Bussa.
Bussa.
Bussa. Ipolyvölgyi magyar kisközség, körjegyzőséggel, 158 házzal és 791, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. E helység már a XIV. század elején fennállott. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel. 1467-ben Divény várához tartozott és Guthi Országh Mihály nádor birtoka volt. 1502-ben is a divényi vár tartozékai között szerepel, de részük volt itt a gróf Szentgyörgyieknek is, a kik közűl László 1473-ban itteni birtokait a Nádasdi Angoroknak eladta. Az 1548. évi adóösszeírásban az elpusztult helységek között van felvéve. A környék lakossága a törökök támadásai ellen 1552-ben tornyokkal megerősített palánkot épített itt, melyet Tercsi Mihály vitéz bajtársaival, köztük Szuhay Istvánnal és Nagy Andrással, mindaddig védelmezett, míg az ostromló török had az egész erődítvényt halomra lőtte. A törököket e hősies ellentállás annyira meghatotta, hogy Tercsit és életben maradt társait szabadon bocsátotta. 1562–63-ban a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 28 adóköteles házzal. 1660-ban felerészét Balassa Imre bírta. 1715-ben 16, 1720-ban 27 adóköteles háztartása volt. 1740-ben a gróf Koháry és a Balassa családok, 1770-ben a Zichy és a Balassa családok voltak a helység földesurai és 1826-ban is és most is a gróf Zichy család a helység legnagyobb birtokosa. E család itteni hitbizományi uradalmához tartozik ama régi úrilak is, melyet a gróf Kálnokyak építettek. A róm. kath. plebánia 1332-ben már fenállott; 1778-ban ismét helyreállították. A templom 1789-ben épült. A XIX. század első felében gyakori tüzek pusztítottak a helységben. Ezeknek emlékére a község lakosai fogadalmi ünnepet tartanak. A községben levő gőzmalom Molnár Antal tulajdona.
