Szabad királyi város.
Szabad királyi város.
IV. László király azonban megmentette az elzülléstől a várost, sőt egy 1279-ben kiadott okmányával Vasvárt szabad királyi várossá emelte. A község birtokában maig is meglevő eredeti okirat régi magyar fordításban a következőleg hangzik:
„László, Isten kegyelméből Magyarországnak, Tótországnak, Horvátországnak, Romániának, Szerbiának, Galicziának, Lodomériának, Kun- és Bolgárországnak királya – az Krisztus minden híveinek – mostaniaknak és jövendőknek – ezen levelünk olvasóinak – idvességet kivánunk attól, az aki ád a királyoknak idvességet.
111Akarjuk tudtokra adnyi mindeneknek ezen levelünk rendiben, hogy – mivel az mi Vasvári lakosaink az németeknek és egyéb ellenségeknek alájövetelek és pusztítások által megszegényedtek és igen elszéledtek, hogy azon lakosok és más szabad állapotú emberek azon helységben öszve mehessenek és azoknak száma megszaporodjék és ezáltal az mi királyi tisztességünk megnevelkedjék. Ezt a grácziát akartuk nekik adnyi és szabadságokat rendelnyi, hogy minden biráknak és kiváltképpen az Vasvári urnak itélete, birodalma és hatalma alól éppen és egyátollában ki legyenek véve, úgy tudnyi illik, hogy az Vasvári úr még azon három dolog felől is, ugy mint gyilkosság, lopás és tolvajlás felől közöttök itéletet ne tehessen, az mely dolgokban ennek előtte ő előtte tartoztak állanyi, – mivel hogy eőket csak az magunk itéleti alá tartyuk, és akarjuk, hogy sem azon vasvári Ur sem más egyéb közöttök erőszakot ne tehessen. Ismét engedtük nekik, hogy birót magok közől, az kit akarnak, választhassanak, az ki őket minden törvényes állapotokban megitélhesse. Ismét engedjük, hogy ha valami pörök és törvények az vidékiek által azon lakosaink ellen indéttatnak, úgy, hogy bizonyság kivántatnék, ezen törvényes káuzák olyan bizonyságok által próbáltassanak avagy bizonyittassanak meg, kik azon vasvári szabadsággal élnek, az mint hogy azon szabadsággal ez több országunkbeli nagy városokban levő lakosok is élnek. Továbbá megengedtük, hogy semmiféle pörnek eligazéttásábon bajvivás közöttök ne itéltessék; hanem akárminemű pörök és törvénykezések akárki által támodgyanak, az magok esküvésekkel az dolognak kivánsága szerént végeztessenek el, – az mint egyéb királyi városunknak szabadsága és állapottya is azon tartya. Engedtük azt is, hogy a Rába erdején szükségekre való fát vághassanak, szénát és füvet kaszálhossanak, az viznek akárminemő hasznát vehessék minden bér füzetés és háborgatás nélkül. Ismét engedtük és engedjük, hogy azon az helyeken, az melyekben Szala és Vasvármegyékben vámot szoktak venni, azon lakosinktól semmi vám, ám akárminemő terhes szekerektől ne vétessék. Ismét rendellük és engedtük, jelentvén, hogy egyéb szabadságok artikulusiban az mi fejérvári lakosinknak szabadságokkal éljenek.
Melynek emlékezetére és örökkön való erősségére, ezen levelünket engedtük, az mi kettős pöcsétünk erejével megerősítvén. Adatott az mi szerelmes és hű vice kanczelláriusunknak Miklós mesternek keze által, Krisztus születése után ezer két száz hetven kilenczedik esztendőben, az mi országlásunknak pedig hetedik esztendejében…”
Róbert Károly király később megerősítette Vasvár kiváltságait. Az erről szóló eredeti okmány szintén meg van a város tulajdonában. 1311-ben roppant tűz pusztította el a várost, de csakhamar fölépült ismét. A németekkel támadt harczok megint sok esetben érintették Vasvárt. Emlékezetes a vasváriak hősi elszántsága, melylyel 1490-ben Miksa császár seregét megtámadták és elpusztították.
Még a török beözönlés idejében is sokáig megállta helyét Vasvár. Az 1575. évi törvényhozás Vasvárt még egyik legbiztosabb várnak említi és elrendeli, hogy a zalavári orsz. levéltár Vasvárra hozassék és a vasvári társaskáptalan gondozására bizassék. De már három év mulva a pozsonyi országgyülés elrendeli, hogy a társaskáptalan a Zalavárról idehozott levéltárral együtt Szombathelyre költözzék pecsétjével és jegyzőkönyveivel együtt.
És nemsokára el is pusztult Vasvár: leégette a török. Elpusztult a káptalani híres szt. Mihály-templom is a déli hegyormon. Alapjaiból még mindig fejtenek téglát és követ; egyes oszlopfejek a szombathelyi régiségtárba kerültek, az egyedüli épen maradt szt. Flórián-szobor (1401-ből) pedig a vasvári tűzoltó-egylet birtokában van. Leégett a Béla király temploma 112is; romba dőlt egyszóval az egész város és nem is birt egyhamar lábraállani. Régi fényét soha többé vissza nem nyerte.
Megszünt a vármegye székhelye lenni s a maig is vasvár-szombathelyinek nevezett társaskáptalan örökre Szombathelyen maradt.
Vasvárra a szabadságharczok súlya is ránehezedett. 1605-ben Bocskay István egyik serege Némethy felkelő vezér parancsnoksága alatt itt ütközött meg Tilly János és Hollsteini Frigyes seregével. 1664-ben ide futott a Szt.-Gotthárdnál megvert Küprili török vezér s itt kötötte Reningerrel a hirhedt vasvári békét.
Csak a törökök kiüzetése után kezdett Vasvár újra magához térni. Gróf Széchenyi György győri püspök és kalocsai érsek, ki a vasvári Domonkos-rendnek elbitorolt egykori jószágát Sárkány Jánostól megvette és a rendnek visszaadta, minden igyekezetét arra fordította, hogy Vasvár régi romjaiból fölépüljön. Helyreállíttatta, megnagyobbíttatta Béla király templomát is. Emléke a templom boltozatán van megörökítve e föliratban:
DESOLATAM SZÉCHÉNIVS RESTITA VIT VIGORI
PRISTINISQVE VSIBVS.
PRISTINISQVE VSIBVS.
Az 1705. őszén itt táborozott Rákóczi-sereg ismét megsarczolta Vasvárt s az 1706. november 6–7-én Vasvár és Győrvár között lefolyt két napi véres csata sem maradt nyom nélkül Vasvárra. A csatában Heister császári vezér legyőzetett, elfogatott és serege szétszóratott.
Az 1809-ben itt járt franczia sereg is nagy vészt hozott a városra. Pestis ütött ki a hadseregben; Vasvár templomai és zárdája kórházakká alakíttattak át, az egész város tele volt idehurczolt beteg katonákkal. A járvány átterjedt a város lakosságára is és a pusztulás óriási volt. Még 113most is minden évben kegyelet-ünnepet tart Vasvárnak majdnem tisztán katholikus lakossága, az akkori nagy csapás fölött. Ez időtájban halt ki a Pethő-család is és a vasvári birtokot gróf Festetits György örökölte 1817-ben.
