Rákóczi kor.
Rákóczi kor.
Szerb adat szerint: Brankovics János vezérelte a zombori hadakat „Rákóczi fölkelői ellen is,… és számos ütközetben tanújelét adta vitézségének, valamint a felséges ausztriai uralkodó család iránt való hűségének.” Ekkor szerzett érdemeikre Mária Terézia színe előtt is büszkén hivatkoztak Zombor polgárai. II. Rákóczi Ferencz fejedelem ismételten fölszólította a szerbeket, hogy ügyét pártolják és zsoldért álljanak be seregeibe. Csernovics pátriárka azonban Bécsbe küldte Rákóczi fölszólító levelét. A papok meg a szószékről izgatták a népet a magyarok ellen. Hajmeresztő embertelenségekről szólnak az egykorú följegyzések. Az 1704. év nyarán kezdődött meg ellenök a bosszúló hadjárat. Lehet-e csodálni, hogy a kuruczok se maradtak adósak. Egy július 9-iki jelentés így szól: „Mi az egész Ráczországban (Bácska) Dunán–Tiszán innen levő nagy roppant helyeket összveégettük.”
A zombori városháza.
212Zombor.
1. A karmeliták temploma és rendháza.
2. A gör. kel. templom.
3. A Schweidl-szobor.
4. A róm. kath. templom.
5. A Szent-Háromság-tér.
213Szeptemberben fegyverszünet állott be. Az elmenekűlt nép lassanként visszaszállingózott fölégetett lakóhelyére. Hellebront János kurucz ezredes október 4-én a solti táborból már ezt jelenti: „Hála Istennek, ily híreink bizonyosan érkeztek, hogy a ráczság mint Zombort, úgy más falukat is megszállottak… A Zombor táján levő helységek már szántanak, vetnek és minden gazdaságot folytatják és se a rácz, se pedig a magyar soha egyik a másikra nem akar többé hadakozni…” De a béke nem volt tartós. Vak Bottyánnak kétszer is végig kellett söpörnie a Duna–Tisza közét, s az egész Bácska, mint a török hadjáratok után, megint le volt tarolva.
A szatmári békekötés után a zomboriak öt esztendeig békében éltek.
