Népszokások.
Népszokások.
A többi ismert szerb népszokások közül csak a legismertebbek fordulnak elő s azokban sem igen akad olyan változata, a melylyel új színben tüntethetnénk fel a szerb népéletet. Nincs meg már a leányvásár, de a lakodalmi szokások között van némi nyoma ennek a régi szokás emlékének, valamint a leányrablásnak is. A nép rendesen igen korán házasítja meg fiait s adja férjhez leányait. A lakodalom ma már itt sem olyan teljes, mint hajdan volt, de azért még mindig nagy ünnepséggel s elég nagy áldozatkészséggel folyik le. A temetés szokásai közül ma is megvan a sirató, a virrasztás, a tor, a mely azonban nem túlságos nagy és mindig inkább csöndben végzik el.
A szerbek igen babonások, s különösen nagyon hisznek a bűbájosságban és mindenféle természetfölötti dologban. Vannak jó és rossz szellemek, a melyek jó vagy rossz befolyással tudnak lenni ránk. S vannak boszorkányok, különösen a csúnya vén asszonyokat mind boszorkánynak tartják, mert azt beszélik, hogy az ördög éjszaka széppé teszi magának a boszorkányt és szerelmeskedik vele, de azért azután nappal csúnya, mint az éjtszaka. Tehát az olyan öreg asszony a ki tisztességes életet él és nem czimborál az ördöggel, nem csúful meg. A boszorkány ellen paphoz fordulnak még ma is és szomorú dolog, hogy a papok ma sem világosítják fel a népet, hanem ma is erősítik a hitét azzal, hogy elfogadják a megbízásukat, hogy mentsék meg a boszorkány rontásától. Sok babonájuk van, a mely egész nyilvánvalóan a régi pogányság maradványa.
Aratáskor megtartják – legalább kicsinyben – a zsetvát, az aratást befejező ünnepet, a mikor koszorút visznek a gazdának s ilyenkor táncz is van, és ők is eljárják a kólót. A szüret, a kukoriczafosztás, mind felér egy-egy ünnepnappal. Valamint télen a disznótor is.
Az ünnepek közül nekik is a karácsony a legmelegebb családi ünnepük, a mikor igen sok csodát sejtenek a természetben is. Emberi hangon szólalnak meg ilyenkor a fák és az állatok, de jaj annak, a ki meghallja és megérti. Virágvasárnapon a leányok Lázár feltámadásáról énekelnek, s másnap reggel a szabadban eljárják a kólót s ezzel ünneplik a természet megújulását. A husvétot, a nagyhetet s a pünkösdöt a legnagyobb áhitattal ülik meg.
Népköltészetük a szerb népköltés ismert anyagából merít, de ma már távol esvén az eredeti forrástól, egyre jobban veszíti gazdagságát s romlik, vagy kicserélődik a magyarosodás következményeképen a magyar népköltésből és irodalmi forrásokból merített ismeretekkel és egyéb tudásokkal.
