Sárvár multja.
94Sárvár multja.
Sárvárott, mint Savaria egyik külvárosában, a rómaiaknak rendes telepük volt. Az egyik római útvonal Sárvár határát szelte át s ez a mai Tiloserdőn keresztül, a város malma mellett, vitt Győrbe.
Róm. kath. plébániája 1385-ben már létezett. E plébániával a mohácsi vész után a pápóczi perjelség is összekapcsoltatott, de ezt Mária Terézia 1777-ben attól elszakítván, részben az ujonnan felállított soproni társas, részben a szombathelyi székeskáptalannak ajándékozta.
A reformáczió korában a plébánia és a templom a protestánsoktól elfoglaltatván, Nádasdy Ferencz által 1645 körül restauráltatott. Jelenlegi kegyúr estei Mária Terézia Dorottya főherczegnő, Lajos bajor kir. herczeg neje.
A honfoglaláskor a szlávoknak egyik főfészke, sárból, agyagból összecsinált, czölöpökkel, karókkal megerősített vára Sárvár helyén állhatott s valószínű, hogy Sárvárnak ezért is adták e magyar nevet. A vidék is valóságos sárfészek volt, melynek vára Sárvárott állott, mig a szomszédos Saár község a vár környékén épűlt.
Sárvár székhelye volt Sárvár alsó és felső vidékének. A sárvári uradalom ma is nagy kiterjedésű, de korántsem olyan, mint volt pl. Lipót király idejében, a kinek Luxemburgban 1677. évi junius 8-án kelt és gróf Draskovich Miklóshoz és nejéhez, Nádasdy Krisztina grófnőhöz intézett adományozó levele két várat említ az uradalomhoz tartozó tömérdek mezővárossal, faluval s egyéb jogokkal. A várost régi szabadalmazó leveleiben Sárvárnak, Saár-Szigethnek és Ujszigetnek hivták.
