POZSEGAVÁRMEGYE.
POZSEGAVÁRMEGYE.
Sokat szenvedett a töröktől. Már 1422-ben találunk a Száva folyó és Bród vidékén egy terjedelmes árkot, melyet a lakosság a töröktől való félelmében menedékül ásott; később pedig, főleg az 1494–5. évi adólajstromok (melyek szerint ez években 3847 1/2, illetve 2827 forintot szedtek itt be adóban) óriási pusztításokról emlékeznek,* miért is a középkori Pozsegamegye leírása egyike a legnehezebb helyrajzi feladatoknak.*
Engel i. m. 36. és 142. l.
E megye helységeinek szabatos megállapítását és megfejtését ezenkívül a magyar és (főleg a) szláv helynevek szokatlanul változatos írásmódja is megnehezíti. Példakép csupán Tomicza város tartozékaira utalunk, a hol a következő változatok is előfordulnak, ú. m. Pobrazgya (Pobrazgye); Szlavinfalva (Valinovcz); Radvancz (Radovancz); Berczkovcz (Breczkovcz, Breczkolovcz); Koczano(v)cz (Koczanovacz, Kaczanovcz, Koczanolcz, Kaczavcz); Porieza (Porecz, Porecze, Barczda); Varpacza (Rupacza, Ripacza, Rpacza); Bokolya Bukovlya, Bukova, Bukovlye); Vrano(v)cz (Vranolcz, Branocz, Branovcz); Kopri(v)na (Kopriva, Kopirtona, Kaporna); Barbásfalva (Verbafalva); Hrusicza (Hrusticza, Hruscsicza, Hrusnicza, Rosnicza, Rusnicza, Rusticza, Ruscsicza) sat. – Ezért általában e délvidéki szláv vagy szlávos helyneveknek, (melyekben az itteni szlovén és horvát néptől alkotott szavakkal a magyaros kanczelláriai nyelvszokás küzködik) mai írásmód szerint való megalkotásával igen óvatosan kell bánnunk. Jó részt innen származik a könyvemben kényszerűségből használt «-ovcz, -evcz» alak is, melyet (bár az oklevelek hajdan a legtöbb következetességgel használtak) kimondásnál ma már sem a szláv sem a magyar ajak nem fogadhat el betű szerint. Ez írásmódot a kényszerűségen kívül az a körülmény is ajánlja, hogy benne úgy a szláv a ma neki alkalmasabb: «-ovacz, -ovecz, -ovczi, -evczi» sat., mint a magyar az: «-ócz, -óczi» sat. alakot könnyen megtalálhatja.
Jóval kisebb volt mint manapság, mert nyugot felé csupán a Gradiska és Czernik vidékétől é.-ék. felé haladó hegyvidékig terjedt; ettől nyugutra fekvő mai másik fele hajdan Körösmegye testét képezé már.*
L. bővebben: «Körösmegye a XV. században» czímű akadémiai értekezésemben. (1893.)
Ugyanez a hegység szabott határt a zágrábi és pécsi püspökség területe között is, úgyhogy a pécsi püspökséghez tartozott pozsegai főesperesség és Pozsegamegye határa e tájon nagyjából összeesett. Idáig terjedt tehát a tulajdonképeni anya-ország területe is, a hegységen túl már Tótország (Szlavonia) következett.
A középkori Pozsegamegye eme kisebb területe azonban legalább egységes földrajzi egészet alkotott, melyet délen a Száva, a többi oldalakon magas hegységek határoltak, belül pedig az Orlyava és mellékfolyói, köztök a legfőbb, a kelet felől bele ömlő Lobsa (ma Longya vagy Londja) öntöztek. Ezenkívül délen, a Száva vízkörnyékén még a Csernecz (ma Czrnacz), és a Merszunya vagy Murszunya (ma Mrszunya) folyókat emlegetik sürübben.
