A szab. kir. város szervezése. A város új neve.
A szab. kir. város szervezése. A város új neve.
A mint a granicsárok kihallgatása megtörtént, 1746 aug. 15-én összeűlt a vegyes bizottság, melynek tagjai voltak: a katonaság részéről báró Engelshofen altábornagy, továbbá Reuber katonai kiküldött; Bácsmegye részéről Csupor Ádám alispán és a kamarai hatóság részéről Rédl Ferencz J. jószágigazgató. A bizottság a Péterváradi sánczban tartotta üléseit s legelőbb helyszíni szemlét vett fel, azután a katonai és polgári tagok kölcsönösen megegyeztek a pénzügyi, birtokügyi kérdésekre s a katonák elszállítására nézve. Különös súlyt fektettek a katonai kiküldöttek a Duna balpartján levő hídfőre, a melyet, mint a péterváradi erőd sánczát, a polgári joghatóság alól kivéve, továbbra is a katonai joghatóság alatt hagytak. Az alkalommal, midőn a Péterváradi sáncz hivatalos átadásakor a vegyes bizottság helyszíni szemlét és határjárást tartott, felvették a határban levő kincstári pusztákat és szállásokat. Rédl Ferencz kincstári jószágkormányzó hivatalos felvételeket eszközölt s kihallgatta a lakosságot, melynek vallomása alapján készített fölterjesztést a szervezendő új szabad kir. város területéről a m. kir. udvari kamarának. A határjárás alkalmával következő terület lőn megállapítva, mint a Péterváradi sánczhoz tartozó és így az új szab. kir. város határai: Zailovó, Mrtvályos, Kamendin, Rivicza, Csenej puszták; maga a sáncz, hol ma a város elterűl, továbbá Dunatel szállás és az a földdarab, melyet a futaki uradalom önhatalmúlag elfoglalt. A mint az új szab. kir. város határterületét kijelölték s a váltságdíj fejében követelt 80.000 frtot befizették az állami pénztárba, fölmerűlt a kérdés: mi lesz az új város neve? Régi nevét nem tarthatta meg, mivel az nem jelzett önálló községet, s már eddig is fonák volt a polgári lakossággal szemben. Még kevésbé maradhatott fönn az akkor, midőn a granicsárok is polgári joghatóság alá kerűltek. Nevet kerestek tehát az új városnak. 1747 deczember havában egy küldöttség ment a Péterváradi sánczból a m. kir. udvari kanczelláriához előadni a mezőváros kérelmét, hogy az többé ne Péterváradi sáncznak, hanem Bácsvárnak vagy Dunavárnak neveztessék. Volt a községnek egy másik kérése is, mely szerint a város eddig évenkint kétszer tartani szokott országos vásárjához még kettőt kapjon. Kérvényének harmadik pontjában a törvénykezési fölebbezés fórumának megjelölését kéri a bizottság. A folyamodást az udvari kanczellária 1748 jan. 26-án tárgyalta. Elismeri a kanczellária, hogy a mostani, katonai függő viszonyt jelző név, a helynek polgári 245joghatóság alá vétele után semmi esetre meg nem maradhat; tehát Dunavár vagy Vízköz, vagy Újvidégh legyen az új város neve. Mária Terézia sajátkezűleg azt írta a kir. kanczellária fölterjesztésére: „nominatur neoplanta” (Neveztesség Újvidéknek.) Ezzel el volt döntve az új szab. kir. város nevének kérdése. Febr. 1-én kelt a királyi oklevél, mely a Péterváradi sáncz nevét Újvidékre változtatta.
