A zentai sziget.
A zentai sziget.
A csata kimenetelére sokan döntő fontosságúnak ítélik a várostól délre, mintegy negyedórányira fekvő Porond vagy Porongy szigetet, az állítván, hogy e sziget a folyón való átkelést nagy mértékben megkönnyítette, s azért kísérelte meg a szultán a végzetes átkelést, mely a csata kimenetelét előre megpecsételte. A csata emlékét hosszú időn át minden év szeptember 11-én a szigeten ünnepelték meg s emlékezés okáért a beerdősített sziget közepére nyolcz nyárfa alá felállították a zentai győző, Jenő herczeg emlékoszlopát, melynek tetejéről valaki már lelopta az érczsisakos, vasvértes vitézt.
Egykorú térképekből nem tűnik ki, hogy ez a sziget megvolt. A monda is azt tartja, hogy a sziget elesett törökök holttestéből keletkezett: a nagymennyiségű holttestet beiszapolta a Tisza. A sziget alakulatából, mély fekvéséből, a szakadékos zentai parttól való csekély távolságból is az látszik valószínűnek, hogy a sziget újabb alakulás. Közönséges vízállás mellett nem sziget, még csak nem is félsziget, hanem egyszerű, egy méter magas emelkedés.
Nem valószínű tehát, hogy e sziget lett volna a zentai csata döntő fontosságú tényezője. Egykorú térképekből, feljegyzésekből és a fentebb említett mondából azonban bizonyosnak látszik, hogy a török a mai Porond vagy – zentai nyelven – Porongy szigetnél kelt át a Tiszán, a minek magyarázata abban kereshető, hogy az 1907–8. évi kotrások előtt a Tisza e helyen, rendes vízállás mellett átgázolható volt.
A nagy csata után ismét kihalt a vidék. II. Rákóczi Ferencz kuruczai többször megfordúltak itt az ellenségeskedő „ráczok ijesztgetésére”, azonban nem sok eredményt értek el, mert itt nem lehetett pusztítással senkit megijeszteni. Puszta volt itt minden. „Szintán” alúl, két heti járásra sem talált az ember mit enni.
