Buják.
Buják.
Buják. A hasonló nevű patak mentén, a Cserhát hegység déli nyúlványai alatt fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel, 320 házzal és 2147 róm. kath vallású lakossal. Postája és távírója helyben van. E helységről a XIV. század első feléből vannak már adataink. Vára 1303–1318 között már fennállott. Csák Máté parancsára Ibur fia István vette ostrom alá, de Dénes fia Pál mester, Óbuda és Szeged várának kapitánya, felszabadította az ostrom alól. A XIV. század közepén királyi vár volt. 1386-ban Mária királynő a Garaiaknak adományozta, a mit 1393-ban Zsigmond király is megerősített. Utóbb rövid ideig a Pásztohi család birtokában találjuk. Zsigmond király 1424-ben nejének. Borbála királynénak adta. Albert király 1439-ben a várat a hozzátartozó Buják, Szirák. Héhalom, Tarcsa, Palotás-Hatvan, Henyél stb. helységekkel együtt Báthory Istvánnak adományozta. A Báthoryak bírták 1474-ben és 1499-ben is. A mohácsi vész után, 1528-ban, Szapolyai János király a Báthoryak (Endre, György és István) hűtlensége következtében Werbőczy Istvánnak adományozta. 1552-ben a várat Ali budai basa foglalta el, miután az őrség ötnapi ostrom után gyáván megszökött a várból. A törökök azonban nagyobb fontosságot nem tulajdonítottak a várnak. 1556–57-ben az itteni török őrség csupán 28 emberből állott. Az 1562–63. évi török kincstári adólajstromok szerint a község 38 adóköteles házból állott, s ekkor Szefernek, a hatvani szandzsák helyettes emirjének a birtokában volt. 1579-ben a török kincstári adószedők 38 adóköteles házat vettek fel az összeírásba. 1593-ban mialatt Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf Füleket ostromolták, Báthory István országbíró visszafoglalta a törököktől. 1598-ban Báthory István volt a helység földesura. 1605-ben a várat Czobor Mihály, Bosnyák Tamás és Dengeleghy Mihály Bocskay számára foglalták el, 1606-ban azonban ismét visszakerült a király birtokába. Bár a vár a magyarok birtokában volt, a helység a XVII. században a törököknek is adózott. Az 1633–34. évi számadás könyvekben a váczi nahije községei között találjuk 7 adóköteles házzal. Az 1655. évi országgyűlés 150 lovast és 50 gyalogost rendelt a várba. 1663-ban a vár újból a törökök birtokába került és Hasszán aga lett a vár parancsnoka; de rövid 23idő múlva a kékkői, gyarmati és korponai őrség egyesülve, visszafoglalta a törököktől. Murtuzán aga, hatvani bég azonban még ebben az évben 3000 főnyi hadával jelent meg a vár alatt, melyet Berczelly János, a ki 42-ed magával e túlerővel szemben tehetetlen volt, kénytelen volt feladni. A törökök azután a várat levegőbe röpítették. 1715-ben 23, 1720-ban 24 magyar háztartást írtak itt össze. 1745-ben Mária Terézaa királynő herczeg Esterházy Pál Antalnak adományozta. 1848-ig a herczeg Esterházyak voltak az urai. A XIX. század közepén az uradalom Hatvani Deutsch Bernát birtokába került, a kitől 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg. Jelenleg gróf Károlyi Erzsébet, férjezett gróf Pappenheim Siegfriedné a legnagyobb birtokosa. A török hódoltság idejéből a bujáki patak mentén öt helyen töltések nyomaira akadunk, melyek rizstermelésre szolgáltak. A Márton-hegyen valamely régi templom és monostor nyomai vannak, e templom, még a török hódoltság alatt pusztult el. Oltárképét azonban megmentették és az új templom főoltára fölött helyezték el. A templom 1757–59-ben épült. Gróf Károlyi Erzsébet a község határában a vár alatt nagy költséggel érdekes vadászlakot építtetett, mely a legnagyobb kényelemmel van berendezve és 30 szobát foglal magába. Ugyancsak ő emeltette a 466 m. magas Feketehegy (másként Sasbércz) tetejére azt a nagy, részben termésbazaltkőből épült négyemeletes, hatalmas négyszögű kilátótornyot is, melynek belseje szintén kényelmes vadásztanyául szolgál szarvasbőgés idején és a honnan végtelenül elragadó színpompás és változatos kilátás nyílik messze vidékre. A község fölött, magas hegytetőn fekszik a kálvária is, mely szintén már nagy távolságból látható. Magát a várat a tulajdonos grófnő és férje lehetőleg jó karban igyekeznek fenntartani. A hozzá vezető út könnyen járható, a romok bejárata állandóan el van zárva, hogy rongálások ellen megvédjék. Bent a romok között az utak járhatók, sőt a falak alatt és a hol erre alkalmas terület van, mindenféle cserjéket, virágokat és alkalmas növényeket ültettek gondos kezek. 1873-ban kolera pusztított itt. A lakosok fogyasztási és értékesítő szövetkezetet, továbbá kath. nép-és olvasókört tartanak fenn. A helységben elsőrendű mészkő- és trachitkőbánya van, az uradalomnak pedig téglagyára. A községhez tartozik Hényel-puszta, mely a középkorban önálló helységként szerepel. 1391–1499 között a bujáki uradalomhoz tartozott. Valószínűleg a török hódoltság alatt pusztult el. 1598-ban már nem szerepel az adóösszeírásokban. Jelenleg gróf Károlyi Erzsébet, férj. gróf Pappenheim Siegfriedné birtoka. Ide tartoznak még: Nádasd- és Szamkó-puszták, Aranykút-major és Galambos-telep.
