A privilégium.
A privilégium.
Mária Terézia háborúinak következtében az államkincstár kiürűlt. A szorongatott királynő leíratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben sürgős segélyt kér a háború folytatására. A Péterváradi sáncz lakossága 80.000 forintot ajánlott fel a királynőnek a háború folytatására. Ez a 80.000 forint ajándék is egyik jogczím volt a szabad kir. város rangjának elnyerésére. A szabadalomlevélben elismerő szavakkal emlékezik meg a királynő azokról a hazafias érdemekről, a melyeket a Péterváradi sáncz lakói régebbi időben a törökök ellen; újabb időben pedig a porosz–franczia és egyéb országok ellen viselt háborúkban szereztek. „Kegyesen fontolóra vevén – mondja a királynő – azokat a kiválóan hasznos és nekünk igen kedves és nagyrabecsült szolgálatokat és szolgálati érdemeket, melyeket a nevezett mezőváros polgárai és lakói ama vidékeknek a keresztény név legszörnyűbb ellensége: a törököktől való visszafoglalása óta úgy békében, mint a belső zavargások és kegyetlen török háborúk veszedelemteljes idejében erejök és tehetségök szerint mindenkor kiváló igyekezettel, szorgalommal és buzgósággal tanusítottak s ez által első sorban Magyarország királyainak: dicső emlékű elődeinknek, ily módon felséges uralkodói házunknak s a Porosz- és Francziaország királyai és egyéb hatalmasságok ellen viselt és részben még most is folyó nehéz háborúkban nekünk is, következőleg a haza közjavának hasznos szolgálatokat tettek; nemkülönben királyi felségünk iránt való hódolatteljes tiszteletük biztosítékáúl a jelenlegi háborúk szükségleteinek fedezésére is nyolczvanezer rajnai forint pénzösszeget ajánlottak fel királyi kincstárunknak és azt tényleg be is fizették s ez által minket is különös királyi kegyünk és jóindulatunk nyílvánítására indítottak; ez okból óhajtván mi is királyi jóindulatunk és kegyünkben részeltetni a föntnevezett kincstári mezőváros polgárait és lakóit, hogy azok a késő utókorban is tapasztalják hűségüknek és szolgálataiknak felségünk által történt elismertetését és jutalmaztatását; egyrészt az okból, másrészt azért is, hogy említett kincstári mezővárosunk, szabadalommal és előjogokkal felruháztatván, és a szabad királyi városok közé felvétetvén, ennek folytán népességében még nagyobb gyarapodást nyerjen és így a közterhek fedezéséhez szükséges adófizető tényezők szaporodjanak, az azon részeken pangó forgalom és kereskedelem előmozdíttassék s a vidéken más szab. királyi város nem lévén, forgalmi középpontúl szolgáljon és így a kereskedelem emelkedésére és a terményszállítás élénkülésére jótékony befolyást gyakoroljon. Továbbá figyelembe vévén azt a körűlményt is, hogy minél népesebb leend a hely, a török háborúk idején, annál inkább segítségére lehet hadseregünknek, közelben fekvő péterváradi erődünknek; emez a közös jót és érdeket is érintő szempontokból és okokból a Duna tulsó részén Bács megyében és a Zaylovic-nak nevezett területen fekvő péterváradi kamarai mezővárosunk királyi hatalmunk és tekintélyünk erejével és az 1687. évi XVII. t.-cz. értelmében szabad királyi városunkká emelni és tenni s ugyanazon Magyarországunk többi szab. kir. városainak s örökös tulajdonosaiknak sorába, gyülekezetébe és rendébe bevezettetni, fölvétetni és beiktattatni határoztuk s eltörölvén régi nevét, melylyel Péterváradi sáncz és Mezővárosnak hivatott, ugyanannak Neo-Planta, magyarul Új-Vidégh, németűl pedig Ney-Satz nevet és czímet adunk és engedélyezünk.”
