Bodrogkeresztúr.
Bodrogkeresztúr.
Bodrogkeresztúr, bodrogmenti magyar nagyközség 249 házzal és 1896 lakossal, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Van postája, távírója és vasúti állomása. Nevét némelyek a szent-jános-rendű keresztes lovagoktól származtatják, kiket hajdan kereszt-uraknak neveztek. Foltin szerint a zaszti apátság birtoka volt s templomát is az apátság építtette. Csoma József szerint azonban itt szerzetesház nem volt, hanem egyháza a szent kereszt tiszteletére volt szentelve s ettől vette nevét a község is. 1239-ben a község mellett fennállott várról is találunk említést és ebből az időből két várispánját ismerjük; ezek Utalfusz és Prud. 1376-ban Válent mester és Keresztúri László fia Benedek, vizsgálatot kértek Szerdahelyi Miklós fia Miklós, itteni birtokos ellen. 1378-ban Debrői Istvánt iktatják Keresztúr részeinek birtokába és ekkor már községként szerepel. 1408-ban a Keresztúri család az ura, de a Garai családnak is van benne része, egy másik adat szerint azonban e két család egynek látszik. 1419-ben Imreghi Andrást és Cseke Györgyöt is 27itt találjuk, 1440 körül a Pazdicsi és a Rozgonyi családokat is. 1444-ben Fogas Istvánt iktatják egyes részeibe, két évvel később a Csebyek zálogbirtoka. 1458-ban a Kassuhi család, úgyszintén Palóczi László is földesura. 1459-ben a tokaji vár tartozéka volt. 1460-ban Upori János és Bacskó István az urai, három évvel később a vár és a község uraiként a Sztritheiek szerepelnek. 1510-ben Eödönffi Pétert, Gerendi Lászlót és Dobó Zsófiát iktatják némely részeibe. 1551-ben a Buttkay és Boday, 1561-ben a Soós családbeliek, 1570-ben Boda Ozsvát és Móré Gáspár, 1592-ben Bogáthy Benedek, két évvel később Nagy Ferencz és Vásárhelyi Tamás szerepelnek birtokosokként, ellenben az 1598-iki összeírás szerint királyi birtok. 1602-ben a sárospataki uradalomhoz tartozik és Dobó Ferencz az ura. Egy évvel később Rudolf császár Rákóczy Zsigmondnak adja zálogba. 1606-ban is a tokaji vár tartozéka és Bocskay István az ura. 1609-ben a Daróczyak is bírnak itt részeket, hasonlókép 1610-ben Komjáthy János is. 1628-ban Ibrányi Miklósnak és Debreczeny Istvánnak, három évvel később Ványay Mihálynak és Pathay Jánosnak, 1638-ban pedig Keczer Jánosnak is van itt részbirtoka. Ennek részét 1648-ban III. Ferdinánd Rákóczy Györgynek adományozza. Ez a rész később, a Rákóczyak után, a királyi kamaráé, 1820-ban pedig gróf Erdődy Györgyné szül. Aspremont Máriáé lesz. Rákóczy Júlia leánya Wolkenstein Páris grófné lett és ezen a réven került a birtok a Wolkenstein grófok tulajdonába. E szerint gróf Wolkenstein Oswald, a mai birtokos, a Rákóczyaknak mind fi-, mind leányágon leszármazottja. A birtok egyéb, kisebb részein, többen osztozkodtak. Így 1649-ben Mednyánszky Györgyöt és Vásárhelyi Klárát iktatják egyes részeibe, 1651-ben Pázmándy Katát, 1688-ban Sennyey Istvánt, 1695-ben Persy Annát és Dőry Andrást, 1724-ben Merse Kristófot, 1748-ban Tőrös Lászlót, 1765-ben Patay Józsefet és Pált. Azután még a Teleky, Józsa, Keczer, Bagossy, Bessenyey, Kádas és Fáy családok is birtokosai közé tartoznak. A XVI. században sokat szenvedett a török martalóczoktól, úgy hogy az 1567-iki összeírásban a törököktől elpusztított helyként szerepelt. 1849. január 22-én a Klapka György vezérlete alatt álló magyar seregek Schlick Ferencz császári vezér seregei fölött itt győzelmet arattak. Egyik pinczéjének bal szögletében máig is ott van a belőtt ágyugolyó. 1566-ban a város nagy tűzvész áldozata lett, a mikor a városháza és a templom is leégtek. 1863-ban ismét nagy tűzvész pusztított a községben és házainak nagy részét tönkretette. 1598-ban és 1617-ben könyvnyomda volt a városban, a mi előrehaladott kulturáját bizonyítja. Ugyanezt bizonyítják czéhei is, melyek itt keletkeztek. A község 1598 aug. 19-én II. Rudolftól a tokajiakhoz hasonló városi szabadalmakat nyert, melyeket II. Mátyás 1610-ben megerősített. Pallosjoga is volt, melylyel azonban nem élt. Városházán őrzik a szabadalmaira vonatkozó okleveleket és egy 1607-ből való községi jegyzőkönyvet. A községben három templom van. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. Plébániája már 1333-ban említtetik, de a templom hajója 1481-ben nyerhette a mai alakját, minthogy ez az évszám olvasható a déli bejárat fölött, míg egy régi anyakönyvi feljegyzés szerint az építést csak 1520-ban fejezték be. A reformáczió alatt a katholikusoktól elvették, de ezek 1714-ben ismét visszakapták. 1785-ben és 1863-ban leégett. A gör.-kath. és ref. templomok a XVIII. század közepe táján épültek. A község határában az 1849-iki győzelem emlékére csinos obeliszket emeltek.
Bodrogkeresztúr.
Gróf Wolkenstein Oswald kastélya.
