Ács.
Ács.
Ács, magyar nagyközség, Komárom és Győr között, az ú. n. bécsi országút mentén, 715 házzal és 8444, nagyobb részben ref. és róm. kath. vallású lakossal. A községnek saját postája, távírója és vasúti állomása van. Területén már a rómaiak idejében nevezetes helység állott, a mit számos római lelet bizonyít. Első okleveles említését 1260–70 között Iwan de As nevében találjuk. 1346-ban Alchy alakban említik és Nagymartoni Simon fia az egyik birtokosa. 1434-ben Pál és Vilmos fraknói grófok, Molnári Kelemen győri püspöknek és osztályos testvéreiknek, Istvánnak és Domonkosnak adják át. 1540-ben Alcsi néven szerepel az akkori okiratokban. A török dúlások alatt elpusztult és 1565-ben már a néptelen községek között van említve. 1628-ban Szecze György kezdte a községet betelepíteni. 1635-ben Hathalmy György és Pogrányi István osztozkodnak rajta. 1643-ban Gadács néven is szerepel. 1662-ben a Kolosok jogutódai: a Lengyel családbeliek osztják fel maguk között. 1675-ben Lengyeltóti vagy másként Tóthi Lengyel János, itteni részbirtokát, elzálogosítja Gencsy főapátnak; de ugyanekkor ifjabb Zichy István is egyik birtokosa volt. 1689-ben Tóthi Lengyel János, itteni részbirtokát elzálogosítja Gencsy főapátnak; de ugyanekkor ifjabb Zichy István is egyik birtokosa volt. 1689-ben Tóthi Lengyel János a maga részét eladja gróf Esterházy Jánosnak, 1694-ben pedig a Lengyel-örökösök adnak el némely részeket gróf Esterházy Ferencznek. 1695-ben a Bucsányiak is birtokosai; ezek örökségüket Somogyi Györgygyel, más birtokért, elcserélik. Lassanként csaknem az egész birtok az Esterházyak kezére jutott, kik azt 1824-ben herczeg Lichtenstein Alajosnak adták el. 1848 előtt, e családon kívül, még a báró Szopek, Bartakovics, Hőgyészy, Baranyay családok és a pannonhalmi főapátság voltak a birtokosai, azután még a Vrana, Uhlarik, Brogyányi, Ghyczy, Ulmann, 45Lampért, Vargha és Pócsér családok, most pedig gróf Zichy Ernőnek, Paulovics Dezsőnek, gróf Degenfeld Ottónak és Auspitz Pálnak van itt nagyobb birtokuk. 1707-ben Rabutin öt lovas ezrede táborozott itt, érzékeny kárt okozván a községnek. 1809-ben, a győri ütközet után, a nemes felkelő sereg a franczia csapatokat Ács határában visszaverte. A szabadságharcz alatt szintén nagyobb ütközet volt itt, melyről más helyen bővebben irunk. 1854-ben a község legnagyobb része leégett. Van itt egy régi, kastélyszerű épület, melyet még az Esterházyak építtettek és ez ma a gróf Zichy Ernőé. Kertjében azelőtt váromladékszerű romok voltak láthatók. A község a múlt század eleje óta majdnem nyolcszáz lélekkel szaporodott, mert akkor 4073 lakosa volt. A Patzenhoffer Berg és Társa czégnek itt nagyszabású czukorgyára van. Van itt továbbá hitelszövetkezet, kaszinó, Kossuth Lajos-asztaltársaság, iparos dalkör, s református és katholikus énekkör. A községben fennálló két templom közül a róm. katholikus 1844-ben, a református 1644-ben épült. Ez utóbbinak egy 1644-ből és egy 1675-ből való úrasztali kelyhe van. Ácshoz tartoznak Alszter, Boros, Felsőlovad, Plebános, Rostakuti, Schrikker és Ref. lelkész tanyák, Csilla, Czonczóhát, Jeges, Likócs, Lovad és Vas puszták, továbbá Czonczó és Pál majorok. Likócs puszta 1221-ben possessio Zent-Gyd, vagy Vid, 1395-ben Gyud Zenpetur, 1404-ben pedig már Gyid-Zentpéter néven fordul elő. Határában, túl a Dunán, azelőtt régi templomomladékok voltak láthatók. Likócs állítólag onnan vette nevét, mert a török dúlások idején menekülő lakosok, itt földbe ásott lyukakban húzódtak meg. Lovad puszta nevével is már 1297-ben találkozunk, a mikor a Koppán nembeli Jakab comes, unokaöcscseivel, Luoul birtokán osztozkodik. 1346-ban már Nagymartoni Mihály van említve birtokosaként. Később a Kolos nembeliek lesznek az urai; Kolos Jánosnak azonban magva szakadván, 1567-ben Thury György lett az ura. Azután az Ocskayak lettek a birtokosai, a kiktől 1700-ban Ordódy Klára és Katalin, s Pongrácz Katalin a birtok egy részét elcserélik. Közben 1675-ben, Lengyeltóti János is egyik résztulajdonosa, a ki a maga részét Gencsy főapátnak zálogosítja el. Vas puszta már 1229-ben említve van. Ez is ősidők óta megült hely; határában ugyanis római erőd állott. 1273-ban a királyi szekeresek faluja volt. 1824-ben Was falut IV. László király Miklós (másként Fatra) és Mihály comeseknek adományozza. 1290-ben a Katapán nembeli Miklós fia János özvegye: Aglenth asszony és fia Miklós, eladják Banai Imre fiainak, 1289-ben azonban Sydói Mihály is kap egy részére adományt, melyben két évvel később testvéreit erősítik meg. 1295-ben a Katapán nembeliek, a maguk részét eladják Banai Imre három fiának. Két évvel később Wes néven jelentkezik egy oklevélben. 1380-ban Ponya de Vas van említve birtokosaként. 1386-ban Wos falu Kolos fia Jakabé. 1489-ben Némai Kolos Lászlót uralja. A török dúlások alatt elpusztult, s 1635-ben a Kolos családbeliek újra benépesítették; de a lakosok másodszor is menekülni voltak kénytelenek a törökök zaklatásai elől. 1675-ben ismét népesnek mutatkozik, és ekkor Lengyeltóti János a maga részét Gencsy pannonhalmi főapátnak zálogosítja el. 1809-ben a francziák dúlták fel. Czonczóhát puszta az 1863-iki tagosításkor keletkezett és Forster Géza tulajdona volt; tőle vette meg 1900-ban gróf Degenfeld Ottó, a kinek itt csinos úrilaka van. Csilla puszta Ghyczy Kálmán tulajdona volt és az 1863-iki tagosztály után keletkezett. A mostani tulajdonos nejének keresztneve után nevezték el Csilla pusztának. Jelenleg Paulovics Dezső tulajdonában van. A Tatárút nevű dűlő a tatár-, vagy inkább a törökjárás emlékét tartja fenn. Pénzásás nevű dűlőjén a lakosok azelőtt pénz után szoktak kutatni és találtak is, de csak római pénzeket.
