A Telegdyek.

Teljes szövegű keresés

A Telegdyek.
I. A Telegdy főág egy ismeretlen nevű őstől származik, kinek három fia volt: Nagy Fülöp, Belenik vagyis Benedek és Bogyoszló. Közűlök azonban csak Beleniknek és Bogyoszlónak voltak utódai. Ez a nemzedék alkalmasint még III. Béla király idejében élt. Midőn okleveles adatok tudósítanak bennünket a Csanád nemzetségről, akkor e főág már két alágra szakadt, Belenik és Bogyoszló ágára.
Beleniknek két fia volt, az egyik Kelemenős bán, a ki pályáját vártisztviselőként kezdte s 1214-ben ő volt Arad vármegye főispánja. Később még magasabb méltóságra emelkedett s bán lett; szereplése a tatárjárás előtti korszakra esik; 1247-ben mint »néhai« szerepel. Testvére Waffa comes, a ki azonban valamelyik más vármegyében főispán volt, s a mai Makó környékén tartotta szállását. Kelemenös bánnak négy fia volt: Pongrácz, a ki még 1219 előtt megnősült, a ma is virágzó Telegdy-család őse, továbbbá Csömör, Izsák és Elek.
Pongrácz a nemzetség egyik kimagasló alakja, a ki Kalán pécsi püspök unokahugát, a Baár-Kalán nemzetség sarját bírta nőül. Még 1247 előtt visszaszerezte Zenta-rév nevű birtokát, mely a mai Zenta átellenében, Torontál vármegye területén feküdt. 1247-ben összes ősi és szerzett jószágain határjárást tartatott, mely szerint a nemzetségi birtokok már fel voltak darabolva, csak új szerzeménye és telepítése volt egészben Pongrácz ispán birtoka, mint Pongráczfalva, a Maros partján és a Szent-György mellett fekvő Kalán-telek, mely neje hozománya volt. Az 1247. évi határjáró levél a nemzetség következő birtokait sorolja fel: Pongráczfája és Pongráczteleke, mindkettő a Maros partján, Kisfalu és Szent-Lőrincz, a régi Csanád vármegye területén, Szárazér felé egy falu, melynek nevét az oklevél nem említi, Tömpös, Ladány, Palotafalu, melyet egyik nevén Kelemenös palotájának, ujabb nevén Pongrácz palotájának neveztek, a hozzátartozó makkerdővel, Csücsköd faluig; Csücsköd, Beéz (Bécs), Paradánymonostora, Béb, Egyházaskér, Razsán, Szent-Miklós; Csóka halastavaival, Baromlak, tartozékaival; a Tisza mellett fekvő Temerkény, Zentarév a Tisza partján, Szanád, Waffaülése, más néven Kökényér; továbbá a régi Temes vármegye területén Poklosi és Nádasd, a Szent-György melletti Kalántelek, a Borzava melletti, Kis-Hodos, a Temes mellett fekvő Csávás; végül Halászfalu, a régi Csanád vármegye területén, mely ott feküdt, a hol a Harangod vize Péterréve felől jöve, beleszakad a Morotvába. (Borovszky S. i. m. I. 66–67.) Pongrácz ispán fiai voltak László (1256–65.) és Tamás (1256–1299.). Ezek közűl Tamás terjesztette tovább az ágát. Pongrácz testvéreinek: Csömörnek egy fia volt, István, Izsáknak fia volt Makó bán és Eleknek fiai Dankus és Gergely. Az elősoroltak, Gergely kivételével, a ki csak 1259-ben kezd szerepelni, mindannyian előfordulnak az 1256. évi osztálylevélben.
Izsák 1247-ben Völnök falut birta, továbbá Csücsköd egy részét. Fia Makó bán, a ki után Felvölnököt Makófalvának nevezték. Elek Szanád felét bírta; fiai Donk és Gergely lehettek Pongrácz comes fiának, Tamás mesternek ama unokatestvérei, a kiket a kunok 1281-ben Tömörkényben legyilkoltak.
Tamás mester Egyházas-Kéren lakott, 1284 előtt azonban a kunok rátörtek, udvarházát és a falut felgyújtották és maga Tamás mester is csak futással mentette meg az életét. E támadások következtében Tamás mester az 1290-es években a Körösközre, Biharmegyébe ment lakni, anyja után örökölt birtokaira, melyeknek középpontja Telegd volt. Ezzel megalapítója lesz a Telegdy-családnak. Fiai, a kik még mindannyian Egyházas-Kéren tehát a mai Torontál vármegye területén születtek, már teljesen elszakadtak ősi fészkükből.
