Zombor a XVIII. sz. végén.
Zombor a XVIII. sz. végén.
Nem érdektelen itt pár vonással vázolnunk Zombornak több, mint 100 esztendővel ezelőtti állapotát. Első krónikása, Szlatkovics Máté – 1785-től 1806-ig zombori plebános – ilyen képet rajzolt róla: A ki inkább kedveli a rónaságot, mint a magas hegyeket, annak Zombor különösen tetszhetik, melynek határát igen kies, szőlővel beültetett dombok veszik körűl… A város hossza, valamint szélessége gyalog körűlbelűl egy órajárásnyi, s négy oldalról nyílt bemenetele van a széles és barátságos utczákba… Hogy a város levegője egészséges, leginkább bizonyítják az öregek, mert mindkét nembeliek között sokan érik el a századik életévüket… Zombornak igen kellemes ivóvíze van a belváros több kútjában, valamint a szállásokon s a szőllőkben is; a nép azonban nagyon kedveli a saját határában termett borát. Ellenben a nemesek és vagyonosabbak baranyai, tolnai, szerémi, sőt Dunán hozott hegyi borokat isznak, melyeket drágán fizetnek meg. Akója gyakran 10 frtba is kerűl!… A polgárok és mesteremberek ritkán sütik otthon kenyerüket, hanem a piaczon vásárolják. A hús is jó és elegendő. Zöldséggel, főzelékkel, tejjel, hallal és egyéb szükségesekkel bőven ellátja a várost saját piacza. A városnak két erdeje van: a Bukovácz és a Sikara, melyekben tavaszszal és nyáron a nemesség, a polgárság, de főleg az ifjúság szokott mulatozni, – s a melyek télen ellátják a várost tűzifával.” Igy Szlatkovics zombori plébános a kalocsai érsekkel homlokegyenest ellenkezően festi az állapotokat. És a vármegye székhelye csakugyan ide kerűlt.
Zombor, mint vármegyei székhely, a kincstári jószágigazgatóságnak is székhelye volt. 1763-ban építtette gróf Grassalkovics Antal kir. udvari kamarai elnök a kincstári adminisztráczionális épületet (ma pénzügyigazgatóság), melynek homlokzatán ma is látható Grassalkovics czímere. Innen intézte a kincstári igazgatóság Mária Terézia és II. József idején a vármegyei fontos telepítéseket.
Németország déli tartományaiból, Badenből és Württembergből mintegy 3500 család költözött a vármegyébe. Érdekes adat, hogy II. József idején 63 igen különböző német mesterember telepedett Zomborba: esztergályos egy, keztyűs egy, molnár hat, bognár kettő, ónöntő egy, órás egy, czipész kettő, pék kettő, harisnyakötő három, szappanos kettő, rézmíves egy, nyerges kettő, pecsétmetsző egy, kádár hat, késes egy, tűcsináló egy, kertész kettő, kosárkötő egy, fésűs egy, keményítőgyártó egy, kártyafestő egy, zenész kettő, fazekas kettő, sárgarézmíves kettő, szitás kettő, flanellkészítő egy, német nőszabó három, selyemfestő egy, burnótkészítő kettő, lenszövő három, festő kettő, kárpitos egy, csirízkészítő egy, köszörűs kettő. – Ez adatokból következtetni lehet Zombornak akkori elég fejlett iparára. A kereskedelem is virágzó lehetett, mert egy szabadalmazott kereskedő-egyesület is működött ez időben, melynek 1778. évi hivatalos pecsétnyomója ránk maradt. A pecsét képe: Vitorlás hajón Jézus hét apostollal. Fönt jobbra, felhőkben az Úr. Feje fölött e négy betű: H P O V. A pecsét körírata: Sigillum Civium et Mercatorum Privilegiatorum Zomborensium. 1778. – Ime: már három évtized múlva ennyiben teljesedett a város szabadságlevelében kifejezett „biztos remény”, hogy „az ipar és kereskedelem virágzásnak fog indúlni.”
