Szilassy.
Szilassy.
Szilassy.
Szilassy. (Szilasi és Pilisi). Ősi pestmegyei család, melynek tagjai közül András fia Dezső 1331-bon Dorozsmára és Szentmihályra nyer adományt. Tamás 1409-ben Dalhó ura. Ennek fia Fábián (1437) veszi fel a Sz. nevet. György és Vincze, ez utóbbi váczi püspök, V. Lászlótól Pándra és Pilisre kap adományt, György fia pedig Mátyás királytól Losoncz-Tugárt. E szélesen kiterjedt ősnemzetség számos tagja töltött be előkelő állásokat Pest vármegyében, s viselnek előkelő hivatalokat ma is; így megválasztattak: Szilassy András esküdtnek 1667-ben; József alszolgabírónak 1829-ben; főszolgabírónak 1836-ban; István alszolgabírónak 1841-ben; főszolgabírónak 1845-ben; s alispán volt 1873-től 1877-ig; János alszolgabírónak 1848-ban, majd főszolgabíró és országgyűlési képviselő; Elek 1883-tól segédszolgabíró, megválasztatott szolgabírónak 1889ben; föszolgabírónak 1892-ben; kineveztettek tb. segédszolgabírónak: György 1884-ben; László 1886-ban; Ernő tb. főügyésznek 1883-ban. Táblabíróknak: János 1784 ben; József 1790-ben; Márton l799-ben; László 1810-ben; ifj. József 1818-ban; Ferencz 1820-ban; György és József 1841-ben; végül Kálmán 1861-ben. Többi tagjai közül II. András, (1684) hevesi, (1689) nógrádi alispán. I. József (1755–1863) septemvir, főispán, majd koronaőr. – Ferencz, Gömör vármegye alispánja (1841). – II. József (1792–1853) helytartó-tanácsos. – Aladár a főrendiház tagja. – Gyula követségi tanácsos. – Kálmán pándi birtokos.
Czímer: kékben, fél aranykerékből kinövő és ezüst félholdtól és hatágú aranycsillagtól kísért fehér egyszarvú. Sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
