Tanyai élet.
Tanyai élet.
A valóságos pusztai élet erősen megfogyott; a pusztákat feltörték s kivéve Kecskemét határában s másutt egy-két jelentékenyebb nagyságú pusztát, ma már alig lehet megtalálni az ősi pásztor-életet. A helyett egy egészen új fajtája támadt a pusztai életnek: a tanyai mezőgazdálkodás. Igy magának Kecskemét félszázezernyi lakosságának legalább fele kint él a tizenhat négyszögmértföldnyi területű pusztákon, mint kisgazda, bérlő, feles, vagy tanyás kertész és cseléd. Ha csak három-négy holdnyi földje van valakinek, már tanyát épít rá s vagy maga lakik benne, vagy a tanyás kertész, a ki felügyel a házra, földre, segít a munkában, de a kapálást és aratást rendes fizetésért végzi.
A házat, ha lehet, dombos helyre építik, kelet-nyugati irányban, vert falból, néha vályogból, úgy, hogy az ajtók délnek néznek. Rendesen ez a beosztása, a ház nyugati végén van egy szoba, ezen túl a konyha, kamra és az istálló következnek. A tető nád, néha szalma, nagyon ritkán s újabban zsindelyt is használnak. Építőmester egy-egy tanyai barkács. Az útat nyárfákkal ültetik be, Kecskemét körül pálmafának hívják, sok az ákácz és van eperfa is.
A konyhában nyitott tűzhely van s mindig a kemencze szája előtt főznek. A konyhát a gazdasszony kékre vagy sárgára meszeli s szabad kézzel czifrázza ki kékkel és pirossal; újabban már boltban is veszik a kész kivágott czifrát. Kevés konyhaeszköz van, egy kis és egy nagy bográcsban főzik minden ételüket, a falon gyúródeszka van, szita, cseréptálak és tányérok. A telekre nyíló ajtaja kettős, a belső kilincsre és kulcsra jár, a külső cserény-ajtó, vagyis rácsos.
A szoba is olyan, mint a városi kisebb házak berendezése. Van benne banyakemencze, s körül ezen a patka. Van egy nagy ágy, meg egy kicsi, fogas, láda, fakanapé, asztal, alatta a korsó. Van fiókos szekrény, letakarva fehér terítővel s rajta apró, czifra edény, porczellánok, üvegek. E fölött a tükör, s katholikusoknál szent képek. A mestergerendán a maguk főzte szappan, a gyufa, alma, mángorlófa, könyvek, s az oldalára szögezett kis léczbe szúrják a kést, villát, stb.
Az udvaron a disznó- és tyúkól, vagy a putrik, gémeskút, verem; ezt minden évben újat ásnak, hogy a békák össze ne fúrják. A ház körül veteményes kert, néhány gyümölcsfával. Az udvaron 1–2 katlan van s ebben főznek nyáron. Kerítés, kapu nincs, legfeljebb egy kis árok keríti a telket.
A ruházat ugyanaz, mint bent a községekben, csak még egyszerűbb. Az asszonyok pl. nem hordanak csizmát, czipőt is csak nagy ünnepeken, hanem mindig papucsban vannak. Ételeik is nagyon egyszerűek, naponta kétszer esznek.
Főfoglalkozásuk a földmívelés, legtöbbet rozsot termelnek s ezt hívják búzának, a búzát pedig tisztának. Házi ipar alig van, kosarat, seprűt, szánkót, vályút, szerszámnyelet maguk készítenek maguknak. Maguk csinálják hangszernek a tamburát is, e mellett töltik a téli estéket s ha összejönnek, e mellett járják a csárdást, a melynek a lippenős vagy mártogatós formáját szeretik.
