Babonák.
Babonák.
Hisznek a boszorkányokban. Mintegy két éve a következő eset történt Solymáron. Egyik lakos tehene nem akart tejet adni s napközben erősen izzadt. A tulajdonosa mindjárt kitalálta, hogy biztosan valami boszorkány rontotta meg. Fogta tehát a tehén tejét, beöntötte egy tányérba, késsel keresztül-kasul metélte s egyéb hókusz-pókuszszal a boszorkányt másnap reggelre beidézte s biztosnak vette, hogy annak meg is kell jelennie s valamit kérni kell. Másnap már korán reggel bement hozzá egy helybeli öreg asszony – mint mondta nedves, hideg idő lévén – melegedni. – A mint a tehén gazdája megpillantotta, felkiáltott: „Ahá! itt van már a boszorkány” s azzal egy előkerített husánggal úgy elverte az asszonyt, hogy az belehalt. (A büntető biróság persze azután nem respektálta a boszorkányidéző tudományát.)
Egyáltalán nem lehet azt mondani rájuk, hogy babonásak, de azért vannak helyek, a hol sok a babonás ember. Hiszik, hogy sok öreg férfi és nő van, a kik az istállóban látatlanul megjelennek és kifejik a tehén tejét. Betegségekre ráolvasnak, vagy inkább ráimádkoznak. A szemtől való verésben nagyon hisznek s szintén szenes vízzel gyógyítják. – Ha nagypénteken keresztelés vagy temetés van, jég veri el a határt. Ha késő őszszel égzörgés van, jövő őszszel elhalnak a fiatalok. – Az elmaradt tavaszi köd kárt tesz. – A korai égzörgés a legbiztosabb jele az éhínségnek. „Der frühe Dunner bringt sicher Hunger.” – Ha a nagyhéten magas a vízállás, egész éven fenyeget az árvíz. „In der Osterwoche eine Donau-Überschwemmung – Selben Jahre davon los zu kommen keine Hoffnung. – Viharfelhő elé harangoznak.