Visszatérve Kelemenös bán testvéréhez, Waffa comeshez († 1256.), kinek három fia volt, II. Csanád (1238–56.) a Makófalvy, Barnabás a Tömpösy és II. Fülöp (1256.) a Tömpösy-család másik őse. Ezeknek utódai azonban a közpályán nem szerepeltek.
1256 deczember 17-én a Csanád nemzetség összes élő tagjai megjelenvén a király előtt, megosztoztak az ősi javakon. Ez az osztálylevél a nemzetség birtokviszonyaira nézve a legbecsesebb okleveles emlékünk, mert itt felsorolva találjuk a nemzetség kezében közvetetlenül a tatárjárás utáni korszakbeli, tehát a legrégibb birtokokat. Ez osztályon a nemzetség tagjai közűl a következők vettek részt: Belenik fiainak Kelemenös bánnak maradékai: Pongrácz s fiai László és Tamás. Csömör és fia István. Izsák és fia Makó. Elek s fia Donkus 521és Gergely; megjelentek Belenik második fiának Waffának ivadékai, Csanád és fiai Dénes és Gergely, Barlabás s fiai Mihály, Barlabás és Domokos s végre Fülöp fiai Zuna és Benedek s a következőleg osztoztak meg az ősi javakon:
A Kelemenösfiak kapták a következő birtokokat: Halász (Harangodtövével és a nagy Morotvával), Pádé, Kér, Agár, (halastavakkal), Sút (Fejér tóval), Ürs, Razsán (halastóval), Szent-Miklós (halastóval és az úgynevezett Pataktóval), Csóka (halastavakkal), Temerkény a tiszai halászat felével. Szanád (az egész halászattal együtt), Varsány, Terjén és Rábé, fele része Csanád vármegyében; a Temes mellett Csávás falu fele (két malomhelylyel és fél vámmal), a Borzava melletti Kalánteleke fele (egykerekű malommal), újra Csanád vármegyében Szent-Lőrincz, Malomszög, Kisfalud, Fel-Velnök, Szent-László, Zombor, Ladány, Palota, Boldogasszonyháza, Paradánymonostora és Szárazér felé Szent-Margita és Köztelek, három tanyahelylyel. A Waffafiaké lett: Tömpös (három templommal és három falurészszel), valamint a Tömpösszigeten levő monostorral és halászattal együtt. Dedemszeg, Al-Velnök, Varsánytó, Baromlak, a Szárazér fele Szeme-Egyháza, Szudas, Balogkereke (két tanyahelylyel), Teremtelek (öt tanyahelylyel), Béb (vámmal és halászattal), Kökényér más néven Waffaülése, Rábé fele, Kül-Valkány, Vég-Valkány, Veresdob, Homokrév, Kucsegyház, Dobegyház, Szécsény, Fejéregyház, Nádasd, Feketőfa, Poklosi, Fejérjuh, Csávás fele, (kétkerekű malommal s a vám felével s Szent Péter templomával), a Borzava folyó mellett levő Kalántelek fele (egykerekű malommal).
Belenik fia, az utódok nélkül elhalt Nagy Fülöp, Erdélyben volt birtokos; ezeket a birtokokat a nemzetség tagjai nem osztották fel, hanem úgy egyeztek meg, hogy azokat közös megállapodással szegődtetett két gazdatiszt kezelje.
Kanizsa-Monostorát, valamint Kemecse-Monostorát összes tartozékaikkal együtt, két egyenlő részre osztották fel; Oroszlán-Monostorát ellenben az egész nemzetség közös birtokául jelölték ki (Borovszky S. i. m. I. 67–69.).
1337-ben a Csanád nemzetség tagjai másodízben osztozkodtak a csanádi káptalan előtt. Ez az osztály azért nevezetes, mert ebben van megállapítva a Telegdy és a Makófalvy családok birtoklása, mely a következő századokban fennállott. A Telegdyek közűl az osztályban Lőrincz két fia, János (1320–1360.) és Tamás (1320–1360.), Miklós volt csanádi főispán három fia, István (1337–1344.), György (1337–1371.) és Miklós (1337–1371.), végre Pongrácz két fia, Tamás (1337–1378.) érsek és Kelemen (1337–1380.), a Makófalviak közűl azonban csak hárman, Dénes (1323–1340.), Pál (1323–1340.), Péter (1323–1345.) vesznek részt az osztályban.
