Nőrablás.
Nőrablás.
A múlt századbeli vármegyei törvénykezési iratok között egyik érdekes régi emlék gyanánt szerepel az az oklevél, melyet Kovács István sztapári lakos felesége, Berkes Judita nyújtott be Bács vármegye törvényszékéhez 1802 augusztus hó 9-én. A sérelmes eset, mely emez „alázatos könyörgés” alapja volt, nem más, mint a vármegyében különösen abban az időtájban népszokásként szereplő nőrablás, mely a vármegyei igazságszolgáltatásnak a múltban gyakorta nagy gondokat okozott. A nevezett anya a kérdéses íratban Kovács Istvánnak „Vak György által elragattatott feleségit, Kovacsevits Ilonát” kéri vissza a törvényszéktől „Berkes Judit anya közben vetése által”.
„Kovácsevits Ilonát, doroszlai lakost, – mondja az alázatos könyörgés, – Molnár György, vagyis Vak György erőszakosan el ragatta feleségűl, noha Hites Ura lévén sztapári lakos Kovács Istvány, és semmiképen ámbár sok próbáink után is visszabocsájtani nem engedi; mely végett alázattal esedezem, hogy azon rossz tévő Molnár György, vagyis Vak Györgytől leányomat Kovács Ilonát kezeimhez adatni a végre méltóztatna, hogy hittel kötött férjinek, Kovács Istvánnak vissza adhassam és a szent Házasságnak további folytatására ébrezhessem és arra vezethessem, a melytől függvén e világi szentségnek boldogsága, úgy az örökké való Dicsőségnek öregbedése ezen anyai gondoskodásomért, mely e Szent Társaság megbötsűlhetetlen fent tartásának helyre állításáért a Meny és a Föld teremtőitűl, a meg égért jutalmat eképen keresnem és az Tekéntetes Trövényszéktűl Leányomat Vak György hitetlen férjitűl Kovács Istvány hites férjihez vissza utasétatni alázatosan kérnem legnagyobb áhítatosságomnak tartom.”
Az a bizonyságlevél, melyet 1802 márczius 26-án bizonyos Mislinszki József nevezetű apátfalvi lakos, camaralis volt pandúr, a közötte és Károly Ignácz kishegyesi postamester uram között több éven át húzódó perben Bács vármegye törvényszékéhez beterjesztett: szintén feljegyzésre érdemes dokumentuma a vármegye ama korbéli törvénykezési viszonyainak. Egy-egy ilyen adat a legjobb bepillantást enged számunkra a régi idők jogszolgáltatási szellemébe.
„Alább meg írt, – így szól a kérdéses bizonyságlevél, melyet egyébként Pocskay Zsigmond, judex nobilium és Hőlbling Ferdinánd jurassor is aláírtak, – adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik, ezen bizonyságtévő Levelemnek rendében, hogy minek utánna 1798. Esztendőben 12-dik Aug. Károly Ignácz Hegyessi Posta mester Uram ellenem indított pörének megvizsgálására és megvilágosítására a Felséges Magyar Helltartó Tanátsnak Kegyelmes Parancsolattyából a tettes B. Vármegye Vojnits Sebestyén Főszolgabíró urat kiküldötte volna; noha Garay Jósef ispány uramnak a pörhöz semmi köze, semmi béfolyása nemvolt és nem is lehetett volna, de mégis hogy Posta Mester Uramnak részére teendő inquisitiót meggátolhassa, Topolyárúl Hegyesre által menni nem átallotta és ott a parochiális ebédlő házban, midőn a Szolgabíró Ur a tanúknak esketéséhez kezdett volna, szokás és törvény ellen Garay ispány uram is bemenvén, jelenlétével annyira megtántorította a tanúkat, hogy ijettekben Fejeket, Szemeiket hol ide, hol amoda forgatván, semmi tanúbizonyságot nem tehettek, – mely alkalmatossággal érezvén ugyan magamat vétkesnek lenni, nem hogy Garay uram, Posta Mester Urammal való megbékéllésre intett, vagy ösztönözött volna, sőtt inkább, midőn meg akartam volna Posta Mester Uramat követni és kívántam volna meg békélni, Garay uram biztatván engemet ellent állott és nem engedte, hogy megbékéljek, melly okokra való nézve Posta Mester Uram Pestrűl Jurátust hozatni, az által ellene tett vétkemet nekem nagyobb gyalázatommal kifedezni, világosságra hozni és magának nem kevés költséget tenni kényszeríttetett. – Hogy mindezek így történtenek és vannak, igaz Lelkem ismerete szerént vallom s bizonyítom és hogy ha a szükség úgy hozná magával, kész vagyok letett Hitemmel is a szerént vallani és bizonyítani. Mellyrűl adom ezen saját Kezem s nevemet alol írásával megerősíttetett bizonyság tévő Levelemet, stb.”
A történeti hűség kedvéért említjük meg itt, hogy e bizonyságlevél tartalmában foglaltak alapján Károly Ignácz postamester uram még az év október 12-én benyújtotta terjedelmes „humillima instantia”-ját Bács vármegye törvényszékéhez „érdemem felett való kegyes jó Uraimhoz” a megnevezett Garay 453József ispány uram ellen, kérve ő Kemét a neki okozott költségekben elmarasztaltatni. E könyörgő levélben a postamester ekként idézi a Mislinszki uram szavait, melyekkel az őt „ellene tett vétkekért” megkövetni akarta: „Régen, úgymond és sok ízben kivántam Postamester Uramat megkövetni és megbékélni, de az ebatta Ispánya ő ingerlett, ő ösztönözött és bátorított, hogy semmit se féllyek Postamester Uram ellen tett cselekedeteimért; már most egyedűl néki köszönöm ezen reméntelen esetemet, mert nem engette, hogy megkövessem és megbékéllyek Posta Mester Urammal.”
Az érdemleges határozatot, bár nem kerűlt elő, de valószínű, hogy táblabíró uraimék bőséges igazságot szolgáltatának postamester uramnak az „ebatta ispány” ellenében.
A vármegye e korbeli törvénykezési beosztásában ez időtájt mindössze az a nevezetesebb változás történt, hogy 1811-ben a vármegyének eddigi négy közigazgatási és törvénykezési járását egygyel megszaporították, összesen tehát öt járást szerveztek. Ez az ötödik a „telecskai járás” nevet kapta.
*
