Erdőd
Erdőd
Erdőd, nagyközség, a hasonnevű járás székhelye. Vasuti állomásának neve újabban Károlyi-Erdőd. Házainak száma 415, lakosaié 3211; ezek közül 2580 magyar, és 628 oláh. Vallásra nézve 1954 r. kath., 880 gör. kath., 250 ref., 62122 izr. Határa 16,853 kat. hold. Már az őskorban megült hely és az Árpádok korában már szerepel. Nevét Herdeud, Erdeud, Erdewd-nek írták; volt mellette egy Kyserdewd is. A község egyik utczáját ma is Kiserdődnek nevezik. A XIII. században már egyháza volt. A váradi Regestrum 1216-ból Ábel nevű papjáról szól. 1264-ben a szatmári vár kapja meg. 1319-ben Miklós vajda, Móricz mester fia, foglalta el, de ismét visszaítélték a szatmáriaknak. 1323-ban Daróczy családból való Péter, erdődi comes néven szerepel. A XIV. század második felében az egész erdődi kerületet Balk és Drágh kapták meg. 1392-ben már urai voltak s az övék maradt családjuk kihaltáig, a XVI. század derekáig. Előbb a Bélteki ágé volt, de mikor Bélteki Mihály 1470-ben hűtlenségbe esett, a Drágfiak kapták meg. Ők építtették az erdődi hatalmas várat, a mint a homlokzatán álló fölirat mondta: „1481. Szent-György napjának 8-adján Drágfi Bertalan kezdette csinálni ezen Erdewd várat,” mely egy még régibb, kisebb vár helyén épült. A Drágfiak kihalta után nagy küzdelem indúlt meg birtokaikért. Drágfi Gáspár özvegye, Somlyai Báthory Anna, Ecsedi Báthory Györgyhöz ment nőül, s minthogy kiskorú fia, György, az utolsó Drágfi, korán elhalt, és férje a János Zsigmond pártjára állott, tőle megkapta az erdődi uradalmat. 1565-ben azonban Schwendi Lázár és Báthory András megostromolták s elfoglalták Erdődöt Miksa király részére. Ezentúl kincstári birtok volt s a szatmári várhoz tartozott 1629-ig, a mikor a báró Károlyi Mihály özvegye, Zsegnyei Borbála kapta meg. Utánna, 1663-ban, báró Károlyi László új királyi adományt kapott e birtokra és a várra. Ettől kezdve máig is a gróf Károlyi családé. Várát János Zsigmond 1566-ban visszafoglalta Miksától, s ekkor lerombolták. 1730-ban gróf Károlyi Sándor építtetett a helyére várkastélyt, felhasználva a régi falakat és alapokat. Ujabban a millennium alkalmából a család a várat ismét restauráltatta. Az erdődi uradalom rendkívül kiterjedt volt. Mikor a Drágfiak kihaltak és az uradalom a szatmári vár kötelékébe került, 49 községből állott. 1592-ben hozzá tartoztak Nagyerdőd, Kiserdőd, Soós, Középhomoród, Mogyorós, Szinfalva, Ivácskófalva, Rentehomoród, Résztelek, Felsőhomoród, Száldobágy, Kismánd, Nagyszokond, Miszoka, Felsőboldád, Lophágy, Gyűrűs, Medes, Felsőszokond, Szakasz, Alsóboldád, Apáczafalva, Sándorfalva, Béltek, Dobra, Felsőszopor, Alsószopor, Nántű, Rákos, Oláhterebes, Ilosva, Esztró, Gyöngy, Géres, Darócz, Piskárkos, Hirip. 1634-ben, mikor a Károlyiaké lett, már csak Kiserdőd, Soós, Felsőboldád, Alsóboldád, Nagyszokond, Száldobágy, Apáczafalva, Kenfalva, Medes, Mogyorós, Résztelek, Puszta- vagy Kismánd, Kis- vagy Felsőszokond tartoztak hozzá. Erdőd a reformáczió terjedésekor vezérszerepet játszott. A Drágfi család a legelső zászlósurak közül való volt, a kik felvették az új hitet és nagy vidékek magyarságát vitték magukkal. Batizi András és Kopácsy István voltak reformátorai s a térítést 1542–1545 közt már teljesen be is fejezték. A szatmárvármegyei reformáczió innen indúlt ki s itt tartották a legelső protestáns zsinatot Magyarországon, 1545 szept. 20-án. Kopácsy István kitünő iskolát nyitott benne, a hol lelkészeket is képeztek. Később is nagytekintélyü egyház volt, s 1708-ban még legnagyobb volt a középszolnoki egyházmegye községei között. Az övék volt az erdődi nagytemplom is, a melyet még Drágfi Bertalan építtetett 1482-ben, góth stilben, a magyarok Nagy-Asszonya tiszteletére. Gróf Károlyi Sándor azonban 1736-ban innen is kitelepíttette a református magyarságot s helyettük svábokat hozott ide. 1768-ban szünt meg itt a ref. egyház; a hívek Dobrára mentek lakni, vagy az erdődi és szatmárhegyi szőlőkben telepedtek le. 1860-ig nem is volt ref. lakosa a városnak. A mostani r. kath. templomot 1860-ban gróf Károlyi Lajos költségén megújították. Az erdődi szőlőhegyen van Szt. Donát kápolnája, a mely búcsújáró hely. A XIX. században szépen virágzott és megmagyarosodott a város. A négy kerektoronynyal ellátott várkastélyban a Bach-korszakban császári járásbíróság, szolgabíróság és adóhivatal volt, de a provizórium alatt gróf Károlyi Lajos az egész épületről lehányatta a fedelet s pusztúlni hagyta az egész kastélyt. A várkastély egyik kápolnájában esküdött örök hűséget 1847 szeptember 8-án Petőfi Sándor Szendrey Júliának. A községhez tartoznak a Cserhát-puszta, Erdőhegy szőlőtelep, Tisztató, Gombatag, Konyárda, Pandúrház tanyák, Lajos puszta, Lászlótér puszta, Ujmajor és Károlyi Lajos major. Érdekesebb dűlőnevek „Kőmező”, a hol János Zsigmond seregét 1565-ben Schwendi Lázár és Báthory András megverték.
63Három nagy közös sírdomb is van itt. A „Bakócz” nevű dűlőn állott az a ház, melyben Bakócz Tamás, a későbbi esztergomi érsek született. Határában szerepel 1411-ben Réztelek is, mely Poss. populosa Reztheleke alakban van említve. A „Büdösforrás” kitünő gyógyhatású kénes vízzel buzog fel, de csak a helybeliek ismerik. A községet 1856-ban nagy katasztrófa sújtotta. Majdnem teljesen leégett és csak az uradalom hathatós segítségével tudta a bajt kiheverni. A községben van társas olvasó-kör, egy pénzintézet és egy gazdasági hitelszövetkezet. Gróf Károlyi Lajosnak gőz-hengermalma is van itt. Helyben van járásbíróság telekkönyvi hatósággal, körjegyzőség, csendőrség, posta, távírda és vasúti állomás.
