Szárcsa.
Szárcsa.
Szárcsa. Azelőtt: Német-Szárcsa. Temesmenti kisközség. Házainak száma 201, lakosaié 1231, a kik németajkúak és római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A török hódoltságból lakott helységként került ki. Az 1717. évi kincstári összeírásban is a lakott helyek között találjuk 12 lakott házzal. A Mercy-féle térképen Sarcia alakban szintén lakott helynek van feltüntetve. A következő évtizedekben szerb lakosai elköltöztek belőle s ekkor egyideig pusztán állott. Az 1761. évi térképen e helység helyén Tobolovaz nevű pusztát találunk. 1781-ben, a kincstári jószágok elárverezésekor, Szálics Mátyás torontálmegyei szolgabíró vásárolta meg. Később, 1801-ben, a zágrábi káptalan, illetőleg az auraniai perjelség nyerte kárpótlásul horvátországi birtokaiért. 1848 október 6-án 500 szerb felkelő egy ágyuval megrohanta a községet s a népet irgalmatlanul legyilkolta. 1848 deczember 15-én Kiss Ernő honvédtábornok itt egyesült Damjanics seregével, a ki Jarkovácznál Knicsanin éjjeli támadását visszaverte. Jelenleg Récsei Ede dr.-nak van itt nagyobb birtoka. Az itteni római katholikus templom 1817-ben épült. A község 1888-ban nyerte jelenlegi nevét. A lakosok népbankot, hitelszövetkezetet és gazdasági egyesületet tartanak fenn és Marek Edének gőzmalma van itt. Ezenkívül téglaégető-telep is van a helységben. Hozzá tartozik: Eusch Ágnes-, Eusch Mihály-, ifj. Eck Ede- és a Buzing-féle tanya.
