyok tartozásait, és azt is, hogy ezen tartozásokat mi módon lehet másnemű adózásokra általváltoztatni, csakugyan itt kell arról is szólanunk, hogy azokat miképp lehet végképp megszüntetni. Mivel tehát az efféle [örökös] megváltások eddigi törvényeink mellett is fennállhatók, mert eddig is hasznos és boldogító következésekkel divatoztanak, mi okbul akarjuk az idetartozó tárgyat bizonytalan időkre, bizonytalan kimenetelre halasztani, és miért nem nyugtatjuk meg azoknak méltó aggodalmát, kik azt hiszik, hogy ily halasztgatás alatt alattomos megtagadás rejtezik? Vétkes elmulasztás nem alkotni törvényt, mely a szabad és boldog polgárok számát szaporítsa. De oly törvényt alkotni, mely azok eddigi számát is kevesítse, mely azokat is, kik a sorsnak kedvezése által törvényeinknek engedelme vagy legalább elnézése mellett magokat jobb sorsra emelték, a jobbágyi adózásoknak lerázott járma alá ismét visszataszítaná, nemcsak elmulasztás, hanem oly cselekedet, melyet a hazának áldása éppen nem követhet. Pedig, [ha javaslatunk félrevettetik,] ha múltat s jövendőt biztosító világos törvény által ki nem jelentjük az örökös megváltások szabadságát: nemcsak jövendőre gátot vetettünk a haza virágzásának, hanem az eddig boldog és virágzó szabad községek sorsát is kockáztatjuk. Ha javallatunk törvénnyé válhat, félszázad múlva más fényben, más erőben áll fenn a magyar; ha ellenben a királyi válasznak óhajtásunkat megtagadó tartalmához járulunk, az eddig megváltott községek sok ezer lakosinak mostani csekély szabadsága is feldúlatik, s ezeknek átka s keserű könnyei kísérik a jelen törvényhozásnak emlékezetét. A szegény adózó népnek reánk függesztett epedő tekintete tőlünk enyhülést és szabadságot kért vala, mi azonban csak alamizsnát vetettünk neki; de a szabadságot azoktul is elvonni készülünk, kik eddig azzal bírtanak; pedig csak ott igazán boldog és virágzó a haza, hol a földet szabad 93kezek mívelik; ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont és függetlenséget. A kerületi szerkeztetés14 , legalább egy részben, utat nyit ezen szabadságra: azt tehát pártolom.
deak-001-002-014-0088 Ősiség.
deak-001-002-014-0099 Így szerzett nemességet 1665 decemberében Deák Ferenc őse, Deák Péter, Nádasdy Ferenc országbíró zsitkóci szolgája is.
deak-001-002-014-01010 Negyedik rend, azaz a szabad királyi városok polgársága.
deak-001-002-014-01111 Az 1687:17. tc. a városok országgyűlési meghívásának jogát az országgyűlésre ruházta.
deak-001-002-014-01212 Csekély pénzösszegben.
deak-001-002-014-01313 Adóterhektől mentes, szabad nemesi birtokát.
deak-001-002-014-01414 Az alsótábla kerületi ülésén elfogadott és onnan az országos ülés elé terjesztett javaslat.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 3. köt. 685–689. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 116–122. p.
deak-001-002-014-0011 A szögletes zárójelben olvasható szövegrészek az Országgyűlési Tudósítások Barta István által használt változatában nem szerepelnek, ezeket Kónyi Manó közölte egy másik példány alapján.
deak-001-002-014-0022 Az uralkodó 1834. augusztus 28-án kelt válasza – az országgyűlés 1833. november 19-i feliratára – elutasította az örökváltságot.
deak-001-002-014-0033 Az országgyűlés kezdetén az alsótáblán helyet foglaló követek többsége a kereskedelmi munkálatot, míg a királyi előterjesztés az úrbéri munkálatot kívánta első helyen tárgyaltatni, végül az utóbbi érvényesült.
deak-001-002-014-0044 Nyíregyháza mezőváros a Dessewffyekkel 1803-ban, a Károlyiakkal pedig 1824-ben kötött örökváltság-szerződést, és 320 000, illetve 720 000 Ft ellenében váltotta meg szabadságát.
deak-001-002-014-0055 Festetics György gróf (1755–1819), a keszthelyi Georgikon alapítója, 1793–1796 között kilenc, csáktornyai uradalmába tartozó muraközi községgel kötött örökváltság-szerződést. Vö. Barta István: Korai örökváltság-szerződések. Agrártörténeti Szemle, 1961. 3. évf. 1. sz. 94–106. p.
deak-001-002-014-0066 Az alsótábla országos ülésén elnöklő személynök. Somssich Pongrác (1788–1849) 1833 júniusától töltötte be e hivatalt.
deak-001-002-014-0077 Birtokképtelenség, a birtoklás képességének (jogának) hiánya.
deak-001-002-014-0088 Ősiség.
deak-001-002-014-0099 Így szerzett nemességet 1665 decemberében Deák Ferenc őse, Deák Péter, Nádasdy Ferenc országbíró zsitkóci szolgája is.
deak-001-002-014-01010 Negyedik rend, azaz a szabad királyi városok polgársága.
deak-001-002-014-01111 Az 1687:17. tc. a városok országgyűlési meghívásának jogát az országgyűlésre ruházta.
deak-001-002-014-01212 Csekély pénzösszegben.
deak-001-002-014-01313 Adóterhektől mentes, szabad nemesi birtokát.
deak-001-002-014-01414 Az alsótábla kerületi ülésén elfogadott és onnan az országos ülés elé terjesztett javaslat.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages