Zichy István.

Teljes szövegű keresés

Zichy István.
Midőn Zichy István a divényi uradalom birtokába lépett, már érdemekben gazdag, fényes hadi-pályára tekinthetett vissza.
Zichy István, Pál veszprémi várkapitány, majd Győr és a hozzátartozó erősségek alkapitányának fia, 1616 szeptember 18-án született. Kora ifjúságában III. Ferdinánd udvarába került, hol kamarási szolgálatot teljesített. 1637-ben, alig 21 éves korában, a győri lovasság vezére, 1641-ben Győr vár és város hadainak parancsnoka., 1650-ben Veszprém és Vázsony kapitánya, majd Győr és a hozzátartozó erősségek alkapitánya; 1655-ben kamarai elnök lett, ugyanez év július 17-én bárói rangot nyert. 1661-ben koronaőrré nevezték ki, mely méltóságában az 1662. évi országgyűlés is megerősítette. 1676-ban összes utódaival együtt grófi rangra emelték. 1681-ben Moson vármegye főispánjává, majd királyi főajtónállóvá, 1690-ben pedig tárnokmesterré nevezték ki. Mikor Kara Musztafa nagyvezir 1683-ban Bécs ellen indult, a szent koronát Pozsonyból kétszáz lovas fedezete alatt Bécsbe, majd onnan – a midőn az udvarnak is menekülnie kellett – Linzbe szállíttatta. Még 1683 tavaszán ötven lovast állított ki vasmegyei birtokai után a török ellen, de e csapat, midőn Kara Musztafa már Bécsig nyomult előre, szétoszlott.
Az 1685 év tavaszán Győrött találjuk, hol az Érsekújvár visszavételére vonuló sereg élelmezését intézte, de mikor Károly lotharingiai herczeg 1685 július 6-án megkezdte Érsekújvár ostromát, már Zichy Istvánt is ott találjuk az ostromló seregben.
1690-ben Batthyány Ádámmal együtt az akkoriban még török kézen levő Nagykanizsát vette ostrom alá, melyet három havi ostrom után, április 13-án vett be. Ez volt utólsó haditette. 1613 márczius 15-én, virágvasárnapján elhunyt. Oroszvárott temették el, az általa épített templomba, a hol fia, Ádám, díszes sírkövet állíttatott emlékére. (Nagy Iván: Magyarorsz. Családai XII. 383. Századok, 1872., 251. Millennium Tört. VII.)
A divényi uradalom birtokába még az 1686. évben beiktatták Zichy Istvánt, nejével gróf Amadé Magdolnával egyetemben. A beiktatás október 16-án vette kezdetét s október 27-ig tartott.
A beiktatólevél tanúsága szerint az uradalom öt tiszttartóságra oszlott; az egyes tiszttartóságokhoz a következő helységek tartoztak. I. tiszttartóság: Divényvár és mezőváros, Fűrész, Vámosfalva, Budalehota, Polichno, Dobrocs, Kotmanova, Róna, Podrecsány, Tamási, Lónyabánya, Málnapataka, Bisztricska, Mlagyo, Kolpacz, Gergelyfalva, Tossoncza, Turicska, Udvaria (Udornya), Losoncz, Abelova, Sávoly helységek, Tomankova és Rusznak puszták. II. tiszttartóság: Nagylibercse, Lentvora, Zavoda, Felsősztregova, Kelecsény, Tót Hartyán, Borosznok, Priboj, Szenna, Felső-Tiszovnyik, Alsó-Tiszovnyik, Vörös, Süllye, Nedelistye, Madacska helységek, Felsőkislibercse, Podregyán, Kisparócza, Kolcse, Podluzsány és Miletincz puszták. III. tiszttartóság: Alsóesztergály, Szentpéter, Kis-Szalatnya, Kis-Sztraczin, Nagy-Szürtös (Nagykürtös), Szelcz, Nagy-Lam, Kis-Zellő, Brezova, Turopollya, Felsőesztergály, Lest, Dacsolam helységek, Koprovnicza, Lehotka és Kispatak puszták. IV. tiszttartóság: Gyarmat város, Zsély, Alsópribély, Tornik, Csab, Visznek, Zahora, Bussa, Adacs, Felső-Ludány, Halászi, Óvár, Szklabonya, Ujfalu, Tergén, Guta, Nándor, Balog, Petény, Nőtincs, Agárd, Kelenye helységek, Illési, Podluzsány, Haraszti, Szent-Lőrincz, Bánk, Dorcsány, Zobok, Gyarmat puszták. V. tiszttartóság Ság, Ságújfalu, Etes, Apátfalva, Litke, Tőrincs, Bolgárom, Hort, Kóka, Uri, Dömsöd, Zombor, Potnyak helységek, Bucsán, Szalatnya, Apaj, Szent-Iván, Szent-Egyed, Szent-György, Izsák, Gara, Hugye és Bankháza puszták.
Az adománylevélben elősorolt birtokok azonban nem voltak mind a fiskus kezén. Igy Zsély helység, melyet Balassa Imre és Péter Dorcsány pusztával 635együtt Keller Jánosnak és nejének, Komáromy Erzsébetnek 300 tallérban elzálogosítottak, Mailáth Miklós királyi ügyigazgató 1680-ban visszaváltván, később Horváth János és neje, Jánossy Judit birtokába jutott, kik azt 1690-ben gróf Koháry Istvánnak és Jánosnak hasonlókép 300 tallérban átengedték. Az 1686-ban kelt adománylevél alapján azután a család visszaváltotta a gróf Koháryaktól.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT