Szabadalmak.
Szabadalmak.
Nagy Lajos király 1346-ban Pinkafőnek többféle szabadalmat biztosított és ismét 1373. aug. 1-én János plébános és Henrik biró által felterjesztett kérelem alapján, a betörő osztrákok betöréseiből származott nyomor enyhítésére 7 évi adómentességet biztositott. Ezen kedvezményekhez járult még, hogy Kanizsay Miklós 1317-ben Pinkafőt a gyűlölt Borostyánkőtől függetlenítette, miáltal Pinkafő önálló biróságot nyert.
Erzsébet királyné alatt 1440-ben Pinkafő egyéb véghelyekkel III. Frigyesnek lőn zálogosittatott el, melyeket Pinkafővel együtt V. Lászlónak kellett ismét véres háboruk árán visszaszerezni. A Kanizsay-család 1452. körül kihalván, birtokai, s igy Pinkafő is, a királyi fiskusra szállt. Mátyás király, mint ilyeneket III. Frigyesnek elzálogosította a korona kiváltásáért s így egyebek között Pinkafő is Ausztria kötelékébe került ismét.
Pinkafő annaleseiben nevezetes az a csata, mely a város közvetlen közelében 1459. április 11-én I. Mátyás és III. Frigyes seregei közt vivatott.
1529-ben Pinkafőnek igen sokat kellett szenvednie Ibrahim portyázó seregeitől, kivált midőn délnek kanyarodva, Friedbergből Pinkafőn át Budára vonult; de még inkább 1532-ben, midőn a Kőszegtől szégyennel visszavonuló Szulejmán seregei földig lerombolták. Pinkafő akkor osztrák kamarális birtok lévén, V. Károly és I. Ferdinánd császár egy 16 mázsás és maig is használatban levő harang adományozásával iparkodtak enyhíteni a nép nyomorán.
A romjaiból fölépült városka régi szabadalmait I. Ferdinánd 1551-ben 82ismét helyreállítá; majd ismét II. Miksa 1567. jul. 4-én, II. Rudolf 1580. okt. 12., II. Mátyás 1610. jan. 26-án s végül Lipót 1696. aug. 20. és szept. 9-én ismételten kiállitott okmányok alapján eme kiváltságokat részint megerősitették, részint ujabbakkal gyarapították. Ezekhez tartozott az általános vámszabadság és a pallosjog is.
A bécsi kamara a borostyánkői uradalmat s vele Pinkafőt is 1601-ben Königsberg Lajos bárónak zálogosította el 8000 forintért, kitől ismét vétel utján és tetemes tatarozások foganatositása után Königsbergi Ehrenreich Kristóf báró birtokába ment át 48,559 forintért. Kétszáz évnél tovább forgott igy Pinkafő idegen kézen, elszakítva az anyaországtól, midőn ugyancsak Ehrenreich bárótól 1664. jul. 28-án, szabadalmainak épségben tartásával, gróf Batthyány Ádám birtokába ment át. De még a Batthyányak hatalmas keze sem volt képes Pinkafőt minden bajtól megvédeni. Már 1683-ban az ellenséges indulatú osztrák szomszédok Pinkafőt két izben is, t. i. aug. 20-án, majd ismét szept. 9-én kirabolták.
Nevezetes az a per is, mely Pinkafő és akkori ura, Batthyány Zsigmond közt keletkezett az által, hogy utóbbi a város előljáróságával 1700. febr. 11-én egy kötelezvényt iratott alá, melynek értelmében a lakosság minden egész udvar után 12 frtot, egy fél után 6 frtot és egy negyed után 3 frtot lett köteles fizetni. Midőn ez a lakosságnak tudomására esett, felriadt és teljes erejéből tiltakozott ellene, hivatkozva ősi szabadalmaira és arra hogy az előljáróság senkitől felhatalmazást e szerződés megkötésére nem nyert. De az uraság, hivatkozván az okmányra, erőszakhoz nyult. Az ellenszegülő polgárság közül sok 40–50 botot is kiállott, de nem fizetett. Csak 1736-ban 83vetett véget eme pernek a hétszemélyes tábla, még pedig a pinkafőiek előnyére.
Említésre méltók még azon tüzesetek is, melyek Pinkafőt 1736. junius 21-én, azután ismét 1817. febr. 2-án majdnem egészen elhamvasztották. Az utóbbi gyászeset emlékére a nevezett napon maig is ünnepélyes isteni tisztelet tartatik.
