Pejacsevich.
Pejacsevich.
Pejacsevich-Mikó. (Hidvégi és Verőczei gróf). Délvidéki eredetű család, melynek egyik tagja, György 1680 táján jött be Bulgáriából s e1őbb Szerém vármegyében, majd Verőczében, utóbb pedig a mai Bács-Bodrog vármegyében szerzett birtokokat. Ennek fia György, a ki bárói rangot nyert, 1712–1717-ig Bács, 1717–18-ig Bodrog vármegye alispánja, fia Márk 1760-ban Szerém vármegye főispánja. Fia János József 1772-ben grófi rangot nyert. Ennek három fia közűl Zsigmond a rumai ágat, Ferencz Károly († 1815.) a nasiczi ágat, Antal († 1800.) a budai ágat alapította. Az utóbbi ág Antal unokáiban kihalt. A nasiczi ágból Artur (szül. 1845., † 1899.) a 6-ik ulánus ezred tisztjeként végigharczolta az 1866. évi hadjáratot, mely alkalommal vitézségi érmet nyert; azután a főrendiház tagja volt és 1896–99-ig a szécsényi kerület országgyűlési képviselője. 1880-ban nőü1 vette Hidvégi gróf Mikó Annát; ettől született fia Endre (szül. 1884.) 1898. évi május 3-án legfelsőbb engedélyt nyert arra, hogy családnevét anyai nagyatyja gróf Mikó Imre családnevével egyesíthesse. Fiai: Pál és Endre, az utóbbi jelenleg Nógrádludányban birtokos.
Czímer: arany-dülénydedekkel megrakott fekete szegélyű kék paizsban, zöld alapon, két kifelé fordult, ágaskodó koronás oroszlán között, melyek jobb első lábukban kivont kardot tartanak, koronás fehér oszlop, e fölött egyfejű fekete sas, csőrében kis ezüst keresztet, jobb lábában kivont egyenes kardot, baljában birodalmi almát tart. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) paizsbeli sas. II. paizsbeli oroszlánok egyike növekvően, balra fordulva. III. paizsbeli koronás oszlop Takarók: kékarany-kékezüst.
Pejácsevich
