II. Ulászló adománylevele.
II. Ulászló adománylevele.
Az adományozólevél hű fordításban a következő:
„Mi Ulászló, Isten kegyelméből Magyar- és Csehországok királya stb. ez oklevelünk által tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy az irántunk általában és egyes tagjaiban egyaránt hűséges, tiszteletre méltó budai káptalan amaz alázatos kérelemmel járúlt elénk, hogy mi az ő Csongrád vármegyében fekvő, Szinta nevű községét, mely a viszálykodók gyakori és különféle támadásai és olykor a hatalmasok foglalásai következtében hihetetlen módon pusztíttatott, mely azonban most, – állításuk szerint, – újból kezd kissé emelkedni és polgárai, kik jelenleg lakják, Isten nevének dicsőítésére az egyház gyarapításán fáradoznak, a község erősebb gyarapodása végett bizonyos különös és pedig alább következő adományokkal, szabadságokkal és előjogokkal érdemesítjük megajándékozni. Minthogy a katholikus királyok és fejedelmek lelkének egyéb gondjai és aggályai között, mindenekfölött leginkább az Isten egyházaira irányúl a legtöbb figyelme, azért nemcsak az egyházak addigi jogait sértetlenűl megvédeni, hanem nekik minél több előnyt és hasznot szerezni előrelátó buzgalommal törekszenek: ennélfogva az előbb említett káptalan érintett kérvénye királyi jóindulattal kegyesen meghallgattatott és annak hely adatott, akarván a mi felvállalt királyi kötelességünknél fogva magának a felséges Isten nevének dicsőségét emelni és növelni, kitől minden jó származik és a kinek kegyelméből emeltettünk elűl nevezett országaink királyi méltóságának polczára. Tehát az elűl nevezett budai káptalant és annak szintén előbb említett községét és az abban lakó polgárokat különös királyi kedvezményekkel és különös adományainkkal szívesen támogatjuk. Midőn tehát az előzmények megfontolásánál, valamint különös hitünknél és fogadalmunknál fogva, melylyel az igen boldog apostolok feje, Szt. Péter iránt, – kinek dicsőséges neve és védnöksége alatt alapíttatott és létezik az elűlnevezett káptalan, – viseltetünk és tartozunk, az elűl érintett Szinta községet és jelenleg ott lakó és tartózkodó polgárait szilárd elhatározásunk és királyi hatalmunk telje, valamint különös kegyelmünk folytán összesen és egyenkint, minden kivétel nélkül, ugyanazokkal a javakkal, szabadalmakkal és előjogokkal, melyekkel másik városunk, Szeged, akár tőlünk, akár valamely királyi elődünktől volt vagy van kitüntetve, s azokkal él, ellátandó, megajándékozandó és díszítendő: örökre ellátjuk, megajándékozzuk, szabadalmazzuk és díszítjük. És azonkívűl bőséges kegyelmünknél fogva ugyane Szinta községnek, melyet ezentúl „város” névvel nevezendőnek rendelünk, és ezidőbeli valamennyi polgárainak kerek pecsétet engedélyezünk, s kegyesen megengedjük, hogy ez akár ezüst, akár réz, akár más alkalmas érczből készíttessék és csináltassék, s ebbe az ő védőszentjük, Szent Péter két kulcsa keresztalakban egymásra téve és felűlről lefelé nyúlva, alúl pedig annak mindegyik végénél egy-egy hal, mely közönségesen kecsegének neveztetik, fejökkel egymás felé állítva, a kulcsok között pedig egy virágzó kalász, a körben futó széleken pedig e felírat: „Sigillum Civitatis Zyntha” legyen bevésve. Felhatalmazzuk 276őket, hogy ezután valamennyi okmányuk, melyeket a nevezett község és polgárai bármíly alkalommal kibocsájtani fognak, e mindörökké törvényes pecsét alatt bocsáttassanak ki, s megengedjük, hogy ez okmányok ép oly erővel birjanak, a minővel Szeged városéi birnak. Megengedjük végre, hogy elűlnevezett község és említett összes polgárai az előbb érintett pecsét alkalmazásánál nyilvános és magán okmányokon, akár beiktató, akár törvénykezési, akár kiváltsági és bármely más okíratokon, azonkívűl bármely ügyes-bajos dologban, örökségi és polgári ítéleteknél, de csak ha igazságosak és törvényesen hozattak, végre gondnoksági és követségi ügyekben, épúgy mint elűl nevezett Szeged városunk, mindörökre vörös viaszkkal éljenek; azonfelűl egészben és egyenként véve ugyanazokat az elűljegyzett szabadságokat és előjogokat, melyekkel előbb említett Szeged városunk van felruházva, mindörökre s magyar birodalmunk határain belűl bármely helyen, minden időben, együttesen és külön véve, biztosságban és szabadon használják és élvezzék és azoknak örvendjenek, mihez ezen oklevelünk által, melyre titkos pecsétjeink közűl, mikkel az okmányok hitelessége és érvénye végett, mint Magyar-ország királya élünk, függő alakban a középső van felfüggesztve, újból beleegyezésünket és jóváhagyásunkat adjuk. Kelt Budán, Havi Boldogasszony ünnepe előtti vasárnap, ezerötszázhatodik évben, magyarországi uralkodásunk tizenhatodik, csehországi uralkodásunk harminczhatodik évében.”
