Csesztve.
Csesztve.
Csesztve. Balassagyarmat közelében fekvő kisközség. Házainak száma 88, lakosaié 606, a kik vegyesen magyarok és tótajkúak, róm. kath. és evangélikus vallásúak. Postája Balassagyarmat, távírója és vasúti állomása Mohora. 1423-ban Salgai Miklós volt a helység földesura. 1439-ben Lossonczy László birtokában találjuk, kinek magvaszakadtával Garai László nyerte adományul. Később a mohorai Vidfiek elfoglalván a helység fele részét, Garai Jób itteni birtokait 1476-ban Guthi Országh Mihálynak adta. A másik részt ugyanez időtájt (1472) a Szobi család bírta. Szobi Mihály itteni birtokait 1498-ban Werbőczy Istvánnak adományozta. 1552-ben már a török hódoltsághoz tartozott. 1562–63-ban Abdesszaid Ali török tiszt hűbérbirtoka volt. A XVII. században az esztergomi káptalan és a Barátnoky-család volt a helység földesura. E család birtokait Ebeczky Ádám és Barátnoky Anna leánya, Ebeczky Éva örökölte, a ki Maithényi Mártonhoz menvén nőül, a birtokok a Maithényi családra szállottak. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Maithényi Károly és az esztergomi káptalan voltak a helység földesurai. 1826-ban a helység egy részét az esztergomi káptalan, a másikat Maithényi Károly kir. tanácsos és a harmadikat Madách Imre cs. kir. kamarás bírta, a ki itteni birtokait neje, Maithényi Anna révén szerezte. 1845–1853-ig Madách Imre, az »Ember tragédiája« írója lakott itt és munkájának egy része is itt készült. 1848-ban Maithényi Pál s utána Maithényi Péter és Madách Károly voltak itt birtokosok. Jelenleg Madách Emánuel, Madách László, Madách Pál örökösei és Fröhlich Frigyes, a helység legnagyobb birtokosai. Van itt négy úrilak. Az egyiket Maithényi Károly építette a XVIII. század második felében, s ez jelenleg Madách Emánuelé, Lászlóé és Pál örököseié. A másikat Madách Imre cs. és kir. kamarás, neje, Maithényi Anna után szerezte, az új úrilakok egyikét Paksy Péter építette 1864-ben, s ez jelenleg Kálnay Nándoré. A Csesztve-Galiba-pusztán levő úrilakot Maithényi Imre építette 1882 táján, s ez most Fröhlich Frigyesé. A török hódoltság alatt a lakosok nagyon megfogyatkoztak. 1689 május 27-én a közbirtokosság új települési szerződést kötött a lakossággal s ez jelenleg is a község birtokában van. 1715-ben 15, 1720-ban pedig 18 adóköteles háztartást írtak itt össze. A helységnek már a XIII. században volt temploma. Midőn a helység 1689-ben újból települt, a régi templomot a katholikus és az evangélikus hívek közösen használták 1716-ig. Az utóbbiaknak később külön imaházuk volt. Az új róm. kath. templom a réginek omladékaiból 1731-ben épült. 1756-ban leégett, de 1792-ben ismét helyreállították. A régi templomból egy áldozókehely maradt fenn, mely jelenleg a vármegyei múzeumban látható. A Madách család kertjében egy ősrégi keresztelőkút 27látható. E helységhez tartozott Csesztve-Galiba-puszta, melynek helyén a középkorban Helembafalva nevű helység állott. Ez eredetileg a Záh-nemzetség birtoka volt. Záh Feliczián gyilkos merénylete után Károly király 1332-ben az Ákos-nembeli Cselenfi Sándor fia Jánosnak adományozta. Jelenleg Madách birtok. Fröhlich Frigyes birtoka a Maithényi családé volt, ugyanis M. Péter hasította ki Imrének, ki ott pusztát csinált. É községhez tartoznak még Csurgó, Kálnay és Madách-telep, mely azelőtt Káptalan-telep néven volt ismeretes, Kincsem- és Miklósvölgy-puszta.