Kelet felé, Bród táján két hatalmas, már Valkómegyéhez számítható uradalom vetett határt Pozsegamegyének. Ezek egyike a boszniai püspökségé, a Bród melletti Hruscsicza és Behrene (ma. Ruscsicza és Behrina) vidékétől északkelet felé Garcsinon át egész Diakóvárig huzódott, másika pedig a nevnai, nagyjából Bródtól ék. felé Verhovina vidékén kezdődött s Diakóvár és a pozsegai hegyek közti tájakon terült el. Utóbbit, t. i. a nevnait, legalább részben, Nevna városával együtt (mely a mai Levanszka-Varossal ugyanegy) olykor szintén Pozsegamegyéhez számítottaik. E városhoz (később pedig a pozsegamegyei Orlyava várához) kapcsolódott sokáig a már állandóan pozsegamegyei területet képezett tomiczai mellék-uradalom, élén Tomicza városával, melyben 1464-ben erősség is állt. Időnként mintegy 7–14 falu tartozott hozzá, melyekkel együtt a nevnai Treutel, lévai Cseh, Kórógyi, szekcsői Herczeg, monoszlai Csupor, Rozgonyi, Matucsinai és grabarjai Beriszló családok kezén át vándorolt a XVI. századba.
A grabarjai Beriszlók (Dezsők, Boricsok és Törökök), Borics bán ivadékai, évszázadok óta nagybirtokosok már e tájakon. Birtokuk központja Bród, a Száva partján, hol (úgy látszik) erősségük is volt; végpontjai pedig nyugot felé a Száva mentén Dubocsacz és Kobas; odább északi irányban, az Orlyava folyó mentén Darnócz (ma Drenovacz) és Komoricza; innen k.-dk., tehát mintegy ívben Szvinna (ma Szvilna), Paka, Szalatnok (ma Szlatinik), Dobovik (Dobovik), Jalsavik (ma Jezsevik) és Grabarja. (ma Grabarje), mely utóbbiról előnevüket is kapták.
Az így bezárt nagy területen azonban nem minden talpalattnyi föld az övék, bár (a Beriszlók) zálogban részint itt részint a szomszédságban más birtokokat (Tomicza, Óvár, Borostyán, Csesznek, Hrussova) is szereztek e tájon a XV. század folyamán, főleg a régi nevnai Treutel- és lévai Cseh-féle uradalmakból. Itt állt Pet(e)nye vára is, Bródtól ény. felé, egykori tartozékai, Gromacsnik, Glogovicza és Brcsino (hajdan Gromacsnik, Golgova és Bercsiny) között, bent a hegységben. Földesurai, a Velikeiek vagy velikei Bekefiek (olykor: Csegliniek), odább észak felé még terjedelmesebb birtokok urai. A század végén azonban, a Bekefiekkel kötött öröküdési szerződés szerint, ez uradalom is a Beriszlókra szállt át.
Nyugot felé az Orlyava menti Darnóczvár uradalma – a XIV. század eleje óta a Garaiak birtoka – számítható még e vidékhez, mert hihető, hogy e vár alatt nem a Pozsegától nyugatra eső mai Daranovácz melletti várromot kell értenünk.
Ugyancsak a Garaiaknak e tájon két más nagyobb jószáguk is volt, melyek mindenikének egy-egy vár alkotta központját. Egyik az orbovai (ma Vrbova, Pozsegától dny.), másik az újvári vagy Derskonczvári, mely a régi térképek szerint a Száva mentén keresendő. Ez a hatalmas család különben é.-ék. felé is számos apró birtokot szerzett össze mindenféle czímeken; úgyhogy együttvéve mintegy 40 falut vagy pusztát találunk birtokában, holott pontosan egyik váruk tartozékát sem bírjuk fölsorolni.
Orbovától nyugot felé egy kisebb jószág terült el hajdan, melynek ma már csak egy dülő őrzi nevét Godinyak táján. Ez Zapolya, fészke a rövid egy század mulya királyi méltóságra emelkedett Szapolyai családnak, mely e tájon, Tiszovcz-on kastélyt is épített az V. László zavaros időszakában.
Még odább nyugotra Csernek, Lipinye, Giletincz vagy Tarnovcza (ma Czernik, Lyupina, Giletinczi) – a Cserneki, csetneki Dezsőfi vagy Desziszló család birtoka. Rokon lehetett ezzel a Podversai cs. is, mely a XIV. század végén a Csernekiekkel együtt bírta a rudinai apátság patronatus-jogát. Később azonban a podversai uradalom különvált, s a benne épült várral, időnként mintegy 7–12–16 faluval és az említett patronatus-joggal együtt a Tamásiak (Vajdafiak), utánok pedig a Héderváriak kezére került. Ez a Podversa vagy Podversia a mai Podvrsko-nak felel meg. Környékén kell keresnünk a hajdan sokat emlegetett Rudinát is, benczés apátságával.
