Ünnepi s más szokások.
Ünnepi s más szokások.
A többi szokások ünnepekhez is vannak kötve, de mivel az ünnep kevés, másféle szokások is divatosak, ősziek, tavasziak, nyáriak és téliek.
Újévkor szokásos, hogy a gyermekek szerencsét kívánva járnak házról-házra, kéregetnek s mondókáért rétest vagy krajczárt kapnak. Régebben a legények is koledáltak így. Husvétkor piros tojást csak a házbeli gyermekeknek készítenek a legtöbb vidéken. Az április elseji tréfákat ismerik. Májusfát néha-néha állítanak a legények egy-egy szép lány udvarán. A „májfa” egy lombos fiatal fa, a mit a lány reggel ha meglát, felpántlikáz. Aratási mulatságot régebben mindenütt tartottak, s búzakoszorút is kötöttek ilyenkor. A szüret nagy vígsággal, de ma már kevés külön szokással folyik le. Karácsonykor főleg a katholikusok hordanak bethlehemet. A fonók ma már nem igen divatosak.
A Csepel szigeten érdekes szokás a legények s a leányok együtt-mulatásánál a következő. Szombaton este a legény megmondja a szeretőjének, hogy ő vasárnap délután mulatni akar. Erre a lány vasárnap délután, templom után egyszerűbb ruhába öltözködik s elmegy a kocsma felé, a hol valamelyik szomszéd kapujában megáll a többi lányokkal. A legény, a ki tánczolni vágyik, ki jön s szinte erővel beviszi a kocsmába, úgy, hogy megfogja a leány kiskendője végét s azzal húzza. Igy állanak, kendővéget tartva, a tánczszünetek alatt is, mert a lánynak nem illik magától se bemenni, se ott maradni a kocsmában. Este a lányok hazamennek, a legények ott maradnak; isznak s nem egyszer „kis vasárnapot” is csinálnak, vagyis hétfőn is mulatnak.
A régi népszokások közül érdekes volt Kecskeméten a múlt század közepéig a bikahajsz. Pünkösd másodnapján kiment a nép a temetőbe s ott a halmokra és gátakra fölállva, ákáczfákra felpaszkodva gyönyörködött a bikahajszban. 14Már jól megizzadtak a napon, mikor messziről bikabömbölés, kurjongatás hallatszott. A pusztáról lovasok tereltek ide egy bikát, a mely már szinte végkimerülésig volt, mire ideért, véres nyelve kilógott a szájából, szarvait előre hegyezve jött. „Hahó! hahó! itt a bika!” – ordítozták mindenfele. A zsivajra megtorpadt a bika, megállt, előre feszítette két első lábát, nagy daczczal, büszkén körülnézett s haragosan elbődült. A temető-árok mögül elordították: „ereszszétek rá a kutyákat!” Erre a mázsaház mögül előrohant hat izmos szelindek. A bika körülfordult, megrázta kormos fejét s még míg odaértek vón a kutyák, már a földet, a gyepet túrta a szarvával. Aztán egymásután hányta levegőbe a bősz kutyákat; s a melyik orrába, fülébe kapaszkodott, azt legázolta. Erre még jobban nekibőszűlt s elkezdett nyargalászni a téren. Akárhányszor közé rohant a népnek is, sőt betört a mázsaházba, a hol az úri nép helyezkedett volt el. Ha akadt egy vakmerő mészároslegény, az a nyakába ugrott s körülhordoztatta magát a bikával a téren, míg végre késével leszúrta.
Régi kecskeméti husvét, az Emmaus. Husvét másodnapján a kecskeméti lakosság minden osztályának legnagyobb része összegyűlt a Mária-kápolnához, a hajdani remetelak mezejére, s ott zene mellett mulattak. Sátorokat rögtönöztek, zöldleveles ágakkal befedve, sör, bor volt, s kocsmárosok telepedtek ki ellátni e napon a tömérdek népet. Az ifjúság czikázott s mindenféle játékot rögtönzött. Lóversenyt is tartottak s ez déltől alkonyatig mulattatta a több ezer főnyi népet. Ezt a mulatságot Emmaus-nak nevezték a husvét másodnapi evangeliomban foglalt szent történet helynevéről, midőn a Megváltó megjelent az Emmausba menő két tanítványának. Pünkösd másodnapján éppen ilyen népmulatságot tartottak a város éjszaknyugati részén, a szőlőkön kívül fekvő Talfája nevű szép tölgyes erdőben is.
Régi jó szokás az egész vármegyében a disznótor, a mikor jobbmódúaknál nem ritkán reggelig mulatnak és tánczolnak zene mellett. A torban nemcsak sertéshúst tálalnak föl, hanem mindenféle sültet, pörkölt húst, túrós csuszát, júhczobákot, tarhonyás-rétest, foszlós kalácsot, omlós pogácsát, tarhót és több más ízletes magyar ételt, roppant mennyiségben. Tetejébe jóféle borocskát öntögetnek. Megesik ilyenkor, hogy még a korosabb komámasszonynak is félrebillen a kontyuk s vígan dalolnak, tánczolnak, mint a fiatalok.
Farsangi szokás is divatozott, kivált régebben, nagyobb mértékben. Ócsán a múlt század végéig szokás volt, hogy farsang utólsó vasárnapján a legénység a zenét, a mit farsang alatt használt, kora reggel felállítja az előtt a ház előtt, a mely mulatóhelye volt. A legények közül kettő maskarának öltözött, az egyik asszonynak, a másik férfinak; ezeket a többiek körülvették s úgy zeneszóval mentek a leányos házakhoz, hol az asszonynak öltözött legény ennivalót, a férfi pedig innivalót kért. Ritka hely volt, a hol legalább egy pár tojást ne adtak volna nekik s az ilyen adakozó háznál egy-két nótát elhúztak, az asszonyt vagy a lányát megforgatták s tovább mentek. A mit gyűjtöttek, abból nagy lakomát csaptak s ezzel reggelig búcsúztatták a farsangot.
