Az Árpádkori város.
Az Árpádkori város.
Zenta mai helyét a XVIII. század első felében foglalta el, mikor a lakosság telepítésekkel újból megszaporodott. Az Árpád-kori város, s később is a mohácsi vészszel bekövetkezett pusztulásig, a mai várostól délre feküdt. Erre mutat az, hogy a mai város éjszaki része mintegy 20 hold kiterjedésű temető fölött épűlt, a mi a mohácsi vész előtti korból származik. A temető még nincs felkutatva. Építkezés közben azonban lóval együtt eltemetett tetemre, nemez-süvegre, hamvvedrekre bukkantak, melyek 300–400 éves temetőről tesznek tanúságot. A legkésőbbi lelet egy Bocskay-korbeli öltözetbe burkolt tetem (látható a közs. gimnázium múzeumában), a mi azt bizonyítja, hogy a temetőt a mohácsi vész után is használták. Tekintve azonban a régibb leleteket s azt, hogy Zenta lakossága a hódoltság korában állandóan öt-hatszáz lélekre rúgott, a kik ily óriási terjedelmű temetőt rövid másfélszáz év alatt meg nem tölthettek, bizonyosra kell vennünk, hogy e temető a mohácsi vész előtti korból, a város aranykorából származik, s használata a XVII. század közepe tájáig terjedhet. Az 1696-iki zentai csta után az építkezés már mai helyén vette kezdetét, a miről írásos bizonyítékok vannak.
Zenta 1216-ban már virágzó helység, melynek klastroma van. Ez évben bizonyos Saul ispán özvegye II. Endre király jóváhagyásával a klastromnak birtokot ajándékoz. 1246-ban Szintarév a Tisza túlsó partján a hatalmas Csanád nemzetség birtoka, s Csanád megyéhez tartozik.