Ekként Bród vidékétől nyugotnak, majd észak-nyugotnak haladva, az Orlyava felső folyás-vidékére értünk. Itt kereshetjük a régi Orlyava várát és városát, mintegy 13–14 faluból álló uradalmával, mely azonban legalább részben, távolabb is fekhetett magától e vártól és várostól. A század elején a névnai Treuteleké volt; majd a 20-as évek óta a lévai Cseh, Kórógyi, Rozgonyi, Pak(o)si és más (kisebb) családok kezére került. Sorsában osztozott két kisebb erősség és birtoktest, Óvár és Terbus, valahol odább kelet felé.
Ugyancsak az Orlyava felső folyása mentén, hihetőleg a mai Kamenszko vidékén feküdt a kővári uradalom, tudtomra öt faluból (1421.) álló tartományával, szintén a névnai Treutel majd a lévai Cseh és Alsáni cs., Mátyás király korában pedig a litvai Horvát-ok s utánok talán a Szapolyaiak birtoka.
Ennek szomszédságában kelet felé, a megye északi határa mentén, a mai Sztriezseviczától több megszakítással egészen Csaglin és Szapna (hajdan inkább Cseglin és Szapno) vidékeig, a Velikei vagy velikei Bekefi (olykor: Cseglini) család óriási uradalmai terültek el. Ezek központjai Velike (Velika) vár és város, továbbá Bokolya és Cseglin m.-városok, a melyekhez, valamint az e család birtokában Bród vidékén már említett Petenye várához (tehát két várhoz és három városhoz) 1435-ben mintegy 67 kisebb-nagyobb falu vagy puszta tartozott.
Cseglin városával, a megye ék. sarkában Gradistya vagy Gradistye vár és város volt szomszédos, szintén nagyobb terjedelmű, időnként, mintegy 21–25 faluból álló uradalmával, a Balog nemből eredő (rima-)szécsi és felső-lendvai Szécsi és Herczeg család birtokában.
Végül a megye szivében Pozsegavár (vár és város) körül alakult nagyobb birtoktest, mintegy 7–9 faluból, melyeket a század elején a király és (Borbála) királyné, majd a 20-as évek óta szintén a Tamásiak, utánok pedig a Héderváriak kezén találunk.
A közép-birtokosok legelőkelőbbje, az Orbovai rokonság, főleg az ebből kivált Jakus és Kupsa család, mely a mai Vrbova, ettől dk. Cziglenik, s odább északkeletre Grabarja táján mintegy 11–12 faluban birtokos. Melléjök sorakoznak – ha kisebb birtokokkal is – a Sztrazsemlyeiek, Velike vár és az Orlyava alsó folyása mentén; a Benczefiek (Benesity-ek) Szkrabutnok táján (Pozsegától dny.); a szulkovczi Szulk-ok, és Pleterniczeiek vagy Pleterniczeszentmiklósiak, Pleternicze vidékén; a Zdencziek (Pleterniczától dk.); végül a Bercsényiek (Bercsinyiek) és bercsini Bélaiak, a mai Bresino faluból, mely minden nyom szerint a nagyhirüvé vált Bercsényi család fészke volt.
A főbb rangú vagy nagy-birtokos magyar- és tótországi nemesek közül az Ujlakiakat, Kisvárdaiakat, Kishorvátokat, Kasztellánfiakat, serkei Lorántfiakat, Szencseieket és laki Thuzokat; valamint a bosnyák királyi vérből eredő Radivojt találjuk ideiglen vagy kisebb részek birtokában.
Végül némely egyházi testület, u. m. az említett rudinai apátság a XIV, század végén (Podversa vára körül) 6–8 helységben, – a körösmegyei bélai apátság (a Daruvártól dk. eső mai Biela értendő) hihetőleg az Orlyava szomszédos felső völgyében, – a gotói apátság a mai Kutyevo táján, – s a pozsegai vagy pozsega-szentpéteri káptalan a mai Kaptol vidékén – kisebb nagyobb részek birtokosai.
){kind=link}