Alsópetény.
Alsópetény.
Alsópetény, a balassagyarmat–aszódi vasútvonal mentén fekvő kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 146, lakossága 809 lélek. Nyelvre nézve 475 magyar és 334 tót, a kik mind római katholikusok. A postája helyben van, a távíróállomása Romhány, vasúti állomása Bánk. Eredetileg a Csák nemzetség birtoka volt. Az e nemzetségből származó Pósa fia Ugron, királyi főlovászmester mindhét (Alsó- és Felső-Petény) helységet 1268-ban és 1274-ben a Zsadány nembeli Dénesnek adta; 1280-ban azonban újból eladta 1000 márkáért a Gyulazombor nembeli Erdő ispánnak, a kit a két helység birtokába be is iktattak. E miatt a két birtokos között húsz évig tartó per keletkezett. A régi adományosnak, a Zsadány-nembeli Dénesnek 1300-ban 225 márkát kellett fizetnie, hogy a helység birtokában megmaradhasson. Fia Arnat 1301-ben azután átíratta a petényi jószágot biztosító oklevelet. A XV. század elején az Alsópetényi-család birtokában találjuk. 1440-ben, e család magvaszakadtával, I. Ulászló király a Szobi-családnak adományozta. 1460-ban a Gácsi családnak is voltak itt részei. 1472-ben is a Szobi-család volt a helység földesura. Szobi Mihály 1507–1514 között itteni birtokait Werbőczy Istvánnak adta, a ki ide vonult vissza 1513–1514-ben, midőn a híres hármaskönyvét írta. Ennek emlékét a Gyurcsányi Ignáczné által 1791-ben készíttetett következő feliratú s háromoldalú gulába illesztett emléktábla őrzi :
» Leges hic Patriae scripsit Werbőczius olim,
Lex manet, at cecidit scriptor, et ipsa domus.
Rudera nunc arcis cursus tolluntur in altum,
Paci non Liti, Saxa datura locum.
Hic ponam curis finem, hic cum stirpe quiescam,
Spes vana hic solvat, spes mihi sola Deus.
Lex manet, at cecidit scriptor, et ipsa domus.
Rudera nunc arcis cursus tolluntur in altum,
Paci non Liti, Saxa datura locum.
Hic ponam curis finem, hic cum stirpe quiescam,
Spes vana hic solvat, spes mihi sola Deus.
*
Theresia Blaskovics Vidua Ignatii Gyurcsányi
Piis gentis suae manibus posuit.«
Piis gentis suae manibus posuit.«
A gulaalakú emlékkő a templom közelében áll oly helyen, a hol valamely régi épületnek, nyilván egy régi várkastélynak a rommaradványai láthatók; a romok alatt van a Gyurcsányi és Somogyi családok kriptája, a hol a Werbőczy emléktáblát készíttető Gyurcsányi Ignáczné is nyugszik. 1715-ben csak két háztartást írtak össze e helységben. Az 1720. évi összeírásban nemes községként, adóköteles háztartások nélkül szerepel. 1740-ben az Osztroluczky és a Jeszenszky családok voltak itt birtokosok. Később, a XVIII. század második felében a Gyurcsányi és a Somogyi családok telepedtek itt le. 1826-ban Gyurcsányi József és Somogyi Antal, a jászok kapitánya, voltak a birtokosai. A Gyurcsányi család birtokát a Prónayak, a Somogyi családét pedig a báró Andreánszkyak örökölték. Jelenleg Prónay Mihály, báró Andreánszky István nyugalmazott államtitkár és a Hauser testvérek a helység legnagyobb bitokosai. Prónay Mihályé a Gyurcsányi-féle kastély, mely a XVIII. század közepén épült. Báró Andreánszky István bírja a Somogyi kúriát. A Hauser testvérek házát gróf Crouy Frigyes 1880-ban építtette. Tőle Rudnyánszky László vette meg, ki a jelenlegi tulajdonosoknak adta el. A róm. kath. templom a XVI. század első felében épült csúcsíves ízlésben. Egy másik templom maradványa is van a határban. Ez a templom a török hódoltság alatt pusztult el. 1873-ban a kolerajárványnak a lakosság fele esett áldozatul. A határban levő földvári dülőn régi földsáncz nyomaira akadunk, melyet alkalmasint még a szlávok emeltek. E helységhez tartoznak: Bánkvölgyi, Cseres, Hajdúárok, Vadalmás és Werbőczy-puszta, mely utóbbi azelőtt Stajerka-puszta néven volt ismeretes.
Alsópetény. – Prónay Mihály kúriája
Alsópetény. – Báró Andreánszky István kúriája