A Telegdyeké lesznek a következő birtokok: Makófalvának a Maros felőli része, Vásárhely-Makónak Szent-Lőrinczre néző fele, Kisfalud része a Maros felől, Szent-Lőrincz tartozékaival együtt és Eresztvény nevű erdőivel, hogy itt nemesi kúriájukat felépítsék. Szent-Miklós-Tömpösénel a víz felől eső része, a Tisza mellett fekvő Szent-Miklósnak az a fele, mely a halastó felől esik, Razsán része a halastó felől, Hódegyház egészen, Csóka része a mező felől, Temerkény egészen, Alszanád is egészen, Monostor-Kanizsa éjszak felől eső része, Oroszlámos keletnek néző része, Rábé, Oroszlámos felől eső része, Ladány egészen, Palota szintén egészen, Boldogasszonyfalva is egészen, Kér déli része, Paradány keleti része, Kökényér felől. Ezek feküdtek a régi Csanád vármegyében. Temes vármegyében pedig Csávás (a mai Csávos) fele. Ezenkívül Arad vármegyében és Erdélyben kaptak jószágokat.
A makófalviaknak jutottak: Makófalva nyugati része, onnan kezdve, hol a Fok nevű ér kiszakad a Marosból és a Hód nevű mezőre kimegy, az Eresztvény nevű erdőrészecskével és a jobbágytelkekkel; itt áll a család nemesi kúriája. Vásárhely-Makónak Makófalva felőli része, Kisfalud része a mező felől, Szent-Lőrinczen egy jobbágytelek a Maros réve körül, Szent-Miklós-Tömpösének fele a mező felől, Tisza-Szent-Miklós fele része a mező felől, Razsán része is a mező felől, Padé egészen, Csóka része a víz felől, Fejéregyház egészen, Fel-Szanád is egészen, Monostor-Kanizsa déli része, Oroszlámos nyugat felé néző része, Rábé, Dedemszeg is, Varsánytó is, Vég-Valkány is egészen, Kér része is a víz felől, Paradány része, Temes vármegyében Csávás része, végül az arad-vármegyei és az erdélyi birtokok. (Borovszky Samu I. 86–87.).
Ebből az osztályból a Tömpösi ág kimaradt, de Makófalvi II. Dénes és testvérei Pál, továbbá Péter 1340-ben kiadták az 1337. évi osztályban nyert 522részüket a Tömpösi alág sarjainak, Domokos fia Mihálynak (1323–1344.) és Benedek fia Fülöpnek (1323–1344.).
Belenik testvére Bogyoszló volt, kinek utódai közűl Keczele unokája, Ugod 1247-ben Csücsködfalu (a mai Nagycsanádtól nyugatra) egy részét bírta. Az 1256. évi osztály alkalmával a Bogyoszlótól eredő Csanád nembeliek a Csanád nemzetség birtokaiból 54 jószágot kaptak a Száván túl eső macsói területen, továbbá Vas, Győr és Moson vármegyékben. Ily körülmények között ez az ág nem szerepel többé a mai Torontál vármegye területén.
II. A bézi főág. Ez ág tagjai a mai Kiszombortól délkeletre eső faluban laktak. Egyik tagja Tornyos Miklós ispán, a ki 1296-ban benépesítés végett haszonbérbe veszi a Bézzel határos Palotát. Fia, Mihály ispán (1296–1329.), a ki neje után Heves vármegyében volt birtokos. 1329-ben Béznek, Törösd és Kökényér felől eső részét és a palotai erdő felét adta el, fiaival, Istvánnal és Kelemennel, továbbá az ugyanez ágból származó Ladányi Csanád utódaival egyetemben, a csanádi prépostnak és a temesi főesperesnek. Mihály nővére Anna, Galyai Demeterné (1332–1338.) visszavette a csanádi kanonoktól. Béz és a palotai erdő felét, de ezeket a birtokokat 1338-ban kénytelen volt átengedni a Telegdy főágnak. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek, I., 344–359.). A Csanád nemzetségen kívül a XIV. század közepéig még a következő nemzetségek voltak a vármegye területén birtokosok:

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages