A szabadságharcz.
A szabadságharcz.
Az 1848–49-iki szabadságharczban szomorú szerep jut Zenta városának. Mint a Tisza-Duna-közi Délvidék egyik legnagyobb magyar városa, 1848-ban rendezett tanácsú város lett, s mint ilyen, katonaságot kapott: Demcsa János parancsnoksága alatt a kalocsai nemzetőrség, vagy másként sárközi zászlóalj 281őrködött a városban, s ez lett volna hívatva a szerb felkelőket a várostól távoltartani. A védelem könnyebbsége végett sánczokkal is körűlvették a várost.
A zentai szerb lakosság, melynek Baderlicza Áczó zentai nagybirtokos volt a vezére, összejátszott a felkelőkkel, elárúlta a város védelmi terveit és eszközeit, s a felkelőknek pénzt és élelmiszereket küldött. E miatt a városi tanács Baderliczát elfogatta s Verbászra küldte, a hol a rögtönítélő bíróság őt kötél általi halálra ítélte.
A szerbek akkor kivégzett vezérük akasztófájára fogadták, hogy bosszút állanak a zentai magyarokon. Február 1-én érkeztek meg a szerb küldöttek, a kik felszólították a várost, hogy adja meg magát. A tanács a szerb küldötteket válasz helyett agyonlövette.
Az események hatása alatt a védelműl kirendelt sárközi zászlóalj, miután előbb parancsnokát, Demcsa Jánost erélyes fellépéseért felkonczolta, a városból elmenekűlt, úgy hogy mikor február 2-án reggel a 20.000 főből álló szerb csapat Brenovácski Jévó és Virincsik János vezérlete alatt megérkezett, a város úgyszólván teljesen védtelenűl állt. A lakosság csikorgó hidegben Szeged felé menekűlt a nagyréti nádasokon át, azonban a szerb lovasok a menekülők egy részét a városba visszahajtották, a továbbmenekülőket pedig kartácsolták. A nép száján „nagy szaladás” néven maradt fenn a rémes menekülés emléke.
A városban leírhatatlan öldöklés folyt le. A szerb vezérek 48 órai szabad gyilkolást és rablást engedélyeztek. Eddig tartott a szűzek megbecstelenítése, az öregek kínzása, s az általános vérontás. Az elfogottakat fejjel lefelé a templom előtti haranglábakra aggatták, s alájuk tüzet gyújtottak. Másokat nyakig földbe ástak, s úgy vágták le a fejöket. A legyilkoltak fejét levagdalták, s az emberfejekből óriási piramist raktak a Szentháromság szobra elé és magát a szobrot is körűlrakták emberfejekkel. Mire a 48 órai szabad öldöklési idő lejárt, nem volt élő magyar Zenta városában. De ekkor már jött a szegedi felmentő sereg s a szerbek kénytelenek voltak menekűlni.
