A szabadságharcz.
A szabadságharcz.
Márczius 20-án, épen vármegyegyűlés alkalmával érkezett Zomborba a márczius 15-iki események híre. A 12 pontot azonnal nagy lelkesedéssel elfogadták. A tárgyalás alatt kapta meg a vármegye a hivatalos rendeletet, melyből értesűlt gróf Batthyány Lajosnak felelős miniszterelnökké történt kineveztetéséről. Másnap, 21-én, a vármegyei és városi hatóság együtt, díszben, nagy ünnepiességgel a róm. kath. plébánia-templomba vonúlt Te Deumra. Az egész várost föllobogózták. Este fényesen kivilágították. Sűrű néptömeg tolongott az 220utczákon föl s alá a Rákóczi-induló hangjai mellett. Mindenfelé lelkesen hangzott: Éljen a haza! Éljen a király! Éljen a szabadság! A hazafias örömünnep általános volt. A város lakosságának többsége, a magyarok, bunyeváczok és németek igaz, önfeláldozó hívei voltak a nemzeti ügynek. A szerbek egyrésze, legalább látszólag, a polgárság többségével tartott. Mikor az események válságosra fordúltak, a város közgyűlése kimondotta, hogy a kormányt minden körűlmények között támogatni fogja, s mindenkinek kötelessége „a király személye körűl csoportosúlnia, s a hazát megvédenie.” A nemzetőrség megalakúlt. Sokan a honvédek soraiba állottak.
A délvidéki lázadások hatása alatt a magyarok és szerbek között már súrlódások történtek. Július 24-én a város a következő határozatot hozta: „Miután e város tiszta hazafisága, mely jó és balszerencsében egyaránt erős sziklaként rendűletlen állt, s mindíg állani fog a jövőben is, – méltatlanúl némelyek által gyanúsíttatik: minden alaptalan gyanúsítások elhárítása végett, belső érzelmek jeléűl, a nemzeti lobogó a város tornyára kitűzessék.” Később kitudódott, hogy a sajtó gyanúsítása a szerbekre vonatkozott. Erre ők, hogy a városban is uralkodó bizalmatlanságot lefegyverezzék, augusztus 5-én a minisztériumhoz ily fölterjesztést intéztek: „Zombor városának óhitű községe az alkotmányos minisztérium iránti tiszteletteljes bizodalmát, a törvényhez és a hon érdekeihez való hű és tántoríthatlan ragaszkodását ezennel kijelenti”… S ezt nem hiú kegyvadászatból teszi, hanem hogy a régi békét, baráti, sőt testvéri viszonyt továbbra is fönntartsa a városban. „A tisztelt minisztériumnak ezennel ünnepélyesen kijelentjük, hogy honfiúi szent érzelmünk és kötelességünknél fogva, őseink mindeddig utánzott példája után királyunkhoz, hazánkhoz és az alkotmányos kormányhoz holtig hívek maradván, ebbeli érzelmeinket ivadékaink szívébe is átszivárogtatni fogjuk”… S mikor a hazafiság áldozatokat kívánt, Zombor polgársága is lerakta pénzbeli és egyéb adományait a haza oltárára. Többek között a róm. kath. hitközség három harangot (24 mázsa 67 font), a gör. kel. hitközség szintén hármat (30 mázsa 82 font) ajánlott föl s adott át ágyúöntésre a honvédelmi bizottságnak: „Hadd működjenek azok is a haza szent szabadságának biztosításában!”
1849 januárius közepéig békés napokat élt a város. A szerb lázadók közeledésének hírére azonban hozzáfogott a védekezéshez. A zombori szerbek egyrésze vonzódott az ellenséghez, sőt érintkezett is vele. A városi hatóság a Nemegyei Bódog őrnagy és gróf Niczky György vezérlete alatt Bezdánban táborozó csapatokat kérte föl a védelemre. 4000 vörös és feketesapkás honvéd, s ugyanannyi, kaszával-lándzsával fölfegyverkezett nemzetőr, 200 lovas és 10 ágyú, meg is szállotta Zombort. Február 11-én riadó jelezte: Jönnek a szerbek! Az ellenség a délnyugoti és déli oldalon, a Szontai- és Sztapári-úton tört be a városba, míg a védő-sereg – általános meglepetésre – az ellenkező északkeleti, Nemesmiliticsi-úton foglalt védő állást. Így aztán rövid negyedórai harcz után Sztejin és Drágics vezérlete alatt a 2000 főnyi ellenség könnyű szerrel elfoglalta Zombort. A védtelen lakosság Apatin és Gákova felé elmenekült, a védősereg pedig Szabadka felé vonúlt. A győztes szerbek a börtönökből kibocsátott rabokkal a vármegyeházát összedúlták. Az esős, sáros időben a levéltár irományait az utczára kiszórták. Ekkor pusztúlt el a vármegye régibb okmányainak legnagyobb része. A szerbek kezébe kerűlt a zombori nemzetőröknek nem is használt, elrejtett zászlaja. A „Királyért, hazáért és szabadságért” fölíratú, egészen új zászló, most a belgrádi múzeumban van. Két hét múlva kitakarodott az ellenség Zomborból. A törvényes állapot helyreálltával a város közgyűlése a kormányhoz intézett fölterjesztésében sietett lemosni a város becsületén ejtett gyalázatot. Ha nem is árulással, de gyávasággal vádolta Nemegyei őrnagyot, ki Szabadkán haditörvényszék elé is kerűlt.
A rohamosan torlódó események azonban a felső körök, s a közvélemény figyelmét másfelé terelték. Budavár bevételének (május 21) hírére nagy örömünnepet rendezett a város közönsége a Sikara erdőben. Hazafias örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a város közgyűlése Kossuth Lajos kormányzót, s a trónfosztó határozatot jegyzőkönyvébe iktatta.
A világosi katasztrófa után Zombor is csöndes megadással is a jobb jövőbe vetett hittel élte napjait. Az aradi golgotán vérzett el Zombor szülötte, a tizenhármak egyike: Schweidel József tábornok is.
221Zombor.
1 és 2. Részletek a városból.
3. A vármegyeháza.
4. A korcsolyapálya.
5. Csatorna-részlet.
Zombor. – 1. A Kossuth Lajos-utcza.
Zombor. – 2. Ferencz József kaszárnya.
Zombor. – 3. A gazdasági egyesület palotája.
Zombor. – 4. A honvéd-kaszárnya.
