1848–49.

Teljes szövegű keresés

1848–49.
1848. márczius 17-én a városház szorongásig megtelt tanácskozó termében nagy lelkesedéssel fogadták Horváth Boldizsárnak, a vármegye akkori főjegyzőjének, a szabadság alapján életbeléptetendő uj intézményekre vonatkozó 16 pontban megalkotott peticzióját, mely az ugyanazon napon tartott megyei közgyűlésen is elfogadtatván, pártolás végett az ország összes törvényhatóságainak megküldetett.
A márcziusi események hatása városszerte nagy lelkesedést keltett. A polgárság egy szívvel-lélekkel állott a közérdek szolgálatába. Ujjá alakította a városi önkormányzatot, egyre szaporította a nemzetőrök csapatát és mikor a felhők a szemhatáron megjelentek, messzemenő áldozatokat hozott; honvédeket toboroztatott, és ellátta azokat fegyverrel, ruhával és pénzzel.
Mindez ideig a várost megkímélte a háborúval járó félelem; de október 10-én aggodalom szállta meg a lakosságot, midőn a polgármester a nevezett napon a közgyűlésnek tudtára adta, hogy Teodorovics horvát tábornok jelentékeny seregével átlépte a megye határát.
A ki csak tehette, elrejtette értékesebb tárgyait, a gazdák az erdőbe hajtották marháikat, a városi előljáróság pedig a pénztárak és a puskaporos 122toronyban levő puskapor-készlet biztos helyre való szállítására tett intézkedéseket. És, hogy a város a hirtelen meglepetésektől megóvassék, vagyis, hogy a város közönsége az ellenség közeledéséről hiteles értesítést nyerhessen, a kőszegi és csepregi utakon a város rendkivüli közgyűlése megbízásából futárokúl kiküldettek: Simon Vincze premontrei tanár és Nedvig Ferencz városi képviselő.
A nemzetőrök és a felkelők folyton a távolban tartózkodtak, de fegyvereiket nem kellett használniok, mivel a horvátok, a város lakóinak nem csekély örömére, a várost még csak nem is érintették. Ugyanezen időben több, mint 900 horvát fogoly, kik szekerekkel, lovaikkal együtt a Dráva mellett a nemzetőrök kezébe kerűltek, tartózkodott a városban. Két heti itt tartózkodásuk után, mely alatt nagyobb részt a gimnázium és liceum termeiben voltak elszállásolva, erős nemzetőr-fedezet alatt Pápára kisértettek. Deczember 10-én zsúfolásig megtelt a székesegyház. Távol vidékekről is eljöttek, hogy résztvehessenek a 44. honvéd-zászlóalj zászlószentelésének ünnepén. A felavatás előtt az ünnepélyes misét maga Balassa Gábor megyés püspök mondotta.
Deczember 28-án reggel 9 óra tájban osztrák csapatok özönlötték el a várost. Parancsnokuk Althann gróf cs. kir. alezredes maga elé hívatta a polgármestert és városbírót és kijelentvén előttük, hogy a várost katonai parancsnoksága alá vette, felhívta őket a császár és az általa ide rendelt katonai parancsnokság iránt való feltétlen engedelmességre; egyúttal eléjök tette a hódolati iratot, melynek rögtön való aláirását oly kijelentéssel követelte, hogy vonakodás esetén a várost ostromállapotba helyezi. A polgármester a városbíró a város közönségének tudtán kívűl az aláirást teljesíteni nem akarván, egy órai halasztást kértek. Ez alatt egybegyűltek a tanácsosok, képviselők és számos polgár, akik a hódolóirat felolvasása után elhatározták, hogy nagyobb veszélyek elkerűlése végett a parancsnok óhaját teljesítik.
A hódoló felirat aláirását követő napon Althann felszólította a várost, hogy a nemzetiszínű jelvények mindenünnen levétessenek és helyeikre fekete-sárga zászló tűzessék ki. Az előljáróság engedelmeskedett és sebbel-lobbal készítette a fekete-sárga zászlókat, melyek még aznap felkerűltek a székesegyház tornyára és a középületekre.
Alig foganatosították a rendeleteket, máris minden ház meg volt rakva osztrák katonasággal. Egész csapatok jártak házról-házra, feltörték a lakásokat és elszedték a fegyvereket és, hogy az ellenállást csirájában elfojtsák, kihirdettetett a parancsnokság rendelete, melynek értelmében a legcsekélyebb zavar okozója rögtönitélő bíróság elé fog állíttatni.
Igy köszöntött be az újév, melynek első, január 4-én tartott tanácsülésén felolvastatott Rohonczi Ignácz császári biztos rendelete, mely szerint a városi tanács eddigi joghatósága továbbra is fennmarad, de a közgyűlés beszüntettetik és a közgyűlés elé tartozó ügyek ezentúl a biztos részéről kinevezendő képviselők jelenlétében szintén a tanács előtt tárgyaltatnak. A város önkormányzata ettől fogva teljesen átalakúlt; az előljáróság, bízván a magyar seregek szerencséjében, elodázta lemondását és meghajolt az önkény hatalma előtt, mely erőszakos rendeleteivel vérig zaklatta a dölyfös osztrák katonaság őrizete alá helyezett polgárságot.
A horvát foglyoknak október 12-én Kőszegen történt meggyilkolása, melyben a megyei felkelők kaszákkal felfegyverzett soraiban állitólag szombathelyiek is részt vettek, nem maradt megboszúlatlanúl és a Vasmegyére kivetett 100,000 frt bűndíj egy jelentékeny része a városra rovatott ki, de a büntetés Balassa püspök közbenjárására, miután beigazolta, hogy Szombathely lakói a mészárlásban teljesen ártatlanok voltak, elengedtetett.
Márczius havában a katonaság elhagyta a várost, de ápril havában ismét nagyobb csapatok érkeztek és a liceum és gimnázium termeiben helyezkedtek el. Ettől az időtől fogva október haváig alig múlt el hét, hogy kisebb-nagyobb osztrák csapatok és ezredek ne vonúltak volna át a városon, mely kellő épület hiányában az úgynevezett városréten épitett sátorokban adott nekik szállást.
Egy juniusi éjjel nádorhuszárok lovagoltak végig a városon és anélkül, 123hogy a csekély számú császári őrség észrevette volna őket, kiürítették a megyei pénztárt, elvitték egy császári tiszt fegyverét és tovább állottak, útközben, Hegyfaluban elfogván az osztrákok élelmiszer-szállitó szekereit is.

Szombathely a század közepén. Az orsz. képtárban lévő eredeti után.
Míg a város a katonák kiszolgálásával volt elfoglalva, egyre kedvezőtlenebb hirek érkeztek a csaták tereiről. Elérkezett végre a világosi fegyverletétel, az ellenség kezébe kerűlt Komárom és elsötétült a magyar szabadság ege.

SZOMBATHELY. – A HORVÁTH BOLDIZSÁR-TÉR. B. Kiss Zoltán felvétele.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT