Beodra.

Teljes szövegű keresés

Beodra.
Beodra. A törökbecsei járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 754, lakosaié 4600, a kik közül 1623 magyar, 736 németajkú és 2241 szerbajkú; a magyarok és németek legtöbbje róm. kath. vallású, a szerbek a görögkeleti egyház hívei. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Hajdan Csanád vármegyéhez tartozott. A középkorban Böldre (Beldre) néven említik az oklevelek. 1331-ben már fennállott. A XV. században több birtokosa volt. Az 1414–48. években a Berekszói Hagymás családé, mely egyízben 1448-ban Beldrei előnévvel fordul elő. Birtokosok voltak még e helységben a Beldrei Himfiek az 1434–1451 években, később a Dócziak, a kik 1482-ben Böldrén kívül Szentes és Szeg helységeket is bírták. Az 1461. és 1482. évi oklevelek két Böldre helységről emlékez meg. E két helység egyike Böldreszeg, a mai Karlova helyén feküdt. 1572-ben Telegdy Miklósé, a kitől azután testvére Mihály s ennek utódai örökölték. A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1695-ben Frigyes Ágost szászherczeg Peadrán át akarta vezetni seregét a török ellen, de a helységet környező mocsarakon áthatolni nem bírván, más utat volt kénytelen választani. A XVIII. század elején a helység elpusztult, mert az 1717. évi összeírásból hiányzik, sőt a gróf Mercy-féle térképen is a lakatlan helységek között találjuk. Később azonban Akacs, Kerektó és Somogy helységekből magyarok és szerbek telepedtek Beodrára, a kiket a hatóságok, fékezhetetlen kicsapongásaik miatt, előbbeni lakóhelyeikről eltávolítottak. 1740 táján újabb szerb települők érkeztek a községbe. Az ekként megszaporodott szerb lakosság 1759-ben templomot épített magának. 1781-ben Karátsonyi Bogdán vette meg a kincstártól a beodrai uradalmat, 103.000 forintért és ettől kezdve a magyar kath. lakosság is évről-évre szaporodott. 1794-ben s a következő években németek telepedtek le Beodrán. A Karátsonyi-család 1796-ban helyi káplánságot alapított itt, mely 1832-ben plebániává alakult át. 1796–1805 között újabb német telepesek költöztek Beodrára. 1805-ben mezővárossá lett s évenként három országos vásár tartására nyert kiváltságot. A róm. kath. templom 1838-tól 1842-ig épült. A községben két nagyszabású kastély van. Az. egyiket Karácsonyi Lajos 1857-ben építtette; ez jelenleg gróf Karácsonyi Jenőé, azonban lakatlan; a másikat Karátsonyi László 1842–46 között emeltette; ez jelenleg Karácsonyi Andor tulajdona, a ki egyuttal a helység legnagyobb birtokosa; kívüle még Sigmond Gauthér-nak s Kohlheb Ádámnak van itt nagyobb birtoka. A Karácsonyi Andor kastélyában sok érdekes műtárgy és kb. 2500 kötetes könyvtár van elhelyezve. A község lakosai takarékpénztárt, gazdasági hitelszövetkezetet, önkéntes tűzoltóegyesületet és könyvtár-egyesületet tartanak fenn. Van itt még két gőzmalom, egy tégla és cserépgyár is. A községhez tartozik Akácspuszta, mely azelőtt Vörös-istállópuszta néven volt ismeretes, továbbá Kerektópuszta, Paktópuszta, Aladártanya, Öregtanya, Újtanya és Újszálláspuszta. Akács-puszta a középkorban Csanád vármegyéhez tartozott. Eredeti birtokosa ismeretlen. A XIV. század első felében magszakadás következtében Róbert Károly királyra szállott, a ki hű szolgálatai jutalmául Becsei Imre bácsi főispánnak és lévai várnagynak adományozta. De midőn az aradi káptalan Becsei Imrét be akarta iktatni a helység birtokába, Vida fia Dombó ellentmondott. Később azonban megegyeztek és Dombó lemondott Akács birtokáról. Ezt az egyezséget az országbíró 1323 deczember 10-én írásba foglalta. Az 1326-ban kiküldött bizottság megállapította, hogy a helység Csanád vármegyéhez tartozik. 1334-ben Becsei Imre fiainak Tőttösnek és Vesszősnek a birtokában találjuk. Becsei Imre fiai a helységet a XIV. század közepén a Csanád nemzetségnek adták el. Mikor 1360-ban a Csanád nembeliek megosztoztak az ősi javakon, Akács a Lőrinczfiaknak jutott. 1495 február 28-án Telegdy András e faluban lévő részét elzálogosítja Bodófalvi Ferencz deáknak. Telegdi István 1508 május 22-én új adománylevelet eszközölt ki II. Ulászló királytól itteni birtokaira. 1568–70-ben még a Telegdyek birtokaként szerepel. Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1611 junius 5-én Akácsot, mely akkoriban néptelen puszta volt, Egri Monojlónak adományozta. 1717-ben a becskereki kerületbe osztottak be a 25falut s ekkor az összeírás szerint, 13 házból állott. 1731-ben a falu lakosai rácz hajdúk voltak, a kik külön kapitány alatt állottak. A török hódoltság megszüntével e vidék tanyája lett minden gyanus életű és rossz erkölcsű népnek, mely a Savoyai Jenőtől életbeléptetett renddel megbarátkozni nem akart. Ezek Akácsra húzódtak s ott Vármegye név alatt külön bandát alakítottak, mely sok kellemetlenséget okozott a temesvári igazgatóságnak. Báró Engelshofen Ferencz Lipót kormányzó (1742–53.) az utonállók s rablók eme fészkét katonai karhatalommal feloszlatta s lakosságát Beodrára telepítette át. Ekkor újra pusztává lett Akács. 1826-ban jászsági és nagykunsági magyarok telepedtek e pusztára. Az 1890. évi népszámláláskor már feloszlott községként írták össze. Az ide tartozó Paktó (Pataktó) puszta az ősi Csanád vármegyének tiszai határvonalán terült el. 1285-ben a Csanád nembeli Tamás birtoka. Még 1319 előtt Róbert Károly király a hűtlenségbe esett Csanád nemzetségtől elvette s a királyi birtokokhoz csatolta, de 1319-ben Lampert országbírónak adta cserébe, némely temesmegyei jószágokért. A XIV. században valószinüleg a kunok pusztították el, mert többé, mint községről nincs adatunk róla. Beodra határában feküdt egykor Akács-Szent-Miklós falu is, melyről első ízben 1323-ból van adatunk. Ekkor Becsei Imréé. Később a Telegdyek birtokába ment át. 1360-ban Lőrincz fiai Tamás és János nyerték osztályrészül. 1366-ban találjuk az utólsó adatot e faluról. Valószínűleg árvíz következtében pusztult el és jobbágyai átköltöztek Akácsra.

Beodra. Gróf Karátsonyi Jenő kastélya.



1. Beodra: Karátsonyi Andor kastélya. – 2. Bocsár: Bayer Alajos úrilaka. – 3. Billéd: A zágrábi érsekség kastélya és a r. k. templom.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT