I. osztály: Emlősök.

Teljes szövegű keresés

I. osztály: Emlősök.
A természetbúvárok mindösszen 15 tengeri emlősállatról tesznek említést, mint a melyek az Adriában előfordulnak. Azonban kitünt, hogy biztosan csak 9 emlősnek ittléte állapítható meg és ezek közül is több véletlenül vándorol a Földközi-tengerbe és az Adriába, a honnan a dalmát partok mentén tengerünkbe is bevetődik.
Ezek a czetek rendjéhez tartozó emlősök a következők:
421a) Quarnero állandó lakói:
1. Delphnus delphis L. igen gyakori.
2. D. tursis Fbr. kevésbbé gyakori.
3. Monachus albiventer Bod. nem gyakori.
b) Valószinüleg állanadóan itt tartózkodnak:
4. Delphinus Rissoanus Laur.; legutóbbi időben 6 példányt fogtak, kettőt a Quarneróban.
5. D. parvimanus Reisch.; csak egy trieszti példányról van tudomásunk.
c) Vándorok:
6. Physeter macrocephalus L.; 24 adat bizonyítja, hogy a partokon megfeneklett.
7. Balaenoptera musculus L.; 1831-ben és 1862-ben megfeneklett.
8. B. rostrata O. Müll.; 1771-ben fogták.
9. Balaena biscayensis Eschr.; egyszer fogták a XI. században.
Legérdekesebb állatok egyike az adriai fóka Monachus albiventer, Boddaert. (Olaszul: vitello marino, orso marino; szlávnyelven, Dalmáczia partvidékén: morski medvjed; horvátul, Carlopagóban, Zenggben: morska medvjedica; Lissa szigetén: morski frater.) A sok synomim közül csak a következőket említjük: Phoca albiventer Boddaert., Ph. bicolor Schw., Ph. leucogaster Peron., Pelagius monachus F. Cuv., Phoca vitulina Partsch. Ez utóbbi elnevezés teljesen téves hiten alapszik, mert Ph. vitulina az Adriában nem fordul elő.
Az irodalomban nem használt synonimák a következők: Monachus mediterraneus Nilson 1837. Phoca crinita Menis 1848. Leptorrhynchus monachus Giebel 1848. Heliophoca atlantica Gray 1854. Leptonix monachus Giebel 1859. Phoca Hermanni Lesson 1878. Monachus albiventer Allen 1889. Stenorrhynchus albiventer Mojs. 1887.

Sargus annularis chrysophyris aurata. – arany durbincs.
1/6 nagyság.
A mint a ránk maradt hiteles adatok bizonyítják, azelőtt ezen fóka gyakori volt az Adriában. Mavro Vetranić horvát költő 1482–1575. „Remeta” czímű művében arról panaszkodik, hogy a fóka széttépi a hálóit. Egy benedekrendi szerzetes 1601-ben leír ilyen idomított fókát, melyet élve mutogattak.*
Brusina, Sisavci Jadranskoga mora, Zágráb 1889.
Assaler leirja a „Viridarium adhriaticum”-ban, Augsburg 1686. 1722-ben Rovignoban fogták. („Relazione popolare sopra un vitello marino...”) 1777-ben Cherso szigetén egy 2 3/4 m. hosszú hímet fogtak. (Beschreibung der Mönchs-Robbe: Berl. Gesellsch. Naturf. Freunde. 1779.) Állatseregletbe került és ekkor Hermann Strassburgban Phoca monachus Ph. mediterranea, később Ph. veterum névvel nevezte el. Ugyanezt Buffon Párisban „Phoque ŕ ventre blanc” név alatt irta le. 1780-ban Grisogono (Notizie per servire alla storia naturale della Dalmazia): a fókák, melyek a mult században gyakoriak voltak, manapság gyérebben fordulnak elő, mégis őszszel a ragusai szőllő-hegyekben nagy károkat tesznek. Az 1810-ben fogott példány a turini muzeumba került; itt látta Cuvier G., Cuvier F.-nek testvére. 1811-ben Dalmácziában egy nőstényt fogtak. (Cuvier F.: Description zoologique d’un Phoque moine femelle (Phoca monachus) 1813.)
1815-ben fogott nőstény élve Németországba került. 1830-ban Chersón fogtak egy nőstény fókát. F. Pelter azt irja 1857-ben (Gotha), hogy Spalatóban fókát nem látott ugyan, hanem Raguzában évenként többet fognak és hogy a nép állitása szerint az Ombla völgyben szöllőt esznek és ilyenkor a szárazra kimásznak. Továbbá 422a midőn a Morlák-csatornában a boraszél dühöng, a fókák a Carin öbölben keresnek menedéket
Chenu (Encyclop. D’Hist. nat. Carnass II. 1853): „Cependant, les habitants des côtes de la Dalmatie assűrent formellement que les Phoques viennent ŕ terre pendant la nuit pour sucer les raisins műrs de vignes.”
Lorencz (Physik-Verhält u. Verth. der Organismen in Quarnero, Wien, 1863) szerint: a Phoca (Leptonix) monachus a Quarnerónak csakis keleti partvidékein fordul elő.
Marchesetti szerint fókánk a Pelagoza sziget „Medvjak” völgyében gyakori; továbbá szerinte a trieszti muzeumban lévő Ph. vitulina nem más mint fiatal Monachus albiventer!
Kolombatović tanár Raguzában leirja a raguzai muzeum fóka-példányát, melyet 20 év előtt Kolocep-szigetnél fogtak. Zupán Dalmácziában a szölőkben ejtettek el egy-egy példányt. Milicich szerint 1878. és 1879-ben Trstenik és Sipnje között két nagy fókát lőttek, a hol ez állatok nem ritkák.
1885-ben Gjuretic nevű halász a Veliki Vratnik közelében egy 2 1/2 m. h. fókát ejtett el.
1894. szeptember hóban Novak tanár és testvérbátyja, Novak Iván zenggi borkereskedő Zengg és S.-Giorgio között a parton 2 Monachus albiventert láttak, melyek közeledésükre a tengerbe ugrottak és alámerültek.
Mindezek a felsorolt adatok eléggé bizonyitják, hogy a Phoca vitulina az Adriában és öbleiben nem létezik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT